Pages

November 30, 2011

Rumi

Jalāl ad-Dīn Muḥammad Rūmī (30 September 1207 – 17 December 1273)

TO TAKE A STEP WITHOUT FEET

This is love: to fly toward a secret sky,
to cause a hundred veils to fall each moment.
First, to let go of live.
In the end, to take a step without feet.
To regard this world as invisible,
and to disregard what appears to the self.

Heart, I said, what a gift it has been
to enter this circle of lovers,
to see beyond seeing itself,
to reach and feel within the breast.

My soul, where does this breathing arise?
How does this beating heart exist?
Bird of the soul, speak in your own words,
and I will understand.

The heart replied: I was in the workplace
the day this house of water and clay was fired.
I was already fleeing that created house,
even as it was being created.
When I could no longer resist, I was dragged down,
and my features were molded from a handful of earth.

Translated by Kabir Helminski

[The Rumi Collection, Shambhala Publications, 2005]




Rúmi
Szerelem: az ég felé repülni...

Szerelem: az ég felé repülni,
Percenként ezer fátyolt széttépni,
Kezdetben életünket feladni,
Vég-lépés után láb nélkül lépni,
A létet szemeinkből kivetni,
Tulajdon szemeinket se nézni.

Mily áldott - így szóltam a szivemhez -
Szeretők hajlékába beférni,
Szemeid látókörén túllátni,
A keblek utcájába betérni.

Ó, lelkem, honnét jött a lehellet,
És szívem dobogása! ki érti?
Madaram, legyen hangod madár-nyelv,
Rejtett értelmét elmém megérti.

Szólt szívem: Láttam az ős műhelyben
Víz és sár hajlékát forrni-égni,
Az anyag házából kirepültem,
Az anyag háza teremtett élni,
Azután, erőm fogytán, befogtak,
Formátlan létet, formába térni.

Weöres Sándor fordítása



______
In: Perzsa költők antológiája, Európa, 1968

Fernando Pessoa

(June 13, 1888 – November 30, 1935)


"Life is whatever we make it. The traveller is the journey. What we see is not what we see but who we are."
 (Bernardo Soares, The Book of Disquiet)
***
"Az élet az, amivé mi tesszük. Az utazás az utazó maga. Nem azt látjuk, amit látunk, hanem azt, amik vagyunk."

(Fernardo Pessoa (Bernardo Soares): A kétségek könyve, fordította Pál Ferenc, Kráter, Pomáz, 2007) / Fotó: Vitoriano Braga, 1914 (MultiPessoa)

Francis Picabia (22 January 1879 – 30 November 1953)

  Francis Picabia, 1929. Photographer unknown. 
Photo: Gamma-Keystone via Getty Images.


 Philippe Soupault: ÉPITAPHES
FRANCIS PICABIA

Pourquoi as-tu voulu
qu'on t'enterre avec tes quatre chiens
un journal
et ton chapeau
Tu as demandé qu'on écrive sur ta tombe
Bon voyage
On va encore te prendre pour un fou là-haut 


in September 1940 during a petrol shortage, photographed by his wife Olga.


Philippe Soupault: SÍRFELIRATOK
FRANCIS PICABIA

Mondd 
mért akartad hogy négy kutyáddal
egy újsággal
s a kalapoddal temessünk el
Kérted a sírodra azt véssük fel
Kellemes utazást
Bolondnak néznek majd odafent is

Parancs János fordítása

[In: A mágneses mezők, Magvető, 1984]



November 29, 2011

Hugo von Hofmannsthal (1874-1929)

BALLADE DES ÄUSSEREN LEBENS

Und Kinder wachsen auf mit tiefen Augen,
Die von nichts wissen, wachsen auf und sterben,
Und alle Menschen gehen ihre Wege.

Und süsse Früchte werden aus den herben
Und fallen nachts wie tote Vögel nieder
Und liegen wenig Tage und verderben.

Und immer weht der Wind, und immer wieder
Vernehmen wir und reden viele Worte
Und spüren Lust und Müdigkeit der Glieder.

