Pages

March 28, 2012

Bohumil Hrabal (1914. március 28. – 1997. február 3.)

  "Azt hiszem még a szeretőmmel sem törődtem annyit, mint a macskákkal. A szerelmesek életének megrázó jelenségeit élem meg velük..." (B. Hrabal: Zsebcselek)




Szemben a Fekete Rózsával
(Naproti černé růži)

Állok báván, mint kit nyári villám talált,
vagy álom kábít s most ágya mellett matat:
előttem játékbolt és fényes kirakat,
s bent jelenés: a pult mögött Magácska áll.

Mint akkor, a Zinner-boltban, ahol sügért
árult, s szívembe először gázolt bele,
belengte az alkonyt a szenvedély szele:
kegyedhez vont a vágy s édes estét igért.

Ballon-teknőc lengett fölöttünk akkor este,
s költők kifényesedett kabátujjaként
csillogott a folyó s verte vissza a fényt.

Mohó kezem Magácska szép kezét kereste,
mint pillangós álmot a lélek, ha sivár –
Mondja, szép zsidó lány, ma este mit csinál?


Marienbádi tér
(Mariánské náměstí)

Magácska csak járta a termeket,
mint szobor, kit Isten életre keltett –
Körém Rousseau, kit Maga is szeret,
bűvös kört írt, képeivel megejtett.

S a hajók zászlai lengtek tovább,
zöld lobogók takarták a szemem,
térdeltem, s már nem láttam, csak Magát,

kértem, hogy nézzen reám, hogy legyen
csak enyém a szeme, e két agát,
hiába kértem, ment könyörtelen.

Járta a tárlatot, a termeket,
lengett körötte a vágyam s a lelkem,
s csak a Vámos, kit Kegyed is szeret,
nézett le reám bús, gyermekszemekkel.


A csillagtalan fejnél
(Hlava bez hvězdy)

Hölgyem, ha volfrámból volna keze,
haja mangán volna s szeme molibdén,
akkor is véget érne a mese
a férfiról, ki úgy szerette, mint én.

S lenne bár ajka ferrocianid,
lábfeje kadmium s melle vasöntvény,
nem szomjaznám érckemény bájait,
mitsem éreznék távoztán, se jöttén.

S ha édes nyála olvadt platina
volna, s a torka higanyt gurgulázna,
akkor sem vágyódnék az ajakára,

furcsa szerelmének dárdáira,
miket szép kezei szívembe vertek –
Krómozott körmök, nos miért remegtek?

Tőzsér Árpád fordításai

__________
Bohumil Hrabal, Színnyomatok, Kalligram, Pozsony, 2006

March 27, 2012

Frank O'Hara (March 27, 1926 – July 25, 1966)


.
Poem 
[Lana Turner has collapsed!]

Lana Turner has collapsed!
I was trotting along and suddenly
it started raining and snowing
and you said it was hailing
but hailing hits you on the head
hard so it was really snowing and
raining and I was in such a hurry
to meet you but the traffic
was acting exactly like the sky
and suddenly I see a headline
LANA TURNER HAS COLLAPSED!
there is no snow in Hollywood
there is no rain in California
I have been to lots of parties
and acted perfectly disgraceful
but I never actually collapsed
oh Lana Turner we love you get up  

 *

Vers

Lana Turner elájult!
Igyekeztem az utcán és egyszerre
esni kezdett és havazni és te
azt mondtad jégeső de a
jégeső az embert kutyául fejbe
vágja hát valójában hó volt és
eső és én annyira siettem hogy
lássalak de az utcai forgalom
pontosan úgy viselkedett mint az ég
s akkor hirtelen meglátom a címet
LANA TURNER ELÁJULT!
nincs hózás Hollywoodban
nincs eső Kaliforniában
én nagyon sok társaságban voltam
és iszonyúan viseltem magam
de lényegében soha nem ájultam el
ó Lana Turner kelj föl szeretünk

Gergely Ágnes fordítása




When I was a child
I played by myself in a
corner of the schoolyard
all alone.

I hated dolls and I
hated games, animals were
not friendly and birds
flew away.

If anyone was looking
for me I hid behind a
tree and cried out "I am
an orphan."

And here I am, the
center of all beauty!
writing these poems!
Imagine!
 

*

AUTOBIOGRAPHIA LITERARIA

Kisgyerek koromban
magamban játszottam
az iskolaudvaron, teljesen
egyedül.

Utáltam a babákat és
utáltam a focit, az állatok
nem szerettek és a madarak
elrepültek.

