Denise Levertov
The Jacob’s Ladder
The stairway is not
a thing of gleaming strands
a radiant evanescence
for angels’ feet that only glance in their tread, and need not
touch the stone.
It is of stone.
A rosy stone that takes
a glowing tone of softness
only because behind it the sky is a doubtful, doubting
night gray
A stairway of sharp
angles, solidly built.
One sees that the angels must spring
Down from one step to the next, giving a little
Lift of the wings:
and a man climbing
must scrape his knees, and bring
the grip of his hands into play. The cut stone
consoles his groping feet. Wings brush past him.
The poem ascends.
~
Jákob létrája
A lépcsősor nem
fénycsíkok sora
tünékeny ragyogás
angyaloknak akiknek lépte villanás, lábuknak nem kell
követ fognia.
Kőből van.
Rózsás kőből a gyöngédség
egy izzó tónusával
csupán azáltal, hogy mögötte az ég kétes, kételkedő
éj-szürke.
Lépcsősor, éles
hegyesszögekből, szilárdan épült.
Látnivaló, hogy az angyaloknak
fokról fokra kis szárnylebbentéssel kell
leugrálniuk:
s hogy a felmászó ember
térdét horzsolja, két kézzel kell
kapaszkodnia. Tapogatózó lábának
faragott kő a gyámola. Mellette szárnyak suhognak.
Megy fel a vers.
Mezey Katalin fordítása
~
[In SZAVAK A SZÉLBE, Mai Amerikai Költők, Európa Könyvkiadó, 1980]
[Válogatta, az utószót írta Kodolányi Gyula].............................................................................................................................................................................................................................
