Kosztolányi Dezső

(Hungarian, March 29, 1885 – November 3, 1936)

Kosztolányi Dezső, 1935

Fotó: Székely Aladár

Őszi reggeli 

 

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

*

Autumn Breakfast 

These autumn brings. Refreshing fruits
on a glass tray. Heavy, deep emerald
of grapes, pears huge and jasper-lit,
and all its lavish and refulgent gems.
A juicedrop slithers from a berry's globe
and rolls away, bright as a diamond.
This pomp is short of sympathy, serene,
perfection turning in upon itself.
Better to live. And yet, beyond, the trees
already wave their golden arms to me.

Translated by Alan Dixon 

*

Frühstück im Herbst

Der Herbst hat kühle Früchte aufgetischt
in einer Form aus Glas. Smaragden schwer
die Trauben, Jaspisglanz der Riesenbirnen,
all seine reichen Schätze strahlen hell.
Ein Wassertropfen rinnt von einer Beere
und setzt als Edelstein die Laufbahn fort.
Grandios ist dieses Fest, gelöst und distanziert,
hat die Vollendung zu sich selbst gefunden.
Mehr wert wär es zu leben. Jenseits winken
jedoch die Bäume mit der Goldhand mir.

Übersetzt von Brigitte Struzyk

*

Déjeuner d’automn

Voici ce que l’automne apporte. Des fruits frais
sur un plateau de verre. De lourds raisins,
Émeraude foncé, des poires aux reflets de jaspe,
Tous ses joyaux éclatants, somptueux.
D’une grosse baie glisse une goutte d’eau
Qui va rouler comme un brillant.
C’est cela le luxe: la perfection,
Sereine, implacable, en soi-même se mirant.
Mieux vaudrait vivre, mais là-bas, les arbres
De leur main dorée déjà me font signe.

Traduit par Eugène Guillevic

__________ 
Kosztolányi Dezső összes versei, Osiris, 1999
Fotó: axioart

Odysseus Elytis

(Greek, November 2, 1911—March 18, 1996)

MARINA OF THE ROCKS

 

You have a taste of tempest on your lips—But where did you wander
All day long in the hard reverie of stone and sea?
An eagle-bearing wind stripped the hills
Stripped your longing to the bone
And the pupils of your eyes received the message of chimera
Spotting memory with foam!
Where is the familiar slope of short September
On the red earth where you played, looking down
At the broad rows of the other girls
The corners where your friends left armfuls of rosemary.

But where did you wander
All night long in the hard reverie of stone and sea?
I told you to count in the naked water its luminous days
On your back to rejoice in the dawn of things
Or again to wander on yellow plains
With a clover of light on you breast, iambic heroine.

You have a taste of tempest on your lips
And a dress red as blood
Deep in the gold of summer
And the perfume of hyacinths—But where did you wander
Descending toward the shores, the pebbled bays?

There was cold salty seaweed there
But deeper a human feeling that bled
And you opened your arms in astonishment naming it
Climbing lightly to the clearness of the depths
Where your own starfish shone.

Listen. Speech is the prudence of the aged
And time is a passionate sculptor of men
And the sun stands over it, a beast of hope
And you, closer to it, embrace a love
With a bitter taste of tempest on your lips.

It is not for you, blue to the bone, to think of another summer,
For the rivers to change their bed
And take you back to their mother
For you to kiss other cherry trees
Or ride on the northwest wind.

Propped on the rocks, without yesterday or tomorrow,
Facing the dangers of the rocks with a hurricane hairstyle
You will say farewell to the riddle that is yours. 

Translated by Edmund Keeley and Philip Sherrard

From: Orientations

____________________

A sziklák Marinája

Ajkadon a tenger vihar íze — De hol kóborolsz
egész nap? A sziklák és a tenger közt milyen kemény bolyongás!
Sashordozó szél lemeztelenítette a dombokat,
lemeztelenítette a vágyadat egész a csontig,
pupillád kitágul, mint aki rémeket lát,
jeges szél borzolja fel emlékezeted.
Hol a szelíd szeptemberi domb kékjében elmerülve
s lila árnyat vetett az odu, hova rozmaringcsokrokat vittek a lányok.