Und Strassen laufen durch das Gras, und Orte
Sind da und dort, voll Fackeln, Bäumen, Teichen,
Und drohende, und totenhaft verdorrte…

Wozu sind diese aufgebaut? und gleichen
Einander nie? und sind unzählig viele?
Was wechselt Lachen, Weinen und Erbleichen?

Was frommt das alles uns und diese Spiele,
Die wir doch gross und ewig einsam sind
Und wandernd nimmer suchen irgend Ziele?

Was frommts, dergleichen viel gesehen haben?
Und dennoch sagt der viel, der „Abend” sagt,
Ein Wort, daraus Tiefsinn und Trauer rinnt

Wie schwerer Honig aus den hohlen Waben.



A külső élet balladája

És gyermekek nőnek fel mély szemekkel,
Semmit sem tudva nőnek és kihalnak,
És ezt az útat járja minden ember.

S édes gyümölccsé érik a fanyar mag,
S halott madárként éjidőn lehullva
Ott fekszik, s megrohasztja pár cudar nap.

És mindig fú a szél, és mindig újra
S özönnel hallunk s mondunk furcsa szókat,
És zsibbadoz tagjaink kéje-búja.

A réten útak futnak, szerte sok vak
Falucska, csupa tócsa, fáklya, lombok –
Fenyegetők s halálosan aszottak…

Mért épitették őket? S nem hasonlók
Egymáshoz? És nem érnek soha véget?
Mért sáppadok, mért sirok, mért mosolygok?

S mindez mit ér, s e játékok mit érnek?
Felnőttünk már, örök magányosok,
Céltalan vándorai csak a térnek.

Mi hasznunk ennyi és megannyi képből?
S mégis sokat mond, ki azt mondja: „Este.”
Szavából mélység és gyász úgy csorog,

Mint sűrű méz az öblös sejtű lépből.

Kardos László fordítása

_____
A világirodalom legszebb versei, II. kötet, Európa, 1978

November 28, 2011

Stefan Zweig (November 28, 1881 – February 22, 1942)



"Jacob Mendel never forgot a title or a figure; he knew every plant, every infusorian, every star, in the continually revolving and incessantly changing cosmos of the book-universe. In each literary specialty, he knew more than the specialists; he knew the contents  of the libraries better than the librarians; he knew the book-lists of most publishers better than the heads of the firms concerned though he had nothing to guide him except the magical powers of his inexplicable but invariably accurate memory. (...) Though in the last analysis unproductive and uncreative, this specifically antiquarian memory of Jacob Mendel, since it was not a printed book-catalogue but was stamped upon the grey matter of a mammalian brain, was, in its unique perfection, no less remarkable a phenomenon than Napoleon's gift for physiognomy, Mezzofanti's talent for languages, Lasker's skill at chess-openings, Busoni's musical genius. (...)

A sense of horror overcame me when, looking into the inner room behind the bar of the Cafe Gluck, I saw that the marble top of the table where Jacob Mendel used to deliver his oracles was now as bare as a tombstone.
Grown older since those days, I understood how much disappears when such a man drops out of his place in the world, were it only because, amid the daily increase in hopeless monotony, the unique grows continually more precious. Besides, in my callow youth a profound intuition had made me exceedingly fond of Buchmendel. It was through the observation of him that I had first become aware of the enigmatic fact that supreme achievement and outstanding capacity are only rendered possible by mental concentration, by a sublime monomania that verges on lunacy. Through the living example of this obscure genius of a second-hand book dealer, far more than through the flashes of insight in the works of our poets and other imaginative writers, had been made plain to me the persistent possibility of a pure life of the spirit, of complete absorption in an idea, an ecstasy as absolute as that of an Indian yogi or a medieval monk; and I had learned that this was possible in an electric-lighted cafe and adjoining a telephone box. (...) There was nothing in the world that mattered to him except his books.  Then disaster befell him.
(...)
Frau Sporschil and I went on talking about him for a long time, the two last persons to remember this strange creature, Buchmendel: I to whom in youth the bookpedlar from Galicia had given the first revelation of a life wholly devoted to the things of the spirit; she, the poor old woman who was caretaker of a cafe-toilet, who had never read a book in her life, and whose only tie with this strangely matched comrade in her subordinate, poverty- stricken world had been that for twenty-five years she had brushed his overcoat and had sewn on buttons for him. We, too, might have been considered strangely assorted, but Frau Sporschil and I got on very well together, linked, as we sat at the forsaken marble-topped table, by our common memories of the shade our talk had conjured up for joint memories, and above all loving memories, always establish a tie. (...)

