Frank O'Hara (1926-1966)

Autobiographia Literaria

When I was a child
I played by myself in a
corner of the schoolyard
all alone.

I hated dolls and I
hated games, animals were
not friendly and birds
flew away.

If anyone was looking
for me I hid behind a
tree and cried out "I am
an orphan."

And here I am, the
center of all beauty!
writing these poems!
Imagine!

From Selected Poems by Frank O'Hara

Source: wikiwand

Autobiographia Literaria

Kisgyerek koromban
magamban játszottam
az iskolaudvaron, teljesen
egyedül.

Utáltam a babákat és
utáltam a focit, az állatok
nem szerettek és a madarak
elrepültek.

Ha bárki keresett, elbújtam
egy fatörzs mögé, és
kiabáltam: "Nem vagyok
sehol!"

És most itt vagyok,
minden szépség közepe!
micsoda verseket írok!
Képzeld!

Gergely Ágnes fordítása

___________________

Magyar Lettre International 1997, nyár, 25. szám

Billy Collins / Yosa Buson

JAPAN

Today I pass the time reading
a favorite haiku,
saying the few words over and over.

It feels like eating
the same small, perfect grape
again and again.

I walk through the house reciting it
and leave its letters falling
through the air of every room.

I stand by the big silence of the piano and say it.
I say it in front of a painting of the sea.
I tap out its rhythm on an empty shelf.

I listen to myself saying it,
then I say it without listening,
then I hear it without saying it.

And when the dog looks up at me,
I kneel down on the floor
and whisper it into each of his long white ears.

It's the one about the one-ton
temple bell
with the moth sleeping on its surface,

and every time I say it, I feel the excruciating
pressure of the moth
on the surface of the iron bell.

When I say it at the window,
the bell is the world
and I am the moth resting there.

When I say it at the mirror,
I am the heavy bell
and the moth is life with its papery wings.

And later, when I say it to you in the dark,
you are the bell,
and I am the tongue of the bell, ringing you,

and the moth has flown
from its line
and moves like a hinge in the air above our bed.

JAPÁN

Ma azzal ütöm el az időt,

hogy egyik kedvenc haikumat olvasom,

néhány szót ismételgetve, szakadatlanul.

Olyan, mint ugyanazt a tökéletes

kis szőlőszemet enni

újra meg újra.

Miközben a házban sétálok, csak mondogatom,

és hagyom, hogy minden szobában

hulldogáljanak a levegőben a betűi.

Megállok a zongora nagy némasága előtt, és elmondom.

És elmondom egy tengeres festmény előtt.

Lekopogom a ritmusát egy üres polcon.

Hallgatom magam, ahogy elmondom,

aztán elmondom anélkül, hogy hallgatnám,

aztán hallgatom anélkül, hogy elmondanám.

És amikor a kutya rám néz,

letérdelek hozzá,

és belesúgom mind a két hosszú fehér fülébe.

Az egytonnás templomi

harangról szól,

amin egy lepke alszik,

és valahányszor elmondom, érzem

a lepke kínzó nyomását

a vasharang felületén.

Amikor az ablakban mondom,

a harang a világ,

én pedig az a pihenő lepke vagyok.

Amikor a tükörben mondom,

én vagyok a súlyos harang,

a lepke pedig a papírszárnyú élet.

Később pedig, amikor neked mondom a sötétben,

te vagy a harang,

és én vagyok a nyelv, amely megkongat,

a lepke pedig elszállt a verssorából,

és úgy csapkod az ágyunk fölött,

mint egy zsanér a levegőben.

Ford.: Kőrizs Imre

_______________________

Billy Collins: Az a baj a költészettel, Jelenkor, Bp., 2020

Yosa Buson (1716 – 1784)

On the temple's great bell, 
a butterfly sleeps.

***

on the temple bell
sleeping
a butterfly

****

On the one ton temple bell

a moon-moth, folded into sleep,
sits still.
(trans: X. J. Kennedy)

Buson: Harang

Templomi harang bronzán libegve

alszik

egy csöppnyi lepke.

