Bertolt Brecht

(1898-1956)



DAS LIED VON DER UNZULÄNGLICHKEIT MENSCHLICHEN STREBENS
[Song of the Insufficiency of Human Endeavour]

Der Mensch lebt durch den Kopf
Der Kopf reicht ihm nicht aus
Versuch es nur; von deinem Kopf
Lebt höchstens eine Laus.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlau genug.
Niemals merkt er eben
Allen Lug und Trug.

Ja, mach nur einen Plan
Sei nur ein grosses Licht!
Und mach dann noch'nen zweiten Plan
Gehn tun sie beide nicht.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlecht genug.
Doch sein höh' res Streben
Ist ein schöner Zug.

Ja, renn nur nach dem Glück
Doch renne nicht zu sehr!
Denn alle rennen nach dem Glück
Das Glück rennt hinterher.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht anspruchslos genug
Drum ist all sein Streben
Nur ein Selbstbetrug.


Der Mensch ist gar nicht gut
Drum hau ihn auf den Hut.
Hast du ihn auf den Hut gehaut
Dann wird er vielleicht gut.
Denn für dieses Leben
Ist der Mensch nicht gut genug
Darum haut ihn eben
Ruhig auf den Hut.
~
[Die Dreigroschenoper / The Threepenny Opera]

Music: Kurt Weill  (1900-1950) / Sung by Bertolt Brecht

Song of the Insufficiency of Human Endeavour

Mankind lives by its head
Its head won't see it through
Inspect your own. What lives off that?
At most a louse or two.
For this bleak existence
Man is never sharp enough.
Hence his weak resistance
To its tricks and bluff.

Aye, make yourself a plan
They need you at the top!
Then make yourself a second plan
Then let the whole thing drop.
For this bleak existence
Man is never bad enough
Though his sheer persistence
Can be lovely stuff.

Aye, race for happiness
But don't you race too fast.
When all start chasing happiness
Happiness comes in last.
For this bleak existence
Man is never undemanding enough.
All his loud insistence
Is a load of guff.

Man could be good instead
So slug him on the head
If you can slug good and hard
He may stay good and dead.
For this bleak existence
Man's not good enough just yet.
You'll need no assistance.
Slug him on the head.
English translation by Ralph Mannheim and John Willett *

Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről

1

Az ember fejjel él
De ez nem egyszerű
A te fejedből meg nem él
Legföljebb egy tetű.
Mert az ember-ész is
Furcsa tréfa, semmi más.
Túljár rajta mégis
E világcsalás.

2

Szőj pompás terveket
Vagy új lángelme légy!
És száz új ötleted lehet
De minddel mire mégy?
Mert a rosszaságod
Furcsa tréfa, semmi más.
Hisz magasba vágyol
És ez szép vonás.

3

A boldogság után
Csak fuss, ha fürge vagy!
Mind fut a boldogság után
Az meg hátul szalad.
Mert szegény igényed
Furcsa tréfa, semmi, semmi más
És nagyratörésed
Csak önámítás.


Az ember oly kaján
Hát vígan vágd kupán
Egy-két pofon nem árt neki
Úgy jó lesz majd talán.
Mert a földi jóság
Furcsa tréfa, semmi más
És nagyobb valóság
Néha egy rugás.
________
[Bertolt Brecht: Koldusopera, részlet, Vas István fordítása]

Octavio Paz

(Mexican, March 31, 1914 – April 19, 1998)

.

Two Bodies

Two bodies face to face
are at times two waves
and the night is an ocean.

Two bodies face to face
are sometimes two stones
and the night a desert.

Two bodies face to face
are at times two roots
laced into the night.

Two bodies face to face
are sometimes two knives
and night strikes sparks.

Two bodies face to face
are two stars falling
in an empty sky.

