Szemben a Fekete Rózsával
(Naproti černé růži)
Állok báván, mint kit nyári villám talált,
vagy álom kábít s most ágya mellett matat:
előttem játékbolt és fényes kirakat,
s bent jelenés: a pult mögött Magácska áll.
Mint akkor, a Zinner-boltban, ahol sügért
árult, s szívembe először gázolt bele,
belengte az alkonyt a szenvedély szele:
kegyedhez vont a vágy s édes estét igért.
Ballon-teknőc lengett fölöttünk akkor este,
s költők kifényesedett kabátujjaként
csillogott a folyó s verte vissza a fényt.
Mohó kezem Magácska szép kezét kereste,
mint pillangós álmot a lélek, ha sivár –
Mondja, szép zsidó lány, ma este mit csinál?
Marienbádi tér
(Mariánské náměstí)
Magácska csak járta a termeket,
mint szobor, kit Isten életre keltett –
Körém Rousseau, kit Maga is szeret,
bűvös kört írt, képeivel megejtett.
S a hajók zászlai lengtek tovább,
zöld lobogók takarták a szemem,
térdeltem, s már nem láttam, csak Magát,
kértem, hogy nézzen reám, hogy legyen
csak enyém a szeme, e két agát,
hiába kértem, ment könyörtelen.
Járta a tárlatot, a termeket,
lengett körötte a vágyam s a lelkem,
s csak a Vámos, kit Kegyed is szeret,
nézett le reám bús, gyermekszemekkel.
A csillagtalan fejnél
(Hlava bez hvězdy)
Hölgyem, ha volfrámból volna keze,
haja mangán volna s szeme molibdén,
akkor is véget érne a mese
a férfiról, ki úgy szerette, mint én.
S lenne bár ajka ferrocianid,
lábfeje kadmium s melle vasöntvény,
nem szomjaznám érckemény bájait,
mitsem éreznék távoztán, se jöttén.
S ha édes nyála olvadt platina
volna, s a torka higanyt gurgulázna,
akkor sem vágyódnék az ajakára,
furcsa szerelmének dárdáira,
miket szép kezei szívembe vertek –
Krómozott körmök, nos miért remegtek?
Tőzsér Árpád fordításai
__________
Bohumil Hrabal, Színnyomatok, Kalligram, Pozsony, 2006
No comments:
Post a Comment