Pierre Reverdy

Mémoire

Quand elle ne sera plus là
quand je serai parti
Là-bas où il peut aussi faire jour
Un oiseau doit chanter la nuit
                  Comme ici
Et quand le vent passe
La montagne s'efface
Les pointes blanches de la montagne
On se retrouvera sur le sable
Derrière les rochers
Puis plus rien
                  Un nuage marche
Par la fenêtre passe un cri
Les cyprès font une barrière
L'air est salé
Et tes cheveux sont encore mouillés
Quand nous serons partis là-bas derrière
Il y aura encore ici quelqu'un
Pour nous attendre
Et nous entendre

Un seul ami

L'ombre que nous avons laissée sous l'arbre

                                         et qui s'ennuie

Fotó: Brassai, 1932

EMLÉKEZET

Ha majd eljössz onnét

veled indulok el

de ott tovább is tűz a nappal

és éjszaka egy madár énekel

            

                   Ahogy itt

ha a szelek lehajolnak

eltűnik a hegy

fehér éle megolvad

újra a homokon fekszel

mögötted a sziklapad

aztán semmi

          Felhő halad

az ablakból kiáltás száll

korlátot vonnak a ciprusok

Sós a szél

még nedves a hajad

Ha majd elmegyünk onnét

valaki ottmarad

visszavár minket

figyeli lépteinket

egyetlen barát

az ott felejtett árnyék mely a fa alatt únja magát.

Tóth Judit fordítása

Szerelmes Arany Kalendárium, Kozmosz Könyvek, 1965

***

Emlékezet

Mikor már ő nem lesz itt
mikor elmentem én is
Ott ahol szintén sütni fog a nap
Egy madár majd az éjről énekel
                                 Akárcsak itt
És amikor a szél is elmegy
Elmosódik éle a hegynek
A hegyvonulat sok fehér csúcsa
S a homokon találkozunk majd
A kősziklák mögött
Aztán semmi más
                     Egy felleg száll
Kiáltás tör ki az ablakon
Ösvény szövődik a ciprusokból
Sós a levegő
És ázott a hajad
Amikor majd e hely mögé megyünk
Még lesz itt valaki
Hogy várjon
És halljon bennünket
Egyetlen barát
A fa alatt felejtett árnyék
                                 aki unatkozik


Tótfalusi István fordítása