Translated by Muriel Rukeyser

Motion
(Movimento)

If you are the amber mare
          I am the road of blood
If you are the first snow
          I am he who lights the hearth of dawn
If you are the tower of night
          I am the spike burning in your mind
If you are the morning tide
          I am the first bird's cry
If you are the basket of oranges
          I am the knife of the sun
If you are the stone altar
          I am the sacrilegious hand
If you are the sleeping land
          I am the green cane
If you are the wind's leap
          I am the buried fire
If you are the water's mouth
          I am the mouth of moss
If you are the forest of the clouds
          I am the axe that parts it
If you are the profaned city
          I am the rain of consecration
If you are the yellow mountain
          I am the red arms of lichen
If you are the rising sun
          I am the road of blood

Touch

My hands
open the curtains of your being
clothe you in a further nudity
uncover the bodies of your body
My hands
invent another body for your body 

Translated by Eliot Weinberger

*

DOS CUERPOS

Dos cuerpos frente a frente
son a veces dos olas
y la noche es océano.

Dos cuerpos frente a frente
son a veces dos piedras
y la noche es desierto.

Dos cuerpos frente a frente
son a veces raíces
en la noche enlazadas.

Dos cuerpos frente a frente
son a veces navajas
y la noche relámpago.

Dos cuerpos frente a frente
son dos astros que caen
en un cielo vacío.


PALPAR

Mis manos
abren las cortinas de tu ser
te visten con otra desnudez
descubren los cuerpos de tu cuerpo
Mis manos
inventan otro cuerpo a tu cuerpo

 *
 

 
KÉT TEST

Két összesímuló test
néha két lomha hullám
és tengerük az éj.

Két összesimuló test
néha két puszta szirt,

sivatagjuk az éj.

Két összesimuló test
néha két mély gyökér,
mely belenő az éjbe.

Két összesimuló test
néha két mennydörgés, és
villámlásuk az éj.

Két összesimuló test
két csillag, mely aláhull
az üres egeken.

HULLÁMZÁS

Ha te borostyánszínű kanca vagy
     Én a vér útja vagyok
Ha te az első hó vagy
    Én a hajnal üszkének szítója
Ha te az éjszaka tornya vagy
    Én izzó szeg a homlokodon
Ha te a hajnali dagály vagy
    Én az első madárfütty
Ha te kosár narancs
    Én az obszidián-kés
Ha te a szikla-oltár
    Én a szentségtörő kéz
Ha te a part szegélye
    Én a kizöldellő nád
Ha te a felkelő szél
    Én az eltemetett tűz
Ha te a vizek szája vagy
    Én a moha szája vagyok
Ha te a felhők ligete
    Én a balta mely belecsapódik
Ha te a meggyalázott város
    Én az eső mely megszenteli
Ha te a sárga hegycsúcs
    Én a zuzmó rőt karja 
Ha te a kelő nap az égen
    Én a vér útja vagyok

TAPINTÁS

Kezem

Szétvonja lényeged előtt a függönyt

Egy másik meztelenségedbe pillant

Felkutatja tested más testeit

Kezem

Testednek új testet fedez fel

Somlyó György fordításai

_____________

Szélrózsa I-II, Magvető, Bp., 1973

Octavio Paz, Early poems, 1935-1955, 1973
The collected poems of Octavio Paz, 1957-1987, Ed. by Eliot Weinberger, 1991

Rainer Maria Rilke

(1875-1926)


Evening

The sky puts on the darkening blue coat
held for it by a row of ancient trees;
you watch: and the lands grow distant in your sight,
one journeying to heaven, one that falls;

and leave you, not at home in either one,
not quite so still and dark as the darkened houses,
not calling to eternity with the passion
of what becomes a star each night, and rises;

and leave you (inexpressibly to unravel)
your life, with its immensity and fear,
so that, now bounded, now immeasurable,
it is alternately stone in you and star.

Translated by Stephen Mitchell

*

Abend

Der Abend wechselt langsam die Gewänder,
die ihm ein Rand von alten Bäumen hält;
du schaust: und von dir scheiden sich die Länder,
ein himmelfahrendes und eins, das fällt;

und lassen dich, zu keinem ganz gehörend,
nicht ganz so dunkel wie das Haus, das schweigt,
nicht ganz so sicher Ewiges beschwörend
wie das, was Stern wird jede Nacht und steigt -

und lassen dir (unsäglich zu entwirrn)
dein Leben bang und riesenhaft und reifend,
so dass es, bald begrenzt und bald begreifend,
abwechselnd Stein in dir wird und Gestirn. 

*

Este

 

Az este lassan leveti ruháit,
miket a vén fák karja tart alul;
nézel: s a táj előtted ketté válik,
ez égbe lendül, az mélységbe hull. 