Then I took my departure, feeling a trifle ashamed when I compared myself with this excellent old woman, who, so simply and so humanely, had fostered the memory of the dead scholar. For she, uncultured though she was, had at least preserved a book as a memento; whereas I, a man of education and a writer, had completely forgotten Buchmendel for years I, who at least should have known that one only makes books in order to keep in touch with one's fellows after one has ceased to breathe, and thus to defend oneself against the inexorable fate of all that lives transitoriness and oblivion."


Stefan Zweig, from Buchmendel, (1929)

***

"Jakob Mendel egyetlen címet, egyetlen számot sem felejtett el soha, minden növényt, minden ifuzóriumot, minden csillagot ismert a könyvmindenség örökké lengő és rázkódó kozmoszában. Minden szakmából többet tudott a szakembereknél, jobban ismerte a könyvtárakat, mint a könyvtárosok, s a legtöbb esetben jobban tudta, mi van egy-egy cég raktárában, mint maguk a tulajdonosok, céduláikkal és kartotékaikkal egyetemben, pedig nem állt rendelkezésére semmi egyéb, mint az emlékezés mágiája, ez a hasonlíthatatlan, valóban csak száz meg száz különálló példán szemléltethető emlékezőtehetség. (...) 
Jakob Mendel specifikusan antikváriusi emlékezőtehetsége se termékeny, sem alkotó nem volt, csupán egy százezernyi pontból álló cím és névjegyzék, mely, ahelyett, hogy szokás szerint könyvkatalógusba írták volna, egy emlősállat lágy agykérgébe nyomódott; mégis, a maga páratlan tökéletességében ez az emlékezet nem volt csekélyebb jelenség, mint Napóleon arcmemóriája, Mezzofanti nyelvtehetsége, Lasker emlékezőtehetsége sakkjátszmák kezdetére vagy Busonié zenére. (...)

Ezért valamiféle ijedség fogott el, amikor Jakob Mendel orákulomot hirdető márványasztalát a helyiség félhomályában üresen találtam, mint a sírlapot. Csak most, hogy idősebb lettem, értettem meg, milyen sok tűnik el az ilyen emberrel, először, mert menthetetlenül egyhangúbbá való világunkban minden ritkaságot napról napra nagyobb becsben tartunk - aztán meg, az a fiatal, tapasztalatlan ember, aki egykor voltam, valami mélységes sejtelem sugallatára nagyon szerette ezt a Jakob Mendelt. Benne közelítettem meg először a nagy titkot, nála éreztem meg először, hogy ami létünkben különleges és természetfeletti, csak a belső összefogás, valami magasztos s az őrülettel szent rokonságot tartó monománia teljesítménye. Hogy a tiszta lét a szellemben, a teljes absztrakció egyetlen eszmében még ma is lehetséges, hogy létezhet elmélyedés és nem is csekélyebb, mint a hindu jogié vagy a cellájába zárt középkori szerzetesé - mégpedig létezhet egy villanyvilágítású kávéházban, egy telefonfülke tőszomszédságában, ezt a példát, fiatal emberként, sokkal inkább mint kortárs költőinktől, ettől a névtelen kis könyvárustól tanultam. 
(...)
Uramisten, hisz annak a szegény embernek nem is volt más öröme és gondja, csak a könyvek. De aztán egy nap megtörtént a szerencsétlenség. (...) Soká beszélgettünk róla, mi ketten, az utolsók, akik ezt a különös embert ismertük: én, aki egészen fiatal koromban, egzisztenciájának mikróbaszerű kicsinysége ellenére, megajándékozott a szellem tökéletesen zárt életének megsejtésével - és ő, a szegény, agyondolgozott toalettes asszony, aki könyvet soha nem olvasott, s akit földhözragadt szegény világának e részestársához csak az kötötte, hogy huszonöt éven át ő kefélte le a kabátját, és ő varrta fel a gombjait. És mégis, csodálatosan jól megértettük egymást itt, Mendel régi, elhagyott asztalánál, az együttesen felidézett árny közösségében: mert az emlékezés mindenkor összekapcsol, és kétszeresen kapcsol össze, ha szeretettel emlékezünk. (...)
Aztán pedig elmentem és szégyelltem magam e derék öregasszony előtt, aki együgyű és mégis emberi módon hű maradt a halotthoz. Mert ő, a tanulatlan asszony, ő legalább egy könyvet őrzött meg, hogy jobban emlékezhessen róla, de én, én évekre megfeledkeztem Könyves Mendelről, éppen én, akinek tudnia kellene: könyveket csak azért alkotunk, hogy önnön lélegzetünkön túl embereket kapcsoljunk magunkhoz, és így védekezzünk minden élet kérlelhetetlen ellenfele, a múlandóság és feledésbe merülés ellen."