Ha bárki keresett, elbújtam
egy fatörzs mögé, és
kiabáltam: "Nem vagyok
sehol!"

És most itt vagyok,
minden szépség közepe!
micsoda verseket írok!
Képzeld!

 


__________
Gergely Ágnes: Képtelen világ, Kozmosz Könyvek, 1982
LETTRE, 1997/25.



Tristan Tzara (1896-1963)

Tristan Tzara by Man Ray, 1924


PRINTEMPS

à h arp

placer l'enfant dans le vase au fond de minuit
et la plaie
une rose des vents avec tes doigts aux beaux ongles
le tonnerre dans des plumes voir une eau mauvaise coule des
membres de l'antilope

souffrir en bas avez-vous trouvé des vaches des oiseaux?
la soif le fiel du paon dans la cage
le roi en exil par la clarté du puits se momifie lentement
dans le jardin de légumes
semer des sauterelles brisées planter des coeurs de fourmis le
brouillard de sel une lampe tire
la queue sur le ciel


*

TAVASZ

vázába helyezni a gyereket az éjfél mélyre
és a seb
szélrózsa a te szép körmű ujjaiddal
a villámot a tollak között látni
rossz víz folyik az antilop tagjaiból

odalent találtatok-e szenvedni teheneket madarakat?
szomja epéje a pávának a ketrecben
száműzetésben a király a kút fényétől lassan múmia lesz
a zöldséges kertbe
vetni széttört szöcskéket
ültetni hangyaszíveket a sóköd egy lámpa csóvát húz az égre
a kicsiny üvegszilánkok a menekülő szarvasok hasában
a fekete kurta faágak pontjain egy kiáltásért

Parancs János fordítása

__________
Photo: Collection Centre Pompidou, Paris
Tristan Tzara: AA Úr az Antifilozófus, Orpheusz Könyvek, 1992

March 24, 2012

Excerpt from The Notebook of Malte Laurids Brigge by R.M. Rilke

    "Is it possible, it thinks, that nothing real or important has yet been seen or known or said?   
    Is it possible that mankind has had thousands of years in which to observe, reflect and record, and has allowed these millennia to slip past, like a recess interval at school in which one eats one’s sandwich and an apple?
     Yes, it is possible.
     Is it possible that despite our discoveries and progress, despite our culture, religion and world-wisdom, we still remain on the surface of life? Is it possible that we have even covered this surface, which might still have been something, with an incredibly uninteresting stuff which makes it look like drawing-room furniture during summer holidays?
     Yes, it is possible.
     Is it possible that the whole history of the world has been misunderstood? Is it possible that our conception of the past is false, because we have always spoken of its masses, as though we were telling of a vast aggregation of human beings, instead of about the One around whom they gathered because he was a stranger and was dying?
     Yes, it is possible.
     Is it possible that we have believed it necessary to recover what happened before we were born? Is it possible that every individual has had to be reminded that he is indeed sprung from all those who have gone before, that he has known this therefore and ought not to have been persuaded differently by others who knew otherwise?
      Yes, it is possible.
     Is it possible that all these people know with perfect accuracy a past that has never existed? Is it possible that all realities are nothing to them, that their life runs on, unconnected with anything, like a watch in an empty room - Yes, it is possible.
     Is it possible that we know nothing of young girls who nevertheless live? Is it possible that we say 'women,' 'children,' 'boys,' not guessing (despite all our culture, not guessing) that these words have long since had no plural, but only countless singulars?
     Yes, it is possible.
     Is it possible that there are people who speak of ‘God’ and mean something they have in common? Take a couple of schoolboys: one buys a pocket knife and his companion buys another exactly like it on the same day. And after a week they compare knives and find that there is now only a very distant resemblance between them - so different has been their lot in different hands. ('Well,' says the mother of one of them, 'if you always must wear everything out immediately -') Ah, then is it possible to believe that one can have a God without using Him?
     Yes, it is possible.
     But if all this is possible - has even no more than a semblance of possibility - then surely, for all the world’s sake, something must be done. The first comer, he who has had these disturbing thoughts, must begin to do some of the neglected things; even if he be just anybody, by no means the most suitable person: there is no one else at hand. This young, insignificant foreigner, Brigge, will have to sit down in his room five flights up and write, day and night. Yes, he will have to write; that will be the end of it."

— Excerpt from The Notebook of Malte Laurids Brigge by Rainer Maria Rilke, Translated by John Linton. Published by Leonard and Virginia Woolf, The Hogarth Press, Tavistock Square, 1930.


