Pages

Showing posts with label Swedish. Show all posts
Showing posts with label Swedish. Show all posts

October 6, 2011

Tomas Tranströmer

(Born 15 April 1931, Stockholm, Sweden)

The Nobel Prize in Literature 2011 is awarded to Tomas Tranströmer "because, through his condensed, translucent images, he gives us fresh access to reality". (Nobelprize.org)

 *

VIHAR
STORM

Vándor és őstölgy akad össze itten,
mint kövült szarvas nagy erős agancsát
nyújtja, és mélyzöld színű vár a háttér:
   ősszel a tenger.

Északon zápor, hol a vackor érik.
Ébren éj mélyén figyel itt az ember
és a csillagkép-sereg imbolyog fenn
   tölgy-terebélyesen.

Weöres Sándor fordítása


C-DÚR
C-DUR

Mikor kilépett az utcára a találka után,
hó kavargott a levegőben.
Mialatt szeretkeztek,
eljött a tél.
Fehéren világított az éjszaka.
Sietésre ösztökélte az öröm.
Lejtett az egész város.
Elsuhanó mosolyok
mosolygott mindenki a felhajtott gallérok mögött.
Lehetett!
És a kérdőjelek Isten létéről kezdtek el énekelni.
Úgy vélte.

Elszabadult egy dallam
s hosszú léptekkel
a kavargó hóban járt.
A C-hang felé vándorolt minden.
A C felé irányult egy remegő iránytű
Egy teljes óra a fájdalmak felett.
Könnyű volt!
Mindenki mosolygott a felhajtott gallérok mögött.

Thinsz Géza fordítása


A FÉLKÉSZ ÉG
DEN HALVFARDIGA HIMLEN

A csüggedés félbeszakítja útját.
A rettegés félbeszakítja útját.
A keselyű félbeszakítja szárnyalását.

Előcsurran a szorgos fény,
a kísértetek is kortyintanak egyet.

És előkerülnek festményeink,
jégkori műtermeink vörös állatai.

Előbb-utóbb mindannyian körültekintünk.
Százszámra járunk a napon.

Félig kitárt ajtó valahány ember,
a térre nyílik, amely mindnyájunké.

A végtelen táj alattunk.

Víz fénylik a fák közt.

Földre nyíló ablak a tó.

Thinsz Géza fordítása


PRELÚDIUMOK
PRELUDIER

I
Visszaretten a hólatyakon átcsoszogó valami.
Töredéke annak, ami még hátra van.
Egy fal ház nélkül. Valami szem nélkül. Kemény.
Egy arc fogakból.
Egy magányos fal. Vagy tán ott a ház?
csak én nem látom?
A jövő: üres házak serege,
tapogatózva keresnek utat a hólatyakban.

II
Két igazság közeledik egymáshoz. Egyik
   belülről, másik kívülről,
s ahol összeakadnak, ott az alkalom,
   hogy megláthasd önmagad.
Aki rájön, mi készül,
   rémülten felkiált: "Megálljatok!
Történjék bármi, csak ne kelljen megismernem
   önmagam."

S akad egy hajó, mely ki akar kötni épp
   itt kísérli meg
ezerszer is megkísérli.

Erdő sötétjéből hosszú csáklya
   vetődik be a nyitott ablakon
a vendégek közé, kik táncoltak fölhevülésig.


III
A lakást, melyben életem java részét leéltem, ki kell rámolni. Most már egészen üres. A horgony fölhúzva s bár tovább tart a gyász , ez a legkönnyebb lakás a városban. Az igazság megvan bútorok nélkül. Körülutaztam az életet és visszatértem a kiindulópontra: egy kiürített szobába. Amik itt történtek velem, a falakon jelennek meg mint egyiptomi freskók, jelenetek egy sírkamra mélyén. De egyre inkább kifakulnak. Tudniillik, túl erős a fény. Az ablakok kitágultak. Az üres lakás égnek irányított nagy látcső. Csend van, mint egy kvéker ájtatosságon. A hátsó udvar galambjait hallani csak, ők turbékolnak.

