Vas István / Devecseri Gábor

Vas István
Határozók és kötőszavak

Jóllehet ez és jóllehet az és jóllehet garmadával,
Mindazonáltal, jaj, mindazonáltal az egész is mindazonáltal,
Feltéve ha és feltéve hogy és feltéve azt, amit,
Ennélfogva és immár az úgyse, a mégse aligha segít,
Mert bőven van itt a mivel, a miáltal, a minekutána,
Nyilvánvalóan terjed a továbbá komor hiánya,
Hiába itt a noha, sőt hátha, a talán, a még,
Tudvalevően elégtelen itt az elég meg a sosem elég,
Hovatovább, ha ezért, ha azért, ha akárhogy, mindenesetre,
Elvégre, végre és végül is mindegy már, elkezdve vagy berekesztve,
Tehát és pedig és hahogy és sehogy és valahogy mégis,
És ha egyúttal, akár beleértve, azonban azért is,
Mert a főnevek, igék, a képek is egyszersmind kihullanak,
Marad a közbeszéd maltere, csikorgó, ügyetlen vivőanyag,
De ha elárasztanak az esetlen határozók, a kopár kötőszavak,
Végeredményben nem fontos más, csak a csak meg a csak meg a csak.

_______
Vas István, Összegyűjtött versek III. 1960- 1976., Holnap Kiadó, 2005

Devecseri Gábor
Hozzáfűzés Vas István: “Határozószók és kötőszavak” című verséhez 

Pistának és Piroskának

Csak attól függ minden, hogy mi után jönnek ezek a kötőszavak
És határozószók, e megszorítók, mert háthogyha egérutak,
Mert háthogyha lent vagyunk egy büdös árokban, de jön egy mindazonáltal
És megtisztít, felemel, felröpít, a napra, magasba tenni nem átall,
És segíti őt néhány noha és hátha, és jöhet egy szegény feltéve,
Mely egyúttal s elvégre földajkál – feltéve – egy virágos fényes erkélyre.
És jöhet a talán mely teháttá rázkódik, és jöhet egy valahogy mégis,
Minekutána egebbé fényesül tudvalévően az ég is,
S a pedig, a pedig, még az is oly nyájas, ha gyöngéden felel a csakra,
S az azértba, ezértbe olykor beleértve a táncosnő virágok csokra,
S a noha nem soha, és borítsa moha az időnek, mindenesetre,
Él már az immár, ha megesett, isten sem szippantja megnemesettre,
S a még, jaj, a még, az a legszebb, az ismétlés gyönyöre, kacsok és ágak,
Mik nőnek belőlünk, míg élünk, s ölelő futammal vágnak világnak,
És befonják repkényként, szerelmét szolgálják e szók is, e félénk-mohók,
Végeredményben nem fontos más, csak a csók meg a csók meg a csók.
_______
Devecseri Gábor, Összegyűjtött versek, Magvető, 1974, 471. o.