Rilke in the Hotel Biron, Paris


   "Lehetséges, hogy az ember nem látott, nem ismert és nem mondott még semmi igazán fontosat? Lehetséges ez? Évezrednyi ideje volt, hogy lásson, elmélkedjék és feljegyezzen mindent, s engedte tovaröppenni az évezredeket, akár a tízpercet az iskolában, mikor a vajas kenyér után egy almát majszolunk?
    Bizony, lehetséges.
   Lehetséges, hogy a haladás, találmányok, kultúra, vallás és életbölcsesség ellenére az élet felszínén ragadtunk? Lehetséges, hogy még ezt a felhámot is, mely azért mégiscsak lett volna valami, egy elképesztően unalmas anyaggal borította be az emberiség, s most úgy fest, mint a szalonbútorok, mikor a család elutazik nyaralni?
    Bizony, lehetséges.
   Lehetséges, hogy a világ egész történelmét félreértették? Lehetséges, hogy az egész múlt hamis, mert mindig csak a tömegeiről beszéltek, mintha egy csomó ember csődületéről lenne szó — ahelyett, hogy az Egyetlent tekintették volna, akit mindenki körülállt, mert idegen volt és meghalt?
    Bizony, lehetséges.
   Lehetséges, hogy azt hitték, ki kell pótolniok mindent, ami történt, mielőtt megszülettek volna? Talán mindenkit egyenként figyelmeztetni kellene, hogy magában hordozza mindazt, ami előtte volt, s így mindent tud, tehát ne hagyja, hogy azok, akik mást tudnak, telebeszéljék a fejét?
    Bizony, lehetséges.
   Lehetséges, hogy mindezek az emberek részletesen ismernek egy olyan múltat, mely nem volt soha? Lehetséges, hogy számukra nem létezik a valóság? És hogy semmihez sem kapaszkodó életük lejár, mint valami óra egy üres szobában?
    Bizony, lehetséges.
   Lehetséges, hogy az ember semmit sem tud a lányokról, pedig mégiscsak élnek?      Lehetséges, hogy "asszonyok"-ról, "gyermekek"-ről, "fiúk"-ról beszélünk, és hiába vagyunk műveltek, nem sejtjük: mindezen szavaknak régóta nincs többé többesük, és csupán számtalan egyes szám létezik már?
   Bizony, lehetséges.
  Lehetséges, hogy vannak emberek, akik azt mondják: Isten — és valami közkincsre gondolnak?... Íme, két iskolás gyermek: az egyik bicskát vásárol, szomszédja pedig ugyanaznap éppen olyat vásárol magának is. Egy hét múlva mutatják egymásnak bicskáikat, s kiderül, az egyik kés a másikra szinte alig hasonlít már — más-más kézben ily hamar más lett mind a kettő. (Egyikük anyja meg is jegyzi: "Persze, hisz mindent azonnal el kell nyűnötök.")
— Ohó: hihető tehát, hogy az embernek Istene lehet, ha nem használja, akkor is?
    Úgy bizony.
   Ám ha mindez, hacsak félig-meddig is, de lehetséges — az ég szerelmére! —, akkor valaminek történnie kell. Lásson neki az, aki éppen kéznél van, akiben ez a nyugtalanító gondolat megszületett, legalább valamit pótoljon a mulasztottakból. Bárki legyen, ha éppen nem is a legmegfelelőbb: elvégre más most nem akad. Brigge, ez a fiatal jelentéktelen idegen kell majd, hogy az ötödik emeleten leüljön, és éjjel-nappal írjon — igen írnia kell, hogy minderre végre pontot tegyen."

Malte Laurids Brigge feljegyzései (1904-1910), (részlet)

_____
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások, fordította Görgey Gábor, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2002, 276-277. old.

Ágh István (sz. 1938. március 24. -)

Kísérlet a nem ismert idővel
       
Akkor még édes emléktelenségbe
pólyált kis élet voltam, hogy ne tudjam,
milyen halálos kín a születésem,
melyet csak anyám sejthetett titokban,
de ő arról se szól majd, a szobában
villany égett, vagy petróleumlámpa
pislogatott, miként az istállóban
a jámbor jószág vajudása közben,
s mit csinált apám? és a szomszéd asszony
segített-e a bábának, s különben
hol volt nagyanyám? s hány fazék meleg víz
fogyott a véres fürdetéssel? ennyi
elég is lenne emlékteremtésre,
hiszen a nyomai még megmaradtak,
azok nélkül, a születési éjnek,
kik létem túlfeléről visszaadnak
valami fényt, melytől talán kiválhat
a semmiből a valóságos látszat.