Károlyi Amy fordítása


ÁTLÁTVA A TEREPEN

MARKGENOMSKADANDE

A fehér nap kiömlik a szmogra,
a csuromvizes fény letapogatódzik

a legalsó szememhez: mélyen
a város alatt fölfelé tekintek,

alulról nézem az utcákat, a házak alaprajzát,
mintha légi felvétel lenne, hadviselő város,

csak megfordítva vakondfénykép:
fülledt színű, néma négyszögek.

Ott születnek a határozatok. A holtak csontjai
nem különböztethetők meg az élőkétől.

Kitágul a napfény,  beárad
a repülők kabinjába és a borsóhüvelyekbe.

Thinsz Géza fordítása


OKTÓBERI VÁZLAT

SKISS I OKTOBER

Rozsdától szeplős a vontatóhajó. Mit keres itt, messze kint a parton?
Hajó: súlyosodó, eloltott lámpa a hidegben.
De villognak a fák vad színei! Jelek a túlsó partra.
Talán valaki azt akarja, hogy érte menjenek.

Útban hazafelé: sarjadó tintagombák a pázsiton.
Valaki régóta zokogott egymagában, lenn a sötétben:
felnyújtja segélykérő ujjait.
A földé vagyunk.

Thinsz Géza fordítása





A RÁDIUSZ MENTÉN
LANGS RADIEN

I
Napfényben csillámlik a jégfedte folyó.
itt a világ kupolája.
A csend.

Ülök egy partra húzott felborított csónakon
s a csönd mákonyát nyeldesem, lassan
forog velem a világ.

II
A végtelenbe tágul egy kerék, körbe fordul.
Itt a középen csaknem
mozdulatlan.

Kívülebb kirajzolódik a mozgás: lépések a havon
a homlokzatok mentén vánszorgó
írás.

Az autóút mennydörgő forgalma
és a zajtalan forgalom:
a hazajáró lelkeké.

Távolabb: a tragédia álarcai, ellenszélben
a sebesség robajában távolabb;
a rohanás

hol a szerelem legvégső szavai párolognak -
acélszárnyakon kúszó
vízcseppek

kiáltozó arcélek - összecsörrennek a leakasztott
fejhallgatók
kamikaze!

III
Csillámlik és hallgat a jégfedte folyó.
Az árnyak mélyen fekszenek itt
hang nélkül.

Robbanás volt minden egyes léptem, amíg ideértem
átfesti a csönd
átfesti.

Thinsz Géza fordítása



TITKOK AZ ÚTON
HEMLIGHETER PA VAGEN

Napfény hullt az alvó férfi arcára.
Élénkebb lett az álma,
de nem ébredt fel.

Árnyék hullt a férfi arcára, aki
a nap heves, türelmetlen sugarában
járt-kelt a többiekkel.

Mintha záporeső kerekedne, hirtelen besötétült.
Egy szobában álltam, mely magában foglalt minden pillanatot
pillangómúzeum.

És mégis, a nap épp oly heves, mint azelőtt.
Türelmetlen ecsetvonásokkal festi a világot.

Thinsz Géza fordítása

_____
[SZÉDÍTŐ TÁJ, TIZENEGY SVÉD KÖLTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974]

További versei magyarul: itt , itt és itt.


Photo © Ulla Montan. 
Courtesy: Albert Bonniers Förlag
The books and writers Tomas Tranströmer page

SECRETS ON THE WAY

Daylight struck the face of a man who slept.
His dream was more vivid
but he did not wake.

Darkness struck the face of a man who walked
among the others in the sun's strong
impatient rays.

It was suddenly dark, like a downpour.
I stood in a room that contained every moment
a butterfly museum.

And the sun still as strong as before.
Its impatient brushes were painting the world.

Translation by Robin Fulton

________

[Tomas Tranströmer, The Great Enigma: New Collected Poems, New Directions Publishing, 2006]




After a black day, I play Haydn,

and feel a little warmth in my hands.

