Paul Celan (1920-1970)

Stumme Herbstgerüche

Stumme Herbstgerüche. Die
Sternblume, ungeknickt, ging
zwischen Heimat und Abgrund durch
dein Gedächtnis.

Eine fremde Verlorenheit war
gestalthaft zugegen, du hättest
beinah
gelebt.


Dein spätes Gesicht

Vor dein spätes Gesicht,
allein-
gängerisch zwischen
auch mich verwandelnden Nächten,
kam etwas zu stehn,
das schon einmal bei uns war, un-
berührt von Gedanken.



Psalm

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,
niemand bespricht unsern Staub.
Niemand.
Gelobt seist du, Niemand.

Dir zulieb wollen
wir blühn.
Dir
entgegen.

Ein Nichts
waren wir, sind wir, werden
wir bleiben, blühend:
die Nichts-, die
Niemandsrose.

Mit
dem Griffel seelenhell,
dem Staubfaden himmelswüst,
der Krone rot
vom Purpurwort, das wir sangen
über, o über
dem Dorn.

NÉMA ŐSZI SZAGOK

Néma őszi szagok. Az
őszirózsa, letöretlen, át-
suhan haza és szakadék közt
emlékezetedben.

Idegen elveszettség
öltött alakot, már
szinte
éltél.


KÉSEI ARCOD ELÉ

Kései arcod elé
egyedül-
valóan az engem is
átváltoztató éjszakák közt
odaállt valami,
ami egyszer nálunk volt már,
gondolatoktól illetetlen.


ZSOLTÁR

Senki se gyúr újra földből és agyagból,
senki porunkat fel nem igézi.
Senki.

Dicsértessél, ó Senki.
Kedvedre vágyunk
virulni.
Szemben
veled.

Semmi
voltunk, vagyunk,
maradunk, virulva:

semmi-, senki-
virága.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tüske, ó, a tüske
közt énekelt
bíborigénktől.

Lator László fordításai 


_______
Paul Celan: Halálfúga, Európa, Bp., 1981
Fotó: Gisèle Freund, 1964 / RMN




Korábban:

FERNEN / TÁVOLSÁGOK
ZWIEGESTALT / KETTŐS ALAK
ZERR DIR / TÉPD KI
KRISTALL / KRISTÁLY
CORONA / CORONA
FADENSONNEN / FONÁLNAPOK

 

Ezra Pound (30 October 1885 – 1 November 1972)

IONE, DEAD THE LONG YEAR

Empty are the ways,
Empty are the ways of this land
And the flowers
                Bend over with heavy heads.
They bend in vain.
Empty are the ways of this land
                                                   Where Ione
Walked once, and now does not walk
But seems like a person just gone.

________
PERSONAE, Collected Shorter Poems of Ezra Pound

Ezra Pound by Alvin Langdon Coburn, 1916

IONÉ, EGY HOSSZÚ ÉVE HOLT*

Kihalt mind az út,
Kihalt mind az út e földön
S a virágok
              Nehéz feje meghajol.
Hiába már.
Kihalt mind az út e földön
                                     Hol Ioné
Járt egykoron. De mintha
Épp az imént ment volna el.

Benes Rita fordítása 


*Ioné = az angliai New Freewoman című folyóirat körüli társaság tagja volt egy fiatal, francia származású táncosnő, Jeanne Heyse, aki Joan Hayes néven is szerepelt, művészneve pedig Ione de Forest volt. 1912. augusztus 2-án londoni lakásán öngyilkos lett. Ez "egy hosszú évvel" az előtt történt, hogy Pound gyászverse először megjelent.

___________
Ezra Pound versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991




Previously / Korábban:

The Lake Iste / A BOLDOGOK SZIGETE
∆ὡpia / Doria
The Tree / A Fa
A Girl / Fiatal lány
Erat Hora / Erat Hora



.

James Joyce (1882-1941)

 

XXXII

Rain has fallen all the day

O come among the laden trees,

The leaves lie trick upon the way

Of memories.

Staying a little by the way

Of memories shall we depart.

Come, my beloved, were I may

Speak to your heart. 

______
James Joyce, Chamber Music, Europa Publishing House, Budapest, 1958

 

 Fotó: Ernst Haas

XXXII

Esik, esik reggeltől egyre;

A fák görnyednek. Jöjj, ne félj,

Emlékeink utját befedte

A hulló levél.