De hol bolyongtál
egész éjjel? Kő és tenger közt milyen könyörtelen bolyongás!
Mondtam neked, hogy számold meg a meztelen vízben a fénylő napokat
és hanyat fekve örülj a dolgok hajnalának,
vagy járd be megint könnyű léptekkel a sárga mezőket,
melleden háromlevelű fény, ó, te, ének hősnője!

Ajkadon a tengeri vihar íze
és piros ruha rajtad mint a vér,
mélyen a nyár aranyában
és jácintok illata testeden... De hol bolyongtál
leereszkedve a tengerekig, a nádas öblökig?

Ott hideg tengeri fű nőtt a homályban,
de még mélyebben: emberi érzés, mely vérzett,
és meghökkenve nyitottad ki kezed, a nevét mondtad—
innen felfele mentél fürgén, egész addig, hol a mélységek átragyognak:
ott ringott a mélységek ölében a te csillagod.

Hallgasd: a szó a végső dolgok értelme
és az idő az ember szenvedélyes szobrásza
és a nap fölötte fut a remény vadjaként,
és te elszántan szorítod szerelmedet magadhoz,
mert a tengeri vihar hagyta ízét az ajkadon.

Nem vagy te arra való, te, aki kék vagy a csontodig, hogy tervezz más nyarakat:
kedvedért a folyók megváltoztatják folyásukat,
kézen fogva odavisznek anyjukhoz,
hogy csókkal árassz el mindig más és más cseresznyefákat.

Odaszegezve a sziklához, tegnap és holnap nélkül
a sziklák veszélyei közt, míg fésül a vihar:
elbúcsúztatod végleg titkodat.

Képes Géza fordítása

______________

In: A bolond gránátalmafa,  Újgörög költők antológiája, Kozmosz Könyvek, 1984
Fotó: Bettmann/CORBIS

Rainer Maria Rilke

.

INITIALE

Gib deine Schönheit immer hin
Ohne Rechnen und Reden.
Du schwelgst. Sie sagt für dich: Ich bin.
Und kommt in tausendfachem Sinn,
kommt endlich über jeden.

Aus: Das Buch der Bilder / Des zweiten Buches erster Teil (1906) 

*

INITIAL

Simply give away your beauty
without talk and reckoning.
You are still. She says for you; I am.
And comes in meaning thousandfold,
at last comes over everyone.

M. D. Herter Norton

*

INICIÁLÉ

Add szépségedet, s ha odaadod,

ne számíts, ne nyisd szóra szádat.

Te hallgatsz. De ő szól: vagyok.

S ezernyi értelemben felragyog,

míg végül mindenre kiárad.

Szabó Ede fordítása

INICIÁLÉ

Oszd a szépséget, pazarold,
szótlanul, számolatlan.
Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok.
S végül mindenből rádragyog,
ezernyi árnyalatban.

Kányádi Sándor fordítása

__________

Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, 1983

Illyés Gyula

(Hungarian, Nov. 2, 1902 - Apr. 15, 1983)

.

(...)

in tyranny's domain
you are the link in the chain,
you stink of him through and through,
the tyranny IS you;

like moles in sunlight we crawl
in pitch darkness, sprawl
and fidget in the closet
as if it were a desert,

because where tyranny obtains
everything is vain,
the song itself though fine
is false in every line,

for he stands over you
at your grave, and tells you who
you were, your every molecule
his to dispose and rule.

(1950)

 -from A Sentence About Tyranny, translated by George Szirtes
(Hungarian Quarterly)

GLORIA VICTIS 1956 - The Response of Poets Throughout the World to the Hungarian Fight for Freedom of 1956 (pdf)

Illyés Gyula

Egy mondat a zsarnokságról 

(részlet)

"... hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."

1950

(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

  

  A vers Sinkovits Imre előadásában / Recited by Imre Sinkovits

(via artur1126) 

*

GLORIA VICTIS 1956 - AZ 1956-OS MAGYAR SZABADSÁGHARC KÖLTŐI VISSZHANGJA A NAGYVILÁGBAN (pdf)

Örkény István

(Hungarian, 1912-1979)
.
There’s always hope
(Die Hoffnung stirbt nie)

"Of course a crypt will cost you, especially along the main route," the clerk cautioned his new customer. "It doesn't have to be on the main route," the customer explained. "Provided the lining is made of concrete."
"Did you say concrete?" the clerk asked, visibly taken aback. "That is a most unusual request. But it can be attended to."
He pushed the standard price list to the side and made new calculations on a fresh slip of paper. A crypt lined with concrete, even without a tombstone thrown in, and lying on a side path, would still come with a stiff price tag. But the customer said he did not mind. Then he began to bite his nails.
"By the way," he added after some time. "The crypt will have to have a funnel."
"What sort of funnel?" the clerk, who we might add was appropriately dressed in black, asked.
"I'm not sure," the customer confessed. "Something like a chimney. Or a conduit. Or like what they have on boats. Or in wine cellars, if you know what I mean."
The clerk did not know what the customer meant. The engineer who was summoned at this point was not much help either. He had to have everything explained to him twice over, and even then he just hemmed and hawed.
"If I may ask," he ventured, "what should this funnel be made of?"
"That is entirely up to you," the customer said. "You are the expert."
"May I suggest slate?" the engineer said. "Or would you prefer brick? Or plain metal?"
"What do you recommend?" the customer asked. "Frankly," the engineer said, "I don't understand any of this. Why not stick to slate?"
"Slate will do just fine," the customer said, relieved they had got that out of the way at last. Then occupied with some new problem, he fixed the engineer with his eye. "Ah … just one more thing," he added. "The crypt must be wired for electricity." "Electricity?" the clerk and the engineer piped in unison. "What on earth for?"
"To light up the place," the customer said. "I have a mortal fear of the dark."

Translated by Szöllősy Judit

Örkény István (c. 1968-69)

Mindig van remény

– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon.
– Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára. Az érdeklődő azonban kijelentette, hogy nem baj.
Rágta a körmét. Gondolkozott.
– Továbbá – mondta – kell bele egy cső.
– Miféle cső? – kérdezte a fekete ruhás tisztviselő.
– Magam sem tudom. Mint egy kémény. Mint egy kürtő. Mint a hajókon. Vagy amilyen a borospincékben van.
A mérnök, akit a tisztviselő odahívott, elég lassú észjárású volt. Kétszer is elmagyaráztatta magának a dolgot, s még utána is csak hümmögött.
– Ha meg szabad kérdezni – kérdezte –, miből legyen az a cső?
– Azt már önöknek kellene tudni – mondta kissé türelmét vesztve az érdeklődő.
– Palából jó lesz? – kérdezte a mérnök. – Vagy inkább kitéglázzuk? Vagy legyen egyszerűen valamilyen fém?
– Ön mit ajánl? – kérdezte az érdeklődő.
– Én semmit sem értek az egészből – mondta a mérnök. – De a legkézenfekvőbb volna a pala.
– Legyen pala – mondta az érdeklődő, és mélázva nézte a nehéz felfogású mérnököt. – Továbbá – mondta aztán – be kellene vezetni a villanyt.
– A villanyt? – bámultak rá mind a ketten. – Minek oda villany?
– Jó kérdés – mondta bosszúsan az érdeklődő. – Hogy ne legyen sötét.

_________

Örkény István: Egyperces novellák, Palatinus, 2000