Pages

October 24, 2011

Denise Levertov

(October 24, 1923 – December 20, 1997) 


Waiting

I am waiting.
On benches, at the corners
of earth's waitingrooms,
by trees whose sap rises, rises
to escape in gray leaves and lose
itself in the last air.
Waiting
for who comes at last,
late, lost, the forever
longed-for, walking
not my roat but crossing
the corner where I wait.


(Poems, 1968-1972)


VÁROK

Várok.
Padokon, a földkerekség
várótermeinek ajtajában,
fáknál, amikben nedv emelkedik,
emelkedik, hogy szürke levelekbe meneküljön
s elvesszen az utolsó fuvallatban.
Várok,
az utolsó érkezőre,
az elkésőre, elveszettre, örökké
vágyottra, aki nem is
az én utam járja, csak
éppen átmegy a sarkon, ahol várok.

Kodolányi Gyula fordítása


Denise Levertov - Dec. 2, 1983 
via Phillips Exeter Academy

The Ground-Mist

In hollows of the land
in faults and valleys
the white fog
bruised
by blue shadows
a mirage of lakes

and in the human
faults and depths
silences
floating
between night and daybreak
illusion and substance.

But is illusion
so repeated, known
each dawn,
silence
suspended in the
mind's shadow

always, not substance
of a sort?
the white
bruised
ground-mist the mirage
of a true lake.


HAJNALI KÖDÖK

A mélyedésekben
csorbulásokban és völgyekben
                fehér ködök
kék árnyékok
                horzsolta
káprázat-tavak
az emberi
csorbulásokban és mélyedésekben
hallgatások lebegnek
                                  este és napkelte
ámítás és való között.
De az ismerős
ámítás, a minden hajnallal 
                visszatérő
az örökké
                a lélek árnyékában
lebegő
hallgatás nem valódi 
talán?
          a kihorzsolt
fehér
          köd valódi tó
káprázata.


Kodolányi Gyula fordítása

________ 
In A LÉTEZÉS HÁLÓI, Európa Bp., 1990

.