Stefan Zweig: Könyves Mendel (részlet), Lukács Katalin fordítása

____
In: Stefan Zweig: Érzések zűrzavara, Európa, 1968
Fotó: © Hulton-Deutsch Collection/CORBIS


.

William Blake

(28 November 1757 – 12 August 1827)


William Blake by James Deville
plaster cast of head, published 1823
NPG





TIGER, tiger, burning bright  
In the forests of the night,  
What immortal hand or eye  
Could frame thy fearful symmetry?  

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?  
On what wings dare he aspire?  
What the hand dare seize the fire?  

And what shoulder and what art  
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,  
What dread hand and what dread feet?  

What the hammer? what the chain?  
In what furnace was thy brain?  
What the anvil? What dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?  

When the stars threw down their spears,  
And water'd heaven with their tears,  
Did He smile His work to see?  
Did He who made the lamb make thee?

Tiger, tiger, burning bright  
In the forests of the night,  
What immortal hand or eye  
Dare frame thy fearful symmetry?



A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk 
erdejében sárga láng, 
mely örök kéz szabta 
rád rettentő szimmetriád? 

Milyen katlan, mily egek 
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt, 
aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész 
fonta szíved izmait?
És mikor elsőt vert szived, 
milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad? 
Mily üllőre mily marok 
törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett, 
mosolygott rád a mestered? 
Te voltál, amire várt? 
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk 
erdejében sárga láng, 
mely örök kéz szabta rád 
rettentő szimmetriád? 

Szabó Lőrinc fordítása



_________
In: Örök barátaink I., Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958

.

Alexander Blok

(Russian, 28 November 1880 – 7 August 1921)


 To the Muse

In your innermost songs there are hidden
Fateful tidings of death.
A curse on sacred commandments,
And a profanation of joy.

And such an alluring strength
That I'm ready to pass on the rumor
That you brought angels down
With your seductive beauty...

And when you mock faith
That dim, purplish-gray
Circle I've seen before
Suddenly blazes above you

Evil or good? - You're thoroughly alien.
People speak of you enigmatically:
For some you are Muse and miracle
For me you are torment and hell.

I don't know why, at dawn,
At the time of my last strength,
Rather than die, I caught sight of your face
And begged your consolation.

I wanted us to be enemies,
So why did you present me
With flowering meadows, the starry vault-
The curse of your beauty?

More treacherous than a northern night,
More heady than golden champagne,
And more fickle than a gypsy's love
Were your terrible caresses...

And there was a fatal delight
In flouting sacred truths,
And my heart was maddened
By this bitter, wormwood passion.

29 December 1912


*

К МУЗЕ

Есть в напевах твоих сокровенных
Роковая о гибели весть.
Есть проклятье заветов священных,
Поругание счастия есть.

И такая влекущая сила,
Что готов я твердить за молвой,
Будто ангелов ты низводила,
Соблазняя своей красотой...

И когда ты смеешься над верой,
Над тобой загорается вдруг
Тот неяркий, пурпурово-серый
И когда-то мной виденный круг.