Kosztolányi Dezső fordítása

***

釣鐘にとまりて眠る胡てふ哉

tsuriganeni tomarite nemuru kochoukana 

néma harangon

álomba szenderült

egy pillangó

Terebess Gábor fordítása

Pierre Reverdy

Mémoire

Quand elle ne sera plus là
quand je serai parti
Là-bas où il peut aussi faire jour
Un oiseau doit chanter la nuit
                  Comme ici
Et quand le vent passe
La montagne s'efface
Les pointes blanches de la montagne
On se retrouvera sur le sable
Derrière les rochers
Puis plus rien
                  Un nuage marche
Par la fenêtre passe un cri
Les cyprès font une barrière
L'air est salé
Et tes cheveux sont encore mouillés
Quand nous serons partis là-bas derrière
Il y aura encore ici quelqu'un
Pour nous attendre
Et nous entendre

Un seul ami

L'ombre que nous avons laissée sous l'arbre

                                         et qui s'ennuie

Fotó: Brassai, 1932

EMLÉKEZET

Ha majd eljössz onnét

veled indulok el

de ott tovább is tűz a nappal

és éjszaka egy madár énekel

            

                   Ahogy itt

ha a szelek lehajolnak

eltűnik a hegy

fehér éle megolvad

újra a homokon fekszel

mögötted a sziklapad

aztán semmi

          Felhő halad

az ablakból kiáltás száll

korlátot vonnak a ciprusok

Sós a szél

még nedves a hajad

Ha majd elmegyünk onnét

valaki ottmarad

visszavár minket

figyeli lépteinket

egyetlen barát

az ott felejtett árnyék mely a fa alatt únja magát.

Tóth Judit fordítása

Szerelmes Arany Kalendárium, Kozmosz Könyvek, 1965

***

Emlékezet

Mikor már ő nem lesz itt
mikor elmentem én is
Ott ahol szintén sütni fog a nap
Egy madár majd az éjről énekel
                                 Akárcsak itt
És amikor a szél is elmegy
Elmosódik éle a hegynek
A hegyvonulat sok fehér csúcsa
S a homokon találkozunk majd
A kősziklák mögött
Aztán semmi más
                     Egy felleg száll
Kiáltás tör ki az ablakon
Ösvény szövődik a ciprusokból
Sós a levegő
És ázott a hajad
Amikor majd e hely mögé megyünk
Még lesz itt valaki
Hogy várjon
És halljon bennünket
Egyetlen barát
A fa alatt felejtett árnyék
                                 aki unatkozik


Tótfalusi István fordítása

Rainer Maria Rilke - Sonnets to Orpheus II, 29

Quiet friend who has come so far,

feel how your breathing makes more space around you.

Let this darkness be a bell tower

and you the bell. As you ring,

what batters you becomes your strength.

Move back and forth into the change.

What is it like, such intensity of pain?

If the drink is bitter, turn yourself to wine.

In this uncontainable night,

be the mystery at the crossroads of your senses,

the meaning discovered there.

And if the world has ceased to hear you,

say to the silent earth: I flow.

To the rushing water, speak: I am.

Sonnets to Orpheus II, 29
translation by Joanna Macy and Anita Barrows

Szonettek Orpheuszhoz

II. 29.

Messzeségek halk barátja, érzed? -- 

lélegzetedre tágul a Tér.

Haranglábak homályán az ércet:

kongasd magad. Mind erőre kél,

ami emészt, ha te vagy az étek.

Változz azzá, mit a lét akar.

Mit számít a legfőbb szenvedésed?

Légy borrá, ha italod fanyar.

Légy varázs, e bőség éjjelét

hasd ma át, s mi kusza, testet ölthet,

egymásra lel s értelme ragyog.

S ha elfeled majd e földi lét,

"Eliramlok" -- mondd a néma földnek.

S szólj a fürge vízhez így: "Vagyok."

Szabó Ede fordítása

___________
Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983

Louise Glück (1943 - )

. 
Parable of the Beast

The cat circles the kitchen
with the dead bird,
its new possession.

Someone should discuss
ethics with the cat as it
inquires into the limp bird:

in this house
we do not experience
will in this manner.

Tell that to the animal,
its teeth already
deep in the flesh of another animal.

***

A ragadozó példabeszéde
Parable of the Beast

A macska új szerzeményével,
egy döglött madárral szájában
járja körbe a konyhát.

Valaki elbeszélgethetne
az etikettről a macskával,
amint az belekóstol a béna madárba:

Ebben a házban
nem engedünk akaratunknak
ilyen ügyekben.

Mondd ezt el annak az állatnak,
melynek fogai egy másik állat
húsába mélyednek.

Gyukics Gábor fordítása

___________

In: ÁTKELÉS, Nyitott Könyv, Bp., 2007