Émile Verhaeren & Marthe Massin
Vous m'avez dit, tel soir...
Vous m'avez dit, tel soir, des paroles si belles
Que sans doute les fleurs, qui se penchaient vers nous,
Soudain nous ont aimés et que l'une d'entre elles,
Pour nous toucher tous deux, tomba sur nos genoux.
Vous me parliez des temps prochains où nos années,
Comme des fruits trop mûrs, se laisseraient cueillir ;
Comment éclaterait le glas des destinées,
Comment on s'aimerait, en se sentant vieillir.
Votre voix m'enlaçait comme une chère étreinte,
Et votre coeur brûlait si tranquillement beau
Qu'en ce moment, j'aurais pu voir s'ouvrir sans crainte
Les tortueux chemins qui vont vers le tombeau.
~
OLY SZÉP SZAVAKAT...
Olyan szép szavakat mondtál nemrég az este,
Hogy a sok-sok virág, amely felénk hajolt,
Szerelmes lett belénk s kettőnk arcát keresve
Közülük hirtelen egy az ölünkbe hullt.
Nincs messze az idő, mondtad, mikor az élet,
Mint túlizes gyümölcs, megérve majd lehull;
S hogy zeng majd a harang, értem kondulva s érted,
S hogy szeretjük egymást, ha majd bealkonyul.
Körülölelt hangod édes dallama ringva
S forró szived olyan nyugodtan lüktetett,
Hogy félelem nélkül láttam volna kinyilva
A kanyargó utat, mely a sirunkhoz vezet.
1905
Szegzárdy-Csengery József fordítása
Émile Verhaeren VERSEK Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1955
A kötet a szerző születésének 100. évfordulójára jelent meg.
.............................................................................................................................................................................................................................