Зла, добра ли? - Ты вся - не отсюда.
Мудрено про тебя говорят:
Для иных ты - и Муза, и чудо.
Для меня ты - мученье и ад.

Я не знаю, зачем на рассвете,
В час, когда уже не было сил,
Не погиб я, но лик твой заметил
И твоих утешений просил?
Я хотел, чтоб мы были врагами,
Так за что ж подарила мне ты
Луг с цветами и твердь со звездами

Всё проклятье своей красоты?

И коварнее северной ночи,
И хмельней золотого аи,
И любови цыганской короче
Были страшные ласки твои...

И была роковая отрада
В попираньи заветных святынь,
И безумная сердцу услада -
Эта горькая страсть, как полынь!

 29 декабря 1912


*

A MÚZSÁHOZ

Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos éneked.
Testamentumokra szórod átkod,
S földi boldogságunk megveted.

És hatalmad oly erővel árad,
Elhiszem a szóbeszédeket,

Az angyalokat megbabonáztad,
Szépségednek mind a rabja lett...

És ha a hiten kacagsz te éppen,
Látom újra a fejed fölött
Azt a halvány, bíbor-szürke-kéken,
Fényben égő valahai kört.

Jó vagy, rossz vagy?
Egyiké se lázad.
Bölcsen írták rólad valahol:
Némelyeknek Múzsa és csodás vagy,
Énnekem meg szenvedés, pokol.

Nem tudom, egy virradati órán,
Amidőn erőm már nem maradt,
Mért nem haltam meg, de látva orcád
Kértem a vigasztalásodat?

Nem kívántalak, csak ellenségnek,
Mért is tékozoltad rám kegyed:
Csillagos eget, virágos rétet
És elátkozott szépségedet?

S álnokabb, mint észak zordon éje,
S mámorítóbb, mint arany ayi*,
S kurtább, mint cigánylány szenvedélye,
Szörnyű volt becéző ujjad is...

S könnyű lábbal szentségekre hágva,
Végzetessé vált az örömöm,
S őrület lett szívem kéje-vágya

Keserű, akárcsak az üröm!

1912. december 19.

*ayi - francia pezsgőfajta

Baka István fordítása

.

Konstantin Simonov

(28 November, 1915 - August 28, 1979)

WAIT FOR ME
to Valentina Serova

Wait for me, and I'll come back!
Wait with all you've got!
Wait, when dreary yellow rains
Tell you, you should not.
Wait when snow is falling fast,
Wait when summer's hot,
Wait when yesterdays are past,
Others are forgot.
Wait, when from that far-off place,
Letters don't arrive.

Wait, when those with whom you wait
Doubt if I'm alive.
Wait for me, and I'll come back!
Wait in patience yet
When they tell you off by heart
That you should forget.
Even when my dearest ones
Say that I am lost,
Even when my friends give up,
Sit and count the cost,
Drink a glass of bitter wine
To the fallen friend -
Wait! And do not drink with them!
Wait until the end!

Wait for me and I'll come back,
Dodging every fate!
"What a bit of luck!" they'll say,
Those that would not  wait.
They will never understand
How amidst the strife,
By your waiting for me, dear,
You had saved my life.
Only you and I will know
How you got me through.
Simply - you knew how to wait -
No one else but you.

1941

(Source)

Valentina Serova and  Konstantin Simonov


Konsztantyin Szimonov: VÁRJ REÁM
 
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény".
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

 Lányi Sarolta fordítása




.

November 25, 2011

Pilinszky János

(25 November 1921 – Budapest, 27 May 1981)



He steps out from the others,
he stands in the square silence.
The prisoner's uniform, the convict's skull
blink like a projection.

He is horribly alone.
His pores are visible.
Everything about him is so huge-
everything so tiny.
And that's it.
   
The rest
the rest was simply
that he forgot to cry out
before he dropped to the ground.

Translation by Ted Hughes


Ravensbrücki passió

Kilép a többiek közül,
megáll a kockacsendben,
mint vetitett kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.