Emlékek útján meg-megállva

Elválunk aztán csendesen.

Bár szavam szívedhez találna!

Jöjj, kedvesem.

.


 

 James Joyce at the Brighton Beach Esplanade

 [ca. 1907]  via

______ 
James Joyce, Kamarazene, fordította Gergely Ágnes és Tóth István, Európa Könyvkiadó, Bp., 1958



Previously / Korábban:

Chamber Music I-II / Kamarazene I-II.

Robert Frost (1874-1963)

The Quest for the Purple Fringed

I felt the chill of the meadow underfoot,
But the sun overhead;
And snatches of verse and song of scenes like this
I sung or said.

I skirted the margin alders for miles and miles
In a sweeping line.
The day was the day by every flower that blooms,
But I saw no sign.

Yet further I went to be before the scythe,
For the grass was high;
Till I saw the path where the slender fox had come
And gone panting by.

Then at last and following him I found--
In the very hour
When the color flushed to the petals it must have been--
The far-sought flower.

There stood the purple spires with no breath of air
Nor headlong bee
To disturbe their perfect poise the livelong day
'Neath the alder tree.

I only knelt and putting the boughs aside
Looked, or at most
Counted them all to the buds in the copse's depth
That were pale as a ghost.

Then I arose and silently wandered home,
And I for one
Said that the fall might come and whirl of leaves,
For summer was done.

Robert Frost, 1955

Foto: Clara Sipprell (1885-1975)  

Poetic Likeness: Modern American Poets

NPG /Smithsonian Institution

A bíbor-szegélyű nyomában

A lábam alatt éreztem a rét hüvösét,
Odafönn a napot;
Eszembe jutottak régi verstöredékek
És dallamok.

A nyílegyenes vízparti égeresen
Sétáltam el.
Az évszak már a virágzás évszaka volt,
De semmi jel.

A kaszások előtt előresiettem a fűben, -
Már térdig ért;
És láttam, amerre a karcsú róka pihegve
Jött s visszatért.

Akkor követtem a róka nyomát
És rátaláltam
A rég keresett virágra, a szirmon elömlő
Szín bíborában.

Szellő se fújt, a furakvó méh se kuszálta
A szirmokat,
Tökéletes nyugalomban állt egész nap
Az éger alatt.

Az ágakat széthajtva térdepeltem
Számlálva ott,
Hogy az aljnövényzet alatt hány gyenge bimbó
Sápadozott.

Majd csöndesen hazamentem, azt motyogva,
Hogy jöjjön akár
Az ősz meg a rőt levelek forgószele, mert
Megvolt a nyár.
 

Imreh András fordítása

Korábban / Previously:

ACQUAINTED WITH THE NIGHT / AZ ÉJNEK ISMERŐJE

FIRE AND ICE / TŰZ ÉS JÉG

THE ROAD NOT TAKEN / A NEM JÁRT ÚT

.

 

Rainer Maria Rilke (1875-1926)

LIEBEN 
V.

Ob dus noch denkst, daß ich dir Äpfel brachte
und dir das Goldhaar glatt strich leis und lind?
Weißt du, das war, als ich noch gerne lachte,
und du warst damals noch ein Kind.

Dann ward ich ernst. In meinem Herzen brannte
ein junges Hoffen und ein alter Gram...
Zur Zeit, als einmal dir die Gouvernante
den "Werther" aus den Händen nahm.

Der Frühling rief. Ich küßte dir die Wangen,
dein Auge sah mich groß und selig an.
Das war ein Sonntag. Ferne Glocken klangen,
und Lichter gingen durch den Tann...

(1897)

 R.M. Rilke im Obstgarten von Gut Böckel, Westfalen, 1917

 Foto: Hertha Koenig

EMLÉKSZEL MÉG

Emlékszel még az almára, mit adtam,
aranyhajad puhán simítva meg?
Tudod, mikor még oly sokat kacagtam,
s te kislány voltál még, gyerek.

Majd komor lettem. Szívem szinte perzselt,
új vággyal, régi bánattal teli...
Akkor volt, hogy a guvernánt a Werthert
kezedből tiltón vette ki.

És tavasz jött. A szám arcodra tévedt,
szemed kinyílt rám boldog-lelkesen.
Vasárnap volt. Harang szólt messze. Fények
villantak át a fenyvesen.

Fodor András fordítása

________
Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 1983


.