       
Nyaram virágos bokrát, mintha tél sem
sujtaná máskor, nem láttam enyészni,
megújúlni, csak ahogy terebélye
pompáját évről évre megismétli
egyformán, mégsem unalmasan, csöndben
telítődöm az árnyas örökzölddel,
s már kezdeném a fehérszirmú verset,
de elszáll rögtön, mert folytathatatlan,
ha nincs szavam az első anyanyelvhez,
melyet a beszéd előtt megtanultam,
tétova illat csupán, illó fények,
bujócskái az áldott békességnek,
nincs eseménye, tárgya, szép csodában
rejlő talányos magunkbanvalóság
föloldódása egymás mivoltában,
páros hűségre hasonlít leginkább,
és csak kettőnkre tartozik a titka,
miért van nyitva akkor is ha csukva.



_______
Ágh István művei a Digitális Irodalmi Akadémián

Lawrence Ferlinghetti (born March 24, 1919)


Recipe For Happiness Khabarovsk Or Anyplace

One grand boulevard with trees
with one grand cafe in sun
with strong black coffee in very small cups.

One not necessarily very beautiful
man or woman who loves you.

One fine day.

______

Photo: Christopher Felver

March 21, 2012

Radnóti Miklós: Töredék (Fragment)

 Radnóti Miklós (1909-1944)

FRAGMENT

I lived upon this earth in such an age
when man was so debased he sought to kill
for pleasure, not just to comply with orders,
his faith in falsehoods drove him to corruption,
his life was ruled by raving self-deceptions.

I lived upon this earth in such an age
that idolized the sly police informers,
whose heroes were the killers, spies, the thieves –
and the few who held their peace or only failed
to cheer were loathed like victims of the plague.

I lived upon this earth in such an age
when those who risked protest were wise to hide
and gnaw their fists in self-consuming shame –
the crazed folk grinned about their terrifying
doomed future, wild and drunk on blood and mire.

I lived upon this earth in such an age
when the mother of an infant was a curse,
when pregnant women were glad to abort,
the living envied the corpses in the graves
while on the table foamed their poisoned cup.

I lived upon this earth in such an age
when even the poet fell silent and waited in hope
for an ancient, terrible voice to rise again –
for no-one could utter a fitting curse of such horror
but the scholar of dreadful words, Isaiah the prophet.

Translated by Thomas Ország-Land


A 'Töredék" c. vers kézirata
Manuscript of Radnóti's 'Fragment'

  
TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19.




_________
Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai, Osiris, Bp., 2002

Kassák Lajos (1887. márc. 21. -1967. júl. 22.)

Kassák Lajos (1915)
Fotó: Rónai Dénes / Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona


ÉRTHETETLEN KÉP

Hol láttam már e tájat kopár földjével
vak csillagaival a felhők mögött?
Egy lepke szárnyain remeg az egész
s mégis oly biztosan a helyén van minden.
Túl a nádon cigány emelgeti horgát
s amíg vad kölykei után sír a szél
ezüst tutaj a hold és úszik, úszik
holtan úszik a tó fekete tükörén.

~

BAFFLING PICTURE

Where did I see this region before with its bleak earth
its blind stars at the back of the clouds?
It all shakes and shimmers on butterfly-wings
and yet everything is so surely in its place.
Beyond the reed a Gypsy keeps playing his hook
and while the wind cries for its wild brood
the moon is a silver raft and drifts, drifts
dead it drifts on the black mirror of the lake.

Translated by Edwin Morgan



Kassák Lajos (1965)
Fotó: Rédner Márta
MFM tulajdona


________
Kassák Lajos összes versei (PIM / DIA)
In Quest of  the Miracle Stag: The Poetry of Hungary, ed. Adam Makkai, Atlantis-Centaur, Inc, 1996

March 20, 2012

Friedrich Hölderlin (20 March 1770 – 7 June 1843)

Hälfte des Lebens

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

~

Half of Life 

With its yellow pears 
And wild roses everywhere 
The shore hangs into the lake, 
O gracious swans, 
And drunk with kisses 
You dip your heads 
In the sobering holy water. 

Ah, where will I find 
Flowers, come winter, 
And where the sunshine 
And shade of the earth? 
Walls stand cold 
And speechless, in the wind 
The wheathervanes creak.  