Félelmetesen maga van,
a pórusait látni,
mindene olyan óriás,
mindene oly parányi.

És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt.

 
Pilinszky János
Fotó: Molnár Edit


Homage To Isaac Newton

We commit what we do not commit,
and we do not commit what we commit.
Somerwhere there is a terrible silence.
Towards that we gravitate.

Translation by Peter Jay


Hommage à Isaac Newton

Megtesszük, amit nem teszünk meg,
és nem tesszük meg, amit megteszünk.
Valahol rettenetes csönd van.
Effele gravitálunk.



_______
Pilinszky János összegyűjtött versei (MEK)


.

November 22, 2011

André Gide (22 novembre 1869 - 19 février 1951)


"L'analyse psychologique a perdu pour moi tout intérêt du jour où je me suis avisé que l'homme éprouve ce qu'il s'imagine éprouver. De là à penser qu'il s'imagine éprouver ce qu'il éprouve."

(Les Faux-Monnayeurs, 1925)
 *
"A lélektani elemzés minden érdekességét elvesztette számomra, amikor rájöttem, hogy az ember azt éli át, amit átélni képzel. Ebből az következik, hogy azt képzeli átélni, amit csakugyan átél..."

(André Gide: A pénzhamisítók, A pénzhamisítók naplója, Európa Könyvkiadó, Bp., 1981, 77. old., Fordította: Réz Pál) /Fotó: andre-gide.fr

Endre Ady (November 22, 1877 - January 27, 1919)

.
I Want To Be Loved

I am no heir, no proud ancestor,
I have no friend, no brother, sister,
I have never belonged,
I have never belonged.

I am, like every human: Highness,
Iceberg, enigma, strange and timeless,
Distant will-o'-the-wisp,
Distant will-o'-the-wisp.

But, oh, I can't remain unspoken,
I have to bare myself wide open,
Behold me, everyone,
Behold me, everyone.

In all self-torture, in every song,
I want to be loved, to belong.
Belong to somebody,
Belong to somebody.  

(1909)


***


Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié. 

1909
.

Magritte / Eluard




 Magritte at his easel' 
(photographed at Magritte's easel in the little room next to his bedroom) 1965.
© Duane Michals (source: mutualart)



Paul Éluard: René Magritte


Marches de l’œil
À travers les barreaux des formes
Un escalier perpétuel
Le repos qui n’existe pas
Une des marches est cachée par un nuage
Une autre par un grand couteau
Une autre par un arbre qui se déroule
Comme un tapis
Sans gestes

Toutes les marches sont cachées

On a semé les feuilles vertes
Champs immenses forêts déduites
Au coucher des rampes de plomb
Au niveau des clairières
Dans le lait léger du matin

Le sable abreuve de rayons
Les silhouettes des miroirs
Leurs épaules pâles et froides
Leurs sourires décoratifs

L’arbre est teinté de fruits invulnérables.



 René Magritte: Le Portrait de Paul Éluard (1936)




A vers Somlyó György fordításában:

Szem grádicsai
A formák lécein át
Folytonos lépcsők
Pihenők nélkül
Egyik felhőbe burkolózik
Másikat nagy kés vágja el
Megint másikra egy fa göngyölődik
Mint egy szőnyeg
Mozdulatlanul

Minden lépcső el van takarva

Zöld lombok szerteszórtan
Széles mezők leszámított erdők
Ólmos korlátok karjai közt
A tisztások térségeire
A reggel lágy tejében
Beissza a homok a napsugárt
A tükrökben suhanó árnyakat
Sápadt fagyos vállaikat
Látványos mosolyaikat

Sérthetetlen gyümölcsök árnyalják a fát.



(Isten a nyolcadik napon, 1937)
(Forrás: Ketterer Kunst)


.

