"Is it possible, it thinks, that nothing
real or important has yet been seen or known or said?
Is it possible
that mankind has had thousands of years in which to observe, reflect and
record, and has allowed these millennia to slip past, like a recess
interval at school in which one eats one’s sandwich and an apple?
Yes, it is possible.
Is it possible that despite our discoveries and progress, despite
our culture, religion and world-wisdom, we still remain on the surface
of life? Is it possible that we have even covered this surface, which
might still have been something, with an incredibly uninteresting stuff
which makes it look like drawing-room furniture during summer holidays?
Yes, it is possible.
Is it possible that the whole history of the world has been
misunderstood? Is it possible that our conception of the past is false,
because we have always spoken of its masses, as though we were telling
of a vast aggregation of human beings, instead of about the One around
whom they gathered because he was a stranger and was dying?
Yes, it is possible.
Is it possible that we have believed it necessary to recover what
happened before we were born? Is it possible that every individual has
had to be reminded that he is indeed sprung from all those who have gone
before, that he has known this therefore and ought not to have been
persuaded differently by others who knew otherwise?
Yes, it is possible.
Is it possible that all these people know with perfect accuracy a
past that has never existed? Is it possible that all realities are
nothing to them, that their life runs on, unconnected with anything,
like a watch in an empty room - Yes, it is possible.
Is it possible that we know nothing of young girls who nevertheless
live? Is it possible that we say 'women,' 'children,' 'boys,' not
guessing (despite all our culture, not guessing) that these words have
long since had no plural, but only countless singulars?
Yes, it is possible.
Is it possible that there are people who speak of ‘God’ and mean
something they have in common? Take a couple of schoolboys: one buys a
pocket knife and his companion buys another exactly like it on the same
day. And after a week they compare knives and find that there is now
only a very distant resemblance between them - so different has been
their lot in different hands. ('Well,' says the mother of one of them,
'if you always must wear everything out immediately -') Ah, then is it
possible to believe that one can have a God without using Him?
Yes, it is possible.
But if all this is possible - has even no more than a semblance of
possibility - then surely, for all the world’s sake, something must be
done. The first comer, he who has had these disturbing thoughts, must
begin to do some of the neglected things; even if he be just anybody, by
no means the most suitable person: there is no one else at hand. This
young, insignificant foreigner, Brigge, will have to sit down in his
room five flights up and write, day and night. Yes, he will have to
write; that will be the end of it."
— Excerpt from The Notebook of Malte Laurids Brigge by Rainer Maria Rilke, Translated by John Linton. Published by Leonard and
Virginia Woolf, The Hogarth Press, Tavistock Square, 1930.
Rilke in the Hotel Biron, Paris
"Lehetséges, hogy az ember nem látott, nem ismert és nem mondott még semmi igazán fontosat? Lehetséges ez? Évezrednyi ideje volt, hogy lásson, elmélkedjék és feljegyezzen mindent, s engedte tovaröppenni az évezredeket, akár a tízpercet az iskolában, mikor a vajas kenyér után egy almát majszolunk?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a haladás, találmányok, kultúra, vallás és életbölcsesség ellenére az élet felszínén ragadtunk? Lehetséges, hogy még ezt a felhámot is, mely azért mégiscsak lett volna valami, egy elképesztően unalmas anyaggal borította be az emberiség, s most úgy fest, mint a szalonbútorok, mikor a család elutazik nyaralni?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a világ egész történelmét félreértették? Lehetséges, hogy az egész múlt hamis, mert mindig csak a tömegeiről beszéltek, mintha egy csomó ember csődületéről lenne szó — ahelyett, hogy az Egyetlent tekintették volna, akit mindenki körülállt, mert idegen volt és meghalt?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy azt hitték, ki kell pótolniok mindent, ami történt, mielőtt megszülettek volna? Talán mindenkit egyenként figyelmeztetni kellene, hogy magában hordozza mindazt, ami előtte volt, s így mindent tud, tehát ne hagyja, hogy azok, akik mást tudnak, telebeszéljék a fejét?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy mindezek az emberek részletesen ismernek egy olyan múltat, mely nem volt soha? Lehetséges, hogy számukra nem létezik a valóság? És hogy semmihez sem kapaszkodó életük lejár, mint valami óra egy üres szobában?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy az ember semmit sem tud a lányokról, pedig mégiscsak élnek? Lehetséges, hogy "asszonyok"-ról, "gyermekek"-ről, "fiúk"-ról beszélünk, és hiába vagyunk műveltek, nem sejtjük: mindezen szavaknak régóta nincs többé többesük, és csupán számtalan egyes szám létezik már?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy vannak emberek, akik azt mondják: Isten — és valami közkincsre gondolnak?... Íme, két iskolás gyermek: az egyik bicskát vásárol, szomszédja pedig ugyanaznap éppen olyat vásárol magának is. Egy hét múlva mutatják egymásnak bicskáikat, s kiderül, az egyik kés a másikra szinte alig hasonlít már — más-más kézben ily hamar más lett mind a kettő. (Egyikük anyja meg is jegyzi: "Persze, hisz mindent azonnal el kell nyűnötök.")
— Ohó: hihető tehát, hogy az embernek Istene lehet, ha nem használja, akkor is?
Úgy bizony.
Ám ha mindez, hacsak félig-meddig is, de lehetséges — az ég szerelmére! —, akkor valaminek történnie kell. Lásson neki az, aki éppen kéznél van, akiben ez a nyugtalanító gondolat megszületett, legalább valamit pótoljon a mulasztottakból. Bárki legyen, ha éppen nem is a legmegfelelőbb: elvégre más most nem akad. Brigge, ez a fiatal jelentéktelen idegen kell majd, hogy az ötödik emeleten leüljön, és éjjel-nappal írjon — igen írnia kell, hogy minderre végre pontot tegyen."
— Malte Laurids Brigge feljegyzései (1904-1910), (részlet)
_____
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások, fordította Görgey Gábor, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2002, 276-277. old.