Translation by Richard Sieburth 


 ~
AZ ÉLET FELÉN

Sárga körtékkel és vad
rózsákkal omlik
a tóba a hegy;
óh drága hattyúk,
csókmámorosan
merül fejetek
a szentjózan vízbe.

Jaj nekem, hol kapok, ha
tél lesz, virágokat és
ragyogó napot
és földi árnyat?
Hidegen állnak
a néma falak, a szélben
zörög a szélkakas. 
 Szabó Lőrinc fordítása
 
*** 
 

 
 An Neuffer
Im März 1794

Noch kehrt in mich der süße Frühling wieder,
Noch altert nicht mein kindischfröhlich Herz,
Noch rinnt vom Auge mir der Tau der Liebe nieder,
Noch lebt in mir der Hoffnung Lust und Schmerz.

Noch tröstet mich mit süßer Augenweide
Der blaue Himmel und die grüne Flur,
Mir reicht die Göttliche den Taumelkelch der Freude,
Die jugendliche freundliche Natur.

Getrost! es ist der Schmerzen wert, dies Leben,
So lang uns Armen Gottes Sonne scheint,
Und Bilder beßrer Zeit um unsre Seele schweben,
Und ach! mit uns ein freundlich Auge weint.


ÉLETÉLVEZET

Bennem még egyre lágy tavasz remeg föl,
   s nem lett szivem gyermeki kedve vén,
szerelem harmata csordul még a szivemből,
   s még sajog s repes bennem a remény.

Megenyhülök, ha szemem ott legel még
   a kék égen, a zöldellő réteken,
és nyájasan felém nyújtja gyönyöre kelyhét
   a Természet, ifjúi istenem.

Ez vígaszom! Sok kínt megér az élet,
   míg, árvák, isten napja süt nekünk,
ringatja szebb korok képét bennünk a lélek,
   s egy baráti szem együtt sír velünk.

Rónay György fordítása

***

Lebenslauf

Größeres wolltest auch du, aber die Liebe zwingt
All uns nieder, das Leid beugt gewaltiger,
Doch es kehret umsonst nicht
Unser Bogen, woher er kommt.

Aufwärts oder hinab! herrschet in heiliger Nacht,
Wo die stumme Natur werdende Tage sinnt,
Herrscht im schiefesten Orkus
Nicht ein Grades, ein Recht noch auch?

Dies erfuhr ich. Denn nie, sterblichen Meistern gleich,
Habt ihr Himmlischen, ihr Alleserhaltenden,
Daß ich wüßte, mit Vorsicht
Mich des ebenen Pfads geführt.

Alles prüfe der Mensch, sagen die Himmlischen,
Daß er, kräftig genährt, danken für alles lern,
Und verstehe die Freiheit,
Aufzubrechen, wohin er will.

~

ÉLETÚT

Vágytál többre is, ám a szerelem letör
mindnyájunkat, a kín jobban alányomaszt,
   mégsem tér oda, honnét
      indult, hasztalanúl utunk.

Fölfelé vagy alá! még a nagy éjben is,
hol jövő napokat gondol a Természet,
   Orkusz zordon ölén is
      nem rend, nem jog uralkodik?

Így tudom. Soha, ti, mennyeiek s világ-
fönntartók ugyanis, mint a földi okos,
   mesterek, sima úton
      óva bizony nem vittetek.

Éljen át, aki él, szólnak az égiek,
mindent, s érte erőt nyerve, tanulja meg
   a hálát, s oda merjen
      menni, merre kivánkozik.

Rónay György fordítása


_____
[Friedrich Hölderlin versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980]

[Friedrich Hölderlin, Hymns and Fragments, translated and introduced by Richard Sieburth,  Princeton University Press]

March 19, 2012

Alfred Jarry: Ubu Roi


96:39
Director: Jean-Christophe Averty
  source: UbuWeb

The plays of Alfred Jarry are considered by many to be the first dramatic works of the theatre of the absurd. They are credited with a great number of literary innovations and are seen as major influences of the dada and symbolist movements in art. Ubu Roi (translated as King Ubu and King Turd) is Jarry’s most famous work. Ubu Roi eliminates the dramatic action from its Shakespearean antecedents and uses scatological humor and farce to present Jarry’s views on art, literature, politics, the ruling classes, and current events.


Max Ernst: Ubu Imperator, 1923

.

March 16, 2012

Wisława Szymborska: THE RAILROAD STATION

 
THE RAILROAD STATION

My nonarrival in the city of N.
took place on the dot.