November 18, 2011

Orbán Ottó (1936-2002)

WITH ALIEN EYES

An outsider, if such could exist
Szabolcs Várady
 

Having suddenly sighted, through the porthole of an interstellar vehicle,
that village brawl, known as the Battle of Nations,
that local flare-up of the hot blood of the human race;
political parties, protesters, screaming, flailing soap-box orators;
philosophies shining in every colour above the rutting rabble of devils;
taxes, like road-tax, smoke-tax, air-tax, sky-tax, wet-tax, dry-tax,
    to name but a few,
the impalings, hangings, drawings and quarterings, the stake,
well, everything that is covered and covered up by the term:
    East-Central Europe;
and realizing also that in this brothel, where beggars bargain for beggars,
we try to establish the golden section between prosperity and freedom
every time we see tomorrow's butterfly in the worm of today,
in other words, we even manage to love somehow our intolerable madness, -
the Angel of the Lord, an innocent country character from an open,
    transparent world,
could only gape and say this much: WELL, I NEVER!

Translated by Peter Zollman

Orbán Ottó, Fotó: Zentai Flóra (DIA)

 AZ IDEGEN SZEMÉVEL

    Egy kívülálló, ha volna ilyen
    Várady Szabolcs
 

Váratlanul megpillantva egy csillagközi jármű ablakából
a népek családjának mondott falusi tömegverekedést,
az emberfaj hő vérének e helyi lobbanását,
a pártokat, a pártütőket, a süvöltve hadonászó hordószónokot,
a bagzó ördögcsorda fölött szivárványló filozófiákat,
az út-, a füst-, a víz-, a lég-, az ég- és más egyéb adót,
a karóbahúzást, a kerékbetörést, a máglyát, az akasztást,
szóval mindazt, amit a Kelet-Közép-Európa címszó takar s takar,
s fölfogva azt is, hogy ebben a koldusnak koldust kínáló kuplerájban,
a mai nap férgébe belelátva a holnapi lepkét,
folyton a szabadság és bőség aranymetszetét próbáljuk megszerkeszteni,
azaz hogy tűrhetetlen tébolyunkat valamiképp még szeretjük is,
az Úr angyala, egy átlátható rendből jött, romlatlan, vidéki káder,
száját tátva csak annyit tudna mondani, NAHÁT… NAHÁT!


_____
Orbán Ottó összegyűjtött versei II. kötet, Magvető, Bp., 2003


.

Margaret Atwood (born November 18, 1939)

"Perhaps I write for no one. Perhaps for the same person children are writing for, when they scrawl their names in the snow."
-
"The only way you can write the truth is to assume that what you set down will never be read. Not by any other person, and not even by yourself at some later date. Otherwise you begin excusing yourself. You must see the writing as emerging like a long scroll of ink from the index finger of your right hand; you must see your left hand erasing it. Impossible, of course."

[Margaret Atwood, from 'The Blind Assassin' (2000)]





 
„Az igazságot egyetlen módon lehet csak megírni: ha feltételezzük, hogy amit megírtunk, soha nem fogja elolvasni senki. Se más, se mi magunk valamikor később. Különben csak mentegeti magát az ember. Az írást úgy kell nézni, mintha a jobb kezünk mutatóujja alól egy hosszú tintatekercs gombolyodna ki; amit a bal kezünk folyamatosan kitöröl. Ez persze lehetetlen."


[Margaret Atwood: A vak bérgyilkos. Fordította Siklós Márta. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003]

Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)




 LE PHÉNIX. Avec dix huit dessins de Valentine Hugo. 
Paris, Guy Lévis Mano, décémbre 1951


ET UN SOURIRE

La nuit n’est jamais complète
Il y a toujours puisque je le dis
Puisque je l’affirme
Au bout du chagrin une fenêtre ouverte
Une fenêtre éclairée
Il y a toujours un rêve qui veille
Désir à combler faim à satisfaire
Un cœur généreux
Une main tendue une main ouverte
Des yeux attentifs
Une vie la vie à se partager. 

(Le Phénix, 1951)























ÉS EGY MOSOLY

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

Somlyó György fordítása




_____
Francia Költők Antológiája II. kötet.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962

.

Jean Cocteau: QUEL EST CET ÉTRANGER...


(Portrait de Paul Éluard sur son lit de mort.)

Quel est cet étranger de marbre
Sur un drap de lit étendu
Et son lit serait-il un arbre
Car il a des pieds de pendu.