S magad maradsz: egészen egyiké sem,
nem oly sötét, mint ez a néma ház,
s nem úgy az öröklét igézetében,
mint esti csillag, mely az égre hág. 

S veled marad (szó szét nem fejti ezt)
bús életed, mely érik égig érőn,
míg néha korlátoltan, néha értőn,
hol kő lesz benned, hol meg égitest. 

Farkasfalvy Dénes fordítása 

 Ének: Cseh Tamás (1943-2009) Szöveg: Bereményi Géza 

Megyek az utcán

Megyek az utcán lefelé,
nyitott kabátban hazafelé,
lehet úgy fél hét felé,
megyek a nincsből a van felé.

Cipőmben ott az üzenet,
az hajtja összes léptemet,
visznek szárnyas bokák,
minden lépésnél van tovább.

Jönnek a házak, oszlopok,
túlvagyok rajtuk, túl vagyok,
táncolok nincsből a van felé,
fél hétből megyek a hét felé.

Megyek az utcán lefelé,
viszem a nincset a van felé,
és minden hálám csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.

Dombos az én utcám,
csúcspontján túljutván
lejtmenet lendít meg,
szárnyasan lépkedjek.

És visszapillantva
nem látok én vissza,
mit kezdetben tettem meg,
csúcsvonal takarja.

Tovább az utcán lefelé,
jövet a nincsből a van felé,
veletek, házak, oszlopok,
veletek együtt úgy futok.

Megyek az úton lefelé,
2004 estefelé,
és ő még azt is jól rendelé,
hogy senki sem mondja, gyere bé.

2004, 2004,
itt van az év, ez az az év,
hogy semmit se adj, semmit végy,
2004 van fél hét felé.

Megyek utcámon, lefelé,
nyitott kabátban hazafelé,
megyek egy fényes ház felé,
jó lesz majd ottan hét felé.

Jó lesz a kedvem majd,
rántom az ajtókat,
bútorok ott majd bent
mind elém térdelnek,

és azt kell éreznem,
hogy célba érkeztem,
és talán lefekszem,
végre is lefekszem.

És talán lefekszem,
a földön elfekszem,
és azt kell éreznem,
nincs már mit végeznem.

Hát ilyen az utcán, lefelé,
nyitott kabátban, hazafelé,
érezve, hogy minden csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.

Antonio Machado

(July 26, 1875 – February 22, 1939)

.

PROVERBIOS Y CANTARES - XXIX 

Caminante, son tus huellas
el camino y nada más;
Caminante, no hay camino,
se hace camino al andar.
Al andar se hace el camino,
y al volver la vista atrás
se ve la senda que nunca
se ha de volver a pisar.
Caminante no hay camino
sino estelas en la mar.

*

Wanderer, your footsteps are
the road, and nothing more;
wanderer, there is no road,
the road is made by walking.
By walking one makes the road,
and upon glancing behind
one sees the path
that never will be trod again.
Wanderer, there is no road—
Only wakes upon the sea.

Translated by Betty Jean Craige

*

Vándor, lábaid nyoma
az út s nem más.
Vándor, nincs út,
az út maga a vándorlás.
Vándorlásból születik az út,
s visszatekintvén
látszik az ösvény
melyet senki sem taposhat többé.
Vándor, nincs út
csak barázdák a víz tetején.

Nemes Krisztina fordítása 

*

 

PARÁBOLAS
IV. CONSEJOS

Sabe esperar, aguarda que la marea fluya
—así en la costa un barco— sin que al partir te inquiete.
Todo el que aguarda sabe que la victoria es suya;
porque la vida es larga y el arte es un juguete.
Y si la vida es corta
y no llega la mar a tu galera,
aguarda sin partir y siempre espera,
que el arte es largo y, además, no importa.

JÓ TANÁCS

Csak tudj remélni, várni az eljövő dagályra
— mint a bárka a parton — nyugton sorodra várj még.
Aki tud várni, tudja: máris övé a pálma;
mert hosszan tart az élet, s a mű csak röpke játék.
S ha az élet a hajódhoz
— mert oly rövid — nem hozza el a tengert,
csak várj sorodra, csak remélj, ne menj el,
mert hosszan tart a mű, és a többi úgyse fontos.