You’d been alerted
in my unmailed letter.

You were able not to be there
at the agreed-upon time.

The train pulled up at Platform 3.
A lot of people got out.

My absence joined the throng
as it made its way toward the exit.

Several women rushed
to take my place
in all that rush.

Somebody ran up to one of them.
I didn’t know him,
but she recognized him
immediately.

While they kissed
with not our lips,
a suitcase disappeared,
not mine.

The railroad station in the city of N.
passed its exam
in objective existence
with flying colors.

The whole remained in place.
Particulars scurried
along the designated tracks.

Even a rendezvous
took place as planned.

Beyond the reach
of our presence.

In the paradise lost
of probability.

Somewhere else.
Somewhere else.
How these little words ring.

—Translated from the Polish by Stanisław Barańczak and Clare Cavanagh



Andreas Feininger: Railroad Tracks



PÁLYAUDVAR

N. városba való oda-nem-érkezésem
megtörtént pontosan.

Kaptál felőle hírt egy
el nem küldött levélben.

Sikerült nem jönnöd elém
kiszámitott időre.

Vonatom beállt a harmadik peronra.
Kiszállt sok ember.

Ment a kijárat fele a tömegben
személyiségem hiánya.

Néhány nő helyettesített
gyorsan
a nagy sietésben.

Közülük egy szaladt
egy nekem idegenhez,
de nő a férfit
fölismerte nyomban.

Nem csókolt csókunk
egymásnak adták
s köztük eltűnt a
nem-enyém bőrönd.

N. város pályaudvara
jól vizsgázott
objektiv létezésből.

Saját helyén állt minden.
Legapróbb részletek is
szabott pályán mozogtak.

Még a kivánt találkozás is
megvolt.

Jelenlétünk
hatókörén kívül.

A valószínűség
elvesztett édenében.

Valahol másutt.
Másutt.
Hogy csengettyűz e szó.

Fodor András fordítása


_______
Fodor András: Mezsgyék, Magvető, Budapest, 1980
.

March 2, 2012

Arany János (1817. március 2. – 1882. október 22)



Civilizáció

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett. 

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja. 

1877



In the past the warring nations
Did not follow any precept:
The strong plundered what he could, and
Everything he looted, he kept.

That has changed now, as the world has
A more legalistic flavour:
When the strong now do some mischief
They confer and - vote in favour.

Translation by Peter Zollman




___________

March 1, 2012

Robert Lowell (March 1, 1917 – September 12, 1977)

Watchmaker God

Say life is the one-way trip, the one-way flight,
say this without hysterical undertones-
then you could say you stood in the cold light of science,
seeing as you are seen, espoused to fact.
Strange, life is both the fire and fuel; and we,
the animals and objects, must be here
without striking a spark of evidence
that anything that every stopped living
ever falls back to living when life stops.
There’s a pale romance to the watchmaker God
of Descartes and Paley; He drafted and installed
us in the Apparatus. He loved to tinker;
but having perfected what he had to do,
stood off shrouded in his loneliness.


AZ ÓRÁSMESTER ISTEN

Mondd, az élet az oda-út, az oda-repülés,
mondd ezt hisztérikus felhangok nélkül -
akkor mondhatod, hogy tudomány hideg fényében állsz,
és úgy látsz, ahogy téged látnak, tényszerűen.
Különös, hogy az élet tűz és tüzelő; s nekünk,
állatoknak és tárgyaknak itt kell időznünk
a bizonyosság egyetlen szikrája nélkül,
hogy az, ami egykor bevégezte a létét,
még föléled, mikor az élet véget ér.
Descartes és Paley órásmester Istenének
sápadt románca ez, megtervezett minket és beszerelt
a Gépezetébe. Imádta a barkácsolást,
de miután tökéletesítette azt, amit kellett,
magányába burkolózott és félreállt.

Orbán Ottó fordítása


Robert Lowell in his study


"But sometimes everything I write
with the threadbare art of my eye
seems a snapshot,
lurid, rapid, garish, grouped,
heightened from life,
yet paralyzed by fact.
All's misalliance.
Yet why not say what happened?" 

from Epilogue


 _________
Amerikai költők, Válogatta és szerkesztette Ferencz Győző, Budapest: Sziget Könyvkiadó, 2001
Robert Lowell: Collected Poems. Ed. by Frank Bidart and David Gewanter. New York: Farrar, Straus, & Giroux, 2003.