Il n'entrait pas dans ta magie
Cette ruse de t'en aller
En te hâtant de modeler
Une redoutable effigie.

Autant que le masque de fer
Ta figure de cire intrigue
Ton corps est une lourde digue
Où vient s'agenouiller la mer

Toute cette chambre rappelle
La mise en œuvre d'un obscur
Travail et l'ombre d'une échelle
Contre le fantôme d'un mur.

La voleuse en a fait usage
Mais si le vol se découvrait
Elle te sculpte un faux visage
Avant de fuir avec le vrai.

La mort jalouse ceux qui vivent
Et connaissant par quels chemins
Tu nous rafraîchissais d'eaux vives
Elle a même volé tes mains.

(Jean Cocteau: Clair-obscur: poémes, Éditions du Rocher, 1954)

*

Ki ez az idegen?

Paul Éluard a halottas ágyon

Ki ez az idegen, az ágyra
kiterített márvány-alak?
S bitó az ágya tán, hogy lába,
mint akasztottaké, dagad?

Nem vág a te varázslatodba
e fondorlat, hogy elszelelsz
mitőlünk s ily rémületes,
ijesztő képet öltsz magadra.

Viasz-arcod éppoly csalárd,
mint vas-álarc, ha leereszted.
Roppant magas gát lett a tested,
amely megtöri a dagályt.

Valami bűntett színhelyének
tűnik ez az egész szoba,
egy látszat-fal üres helyének
dől csak egy létra árny-foka.

A tolvaj azon törhetett be,
s mielőtt még felfedezik,
ál-arcot vésett rád sietve,
és elvitte az igazit.

A halál az élőt irigyli,
s jól tudva, milyen tiszta víz
kortyát nyújtottad szánknak inni, --
ellopta még a kezed is.

Somlyó György fordítása

______________
In: Somlyó György: AZ UTAZÁS, Magvető, Budapest, 1984


.

November 17, 2011

Hart Crane

 (American, July 21, 1899 – April 27, 1932)

MY GRANDMOTHER'S LOVE LETTERS

There are no stars tonight
But those of memory.
Yet how much room for memory there is
In the loose girdle of soft rain.

There is even room enough
For the letters of my mother’s mother,
Elizabeth,
That have been pressed so long
Into a corner of the roof
That they are brown and soft,
And liable to melt as snow.

Over the greatness of such space
Steps must be gentle.
It is all hung by an invisible white hair.
It trembleS as birch limbs webbing the air.

And I ask myself:

“Are your fingers long enough to play
Old keys that are but echoes:
Is the silence strong enough
To carry back the music to its source
And back to you again
As though to her?”

Yet I would lead my grandmother by the hand
Through much of what she would not understand;
And so I stumble. And the rain continues on the roof
With such a sound of gently pitying laughter.

_____
The Complete Poems of Hart Crane (2000)




David Alfaro Siqueiros: Hart Crane (1931)
Oil on canvas, 63 x79 cm

NAGYANYÁM SZERELMES LEVELEI

Nincsenek csillagok ma éjjel,
csupán az emlékezetéi.
De az emlékezetnek mennyi tér jut
A lágy eső laza övezetében.

Van például elég tér,
Anyám anyja, Elizabeth
Leveleihez,
Melyek olyan sokáig préselődtek
A tető egyik zugába,
Hogy barnák és lágyak,
Már-már olvadékonyak, mint a hó.

Ahol ily nagyság tárul,
Szelíden kell járni.
Egy láthatatlan ősz hajszálon függ minden.
Remeg, nyírfagally-szövedék a légben.

S kérdezem magamat:

"Elég hosszú-e ujjad, hogy öreg
Billentyűzeten játssz, mely visszhang már csak,
A csend elég erős-e
Forrásához a zenét visszavinni,
Aztán hozzád megint,
Mind úgy, akár ha hozzá?"

Ám én megfognám nagyanyám kezét,
Vinném mindenfélén át, mit nem ért;
Így botladozom. S az eső a tetőn
Oly szelíden szánva nevet tovább.


Tandori Dezső fordítása





_____

Hart Crane: Mindenek neve, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989



.