The keys are ready. Kind hammers fall.

The sound is spirited, green, and full of silence.

The sound says that freedom exists

and someone pays no tax to Caesar.

I shove my hands in my haydnpockets

and act like a man who is calm about it all.

I raise my haydnflag. The signal is:

“We do not surrender. But want peace.”

The music is a house of glass standing on a slope;

rocks are flying, rocks are rolling.

The rocks roll straight through the house

but every pane of glass is still whole.



ALLEGRO

Fekete nap végén Haydnt játszom
és derűs meleget érez a kezem.

Kedve van a billentyűknek. Lágy kalapács üt.
Zöld a hangja, élénk és nyugodt.

Van szabadság, mondja a hang,
s hogy a császárnak nem fizet valaki adót.

Haydn-zsebembe csúsztatom kezem,
azt utánozva, aki nyugalommal néz a világra.

Felvonom a Haydn-zászlót – és ez azt jelenti:
"Nem adjuk meg magunkat. De békét akarunk."


Lejtőn álló üvegház a zene,
hol kövek szállnak, kövek gördülnek.


És a kövek átzuhognak a házon,
de mindegyik ablak ép marad.


Thinsz Géza fordítása



.

September 15, 2010

Gunnar Ekelöf

(Swedish, September 15, 1907 - March 16, 1968)
.

ABSENTIA ANIMI
transl. by Leonard Nathan, 1982

In the fall
In the fall when you say goodbye
In the fall when all gates stand open
    toward meaningless pastures
where unreal mushrooms rot
and watery wheel ruts run on their way
to nothing, and a snail is on its way
a tattered butterfly is on its way
to nothing, which is a bloomed-out rose
the smallest and homeliest. And the daddy-long-legs,
                  those idiotic devils
delicate-limbed, drunken in the evening lamplight
and the lamp itself softly hums
in the light’s negative sea, thought’s polar sea
in long waves
silently frothing foam
of series divided by series
from nothing through nothing to nothing
thesis antithesis synthesis abrasax abraxas Thesis
(like the sound of a sewing machine)
And the spiders spin their webs in the quiet night
and crickets chirr
           Meaningless.
Unreal. Meaningless.
                               In the fall
It rustles in my poem
Words do their duty and lie there
Dust falls over them, dust or dew
till the wind swings up and drops (them) down
       (and) elsewhere
he who partout seeks the meaning of everything
       long ago found
that the meaning of rustling is rustling
which in itself is something quite distrinct from
wet rubber boots in leaves
distracted footsteps through the carpet of the park
of leaves, affectionately sticking
on wet rubber boots, absent-minded steps
You are wandering off, losing yourself
Don’t be in such a rush
Stop a little
Wait
in the fall when
in the fall when all gates
then it happens that in the last slanted ray
                     after a day’s rain
with long pauses hesitating
                     as if caught in the act
a left-over thrush sings in a tree top
for nothing, for the sake of his throat. You see
his tree top rise against the pale fond of the sky
beside a solitary cloud. And the cloud floats
like other clouds but also left over, hors saison
and its very essence long since elsewhere
and in itself (like the song) already something
                       other than

Eternal rest
Meaningless. Unreal.
         Meaningless. I
sing sit here
about the sky about a cloud
I wish nothing more for myself
I wish myself a long way off
I am far off (among the echoes of evening)
I am here
Thesis antithesis abrasax
You also I

O far far away
there swims in the bright sky
a cloud over the crwn af a tree
in happy unawareness!
O deep down in me
from the surface of the eye of black pearl
is reflected in happy half-awareness
a picture of a cloud!
It is not this that is
It is something else
It exists in what is
but is not this that is
It is something else

O far far away
in what is distant
there is something close!
O deep down in me
in what is near
there is something distant
something remotely near
in what is here yet remote
something neither nor
in what is either or:
neither cloud nor picture
neither picture nor picture
neither cloud nor cloud
neither neither nor nor
but something else!
The only thing that is
is something else!
The only thing that is
in what is
is something else!
The only thing that is
In this that is
Is what in this
Is something else!
(O lullaby of the soul
the song of something else!)