Somlyó György fordítása
 _________
In: Szélrózsa I-II, Magvető, Bp., 1973

 

W. H. Auden

(21 February 1907 – 29 September 1973)

WH Auden, 1963. / Photo: Cecil Beaton

 Corbis

*

As I Walked Out One Evening

As I walked out one evening,
Walking down Bristol Street,
The crowds upon the pavement
Were fields of harvest wheat.

And down by the brimming river
I heard a lover sing
Under an arch of the railway:
"Love has no ending.

"I'll love you, dear, I'll love you
Till China and Africa meet,
And the river jumps over the mountain
And the salmon sing in the street,

"I'll love you till the ocean
Is folded and hung up to dry
And the seven stars go squawking
Like geese about the sky.

"The years shall run like rabbits,
For in my arms I hold
The Flower of the Ages,
And the first love of the world."

But all the clocks in the city
Began to whirr and chime:
"O let not Time deceive you,
You cannot conquer Time.

"In the burrows of the Nightmare
Where Justice naked is,
Time watches from the shadow
And coughs when you would kiss.

"In headaches and in worry
Vaguely life leaks away,
And Time will have his fancy
To-morrow or to-day.

'Into many a green valley
Drifts the appalling snow;
Time breaks the threaded dances
And the diver's brilliant bow.

"O plunge your hands in water,
Plunge them in up to the wrist;
Stare, stare in the basin
And wonder what you've missed.

"The glacier knocks in the cupboard,
The desert sighs in the bed,
And the crack in the tea-cup opens
A lane to the land of the dead.

"Where the beggars raffle the banknotes
And the Giant is enchanting to Jack,
And the Lily-white Boy is a Roarer,
And Jill goes down on her back.

"O look, look in the mirror
O look in your distress;
Life remains a blessing
Although you cannot bless.

"O stand, stand at the window
As the tears scald and start;
You shall love your crooked neighbour
With your crooked heart."

It was late, late in the evening,
The lovers they were gone;
The clocks had ceased their chiming,
And the deep river ran on.

British poet W.H. Auden smoking cigarette. 1956

Alfred Eisenstaedt / LIFE 


*

Esti séta

Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem, mint a búza
ringott a néptömeg.

S amint a hídhoz értem,
a telt folyó fölött,
szerelmes ének szállott:
"Drágám, a Vágy örök!

Szeretlek, mígcsak Kína
meg Afrika össze nem ér,
átszökken a víz a hegyormon,
az úton  a hal dala kél.

Szeretlek, mígcsak a tenger
meg nem szárad fenn valahol,
s a Göncöl,  mint libafalka,
az égen ríva lohol.

Elszállhatnak az évek,
de minket összefűz,
ó, Századok Virága,
az első földi tűz."

De így szóltak az órák
zümmögve csendesen:
"Vigyázz, az álnok vén Időt
nem tiprod el sosem.

Lidérces odvak mélyén
hol pőrén áll a Jog,
az Idő vár, lesekszik –
csókolsz? Köhögni fog.

Kín és gond közt az élet
unottan elfolyik,
de az Idő ma-holnap
beváltja vágyait.

A szél a völgybe gázol,
és hóvihar kereng;
ki elmerül, ki táncol,
míg Ő azt mondja: Csend!

Ó, nézz, meredj a vízbe,
amint kezedre dől,
ámulj, örülj, hogy futhatsz
az álmaid elől:

az ágyban a puszta sóhajt,
a polcon reccsen a jég,
s a csorba pohárból ásít
a holtak földje feléd;

hol a koldus bankjegyet árul,
az ártatlan gyermek üvölt,
Jancsit megejti a bűbáj,
és Julcsát elejti a föld.

Ó, nézz hát a tükörbe,
ínséged tükre az;
az élet így is áldás,
habár áldást nem adsz.

Állj az ablakhoz – lám, a könny
arcodon átszalad.
Szeresd nyomorult szíveddel
nyomorult társadat!"

Az órák most megálltak,
kihalt az éji part.
A párok messze jártak,
a víz tovább rohant.

Gergely Ágnes fordítása

_________
Gergely Ágnes, Lélekvesztő
Európa Könyvkiadó, Bp., 1986
W. H. Auden, Collected Poems, 1