O
non sens
non sentiens non
dissentiens
indesinenter
terque quaterque
pluries
vox
vel abracadabra
Abraxas abrasax
Thesis, antithesis, synthesis which becomes thesis again
           Meaningless.
Unreal. Meaningless.
And the spider spin their webs in the quiet night
And the crickets chirr
                                In the fall

Source  
(Poems by Gunnar Ekelöf on seven languages.)

Photo: Riwkin


ABSENTIA ANIMI

Ősszel
ősszel mikor elbúcsúzunk
ősszel mikor a kerítéskapuk mind tárva-nyitva
   állnak
az értelmetlen legelőkön
hol valószerűtlen gombák rothadnak
és vízzel telt keréknyom tart
a semmi felé és egy csiga tart
egy tépett lepke tart
a semmi felé a legkisebb és legcsúfabb
sziromtalan rózsa felé. És a törékeny tipolyok
     a nyamvadt bolondok
az esti lámpafénytől ittasak
és a lámpa lankadva susog
a fény hiábavaló tengeréről a gondolat sarki
   tengeréről
hosszú hullámokban
csöndes sistergő tajték
sorozatokból elosztva sorozatokkal
a semmiből a semmin át a semmiig
tétel ellentétel zárótétel szavak abrasax
   abrakadaxavak szavak
(akár a varrógép berregése)
A pókok pedig szövik hálójukat a csöndes
éjszakában
s nyiszálják a tücskök.
    Értelmetlenül.
Valószerűtlenül. Értelmetlenül.
    Ősszel

Recseg a versem
A szavak végzik dolgukat: ott fekszenek
Por hull rájuk, por vagy harmat
míg a szél felkavarja és lefekteti (őket)
    (és) máshová
aki partout a dolgok értelme után kutat
rájött már régen hogy
a recsegés értelme a recsegés
s ez tulajdonképpen egészen más mint
nedves gumicsizmák az avaron
szórakozott léptek a park avarszőnyegén
mely szívélyesen rátapad
a nedves gumicsizmára, szórakozott lépések.
Elcsavarogsz eltévedsz
Miért sietsz?
Várj egy kicsit
Maradj
Ősszel mikor
ősszel mikor a kerítéskapuk mind
akkor esik meg hogy az utolsó ferde sugárban a
   tartós eső után
     hosszú szünetekkel tétovázva mint akit
        rajtakaptak
egy magányos feketerigó dalba kezd a fa csúcsán
semmi másért csak a dalért. Látod:
a facsúcs az ég sápadt hátterében áll
egy magányos felhő mellett és a felhő úszik
mint a többi felhő de egyben elhagyottan is
   hors saison
és lényege szerint már réges-rég máshol
és tulajdonképpen (akár a madárdal) már valami
   más mint
Örök nyugalom
Értelmetlenül. Valószerűtlenül.
     Értelmetlenül. Én meg itt ülök
s égről felhőről dalolok
Semmit sem kívánok már
Be jó lenne messze kerülni
Messze vagyok (az este visszhangjai közt)
Itt vagyok
Tétel ellentétel abrasax
Te én is

Ó távol messze távol
a világos égen ott úszik
a facsúcs felett a felhő
boldog tudattalanságban!
Ó a bensőmben mélyen
a fekete gyöngyszem felszínén
boldog féltudatban
ott tükröződik a felhő képe!
Nem ez a létező
Az valami más
Bár benne van a létezőben
de mégsem ez a létező
Az valami más

Ó távol messze távol
a messzeségben
közelség is van!
Ó a bensőmben mélyen
e közel levőben
messzeség is van
valami közelentúli
abban ami túloninneni
ami se nem ez se nem az
abban ami vagy ez vagy az:
se nem felhő vagy kép
se nem kép vagy kép
se nem felhő vagy felhő
se nem se nem vagy vagy
hanem valami más!
Az egyedüli létező
az valami más!
Az egyedüli létező
ebben ami létező
az valami más!
Az egyedüli létező
ebben ami létező
az az ami ebben
valami más!
(Ó a lélek bölcsődala
a dal valami másról!)

Ó
non sens
non sentiens non
dissentiens
indesinenter
terque quaterque
pluries
vox
vel abracadabra

Abraxas abrasax
Tétel ellentétel zárótétel mely tétel lesz megint
    Értelmetlenül.
Valószerűtlenül. Értelmetlenül.

A pókok pedig szövik hálójukat a csöndes
   éjszakában
s nyiszálják a tücskök
                                Ősszel

Thinsz Géza fordítása


[In: SZÉDÍTŐ TÁJ, Európa Könyvkiadó, 1974]
..............................................................................................................................................................................................................................

August 23, 2010

Erik Lindegren

(Swedish, August 5, 1910 – May 31, 1968)
.


XXII

serene as a well the room is filled with your dreams
the seed of night grows tall in hidden hands

the leaves of decaying safely sleep at your heart
and the icy luster of sping refracted in your brow's prism

melt down and moistens your roots in your sun
and your skin is like a song of praise in braille

a pliant redress for the day's hard memory
but he who fought among breakers goes in

among the trunks in the night's dreamt wood and sees
your sleep like a memorial of tender green stalks

and the drops of time in the lap of the past day
and the rosewindow scentless clatters in the wind

and the ocean's ice-free blue flutters like a banner
and in the night your closed eyelids gleam

'The Man Without a Way' [mannen utan väg, 1942], transl. by Leif Sjöberg and Ronald Bates


*

AZ ÚTTALAN EMBER
[mannen utan väg]

(Részlet)

XXII

miként egy kút a szoba csendesen megtelik álmaiddal
rejtett kezekben az éj csírája nő hatalmasan

biztonságban alusznak szívednél a porladás levelei
és a tavasz jégcsillogása megtörik homlokod prizmáján

elolvad és gyökereidet megnedvesíti napsugarad fényében
és bőröd a vakírás magasztaló éneke

engedékeny elégtétel a nap durva emlékeiért
de a hullámverésben küszködő betér

a fatörzsek során az éj megálmodott erdejébe
s meglátja álmodat zsenge-zöld virágszálak emlékművét

és az idő cseppjeit az elmúlt nap ölén
s az illattalan szélben be-becsapódik a rózsaablak

és a jégtelen kék tenger repdes miként a zászló
s lehunyt szemed csillogja át az éjszakát.

Thinsz Géza fordítása

[In: SZÉDÍTŐ TÁJ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974]

..............................................................................................................................................................................................................................

May 6, 2010

Harry Martinson (Swedish, May 6, 1904—February 11, 1978)

.
The Song of the Meadow

A blossoming meadow can only be described by its butterflies,
only properly sung of by its bees.
Fully to comprehend the flash of a thousand wings
and fully to discern the song of the bees
can only be done by those fairies
who from eternity have trained themselves to listen.

   -- translated by William Jay Smith and Leif Sjoberg


 Harry Martinson



En blommande äng kan beskrivas bara av sina fjärila,
bara rätt besjungas av sina bin.
Att hålla sammans denna tusenflykt
och rätt urskilja biens sång
kan bara de feer som evigt övat.

*

A RÉT DALA
Ängens sång

Csupán lepkéi írhatják le a virágzó rétet,
csak méhei énekelhetnek róla igazán.
És egyedül csak a tündérek tarthatják össze
e százszorszépcikázást és foghatják fel
a méhek dalát: örökkön gyakorolták.

Thinsz Géza fordítása


[In: SZÉDÍTŐ TÁJ, TIZENEGY SVÉD KÖLTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974]
..............................................................................................................................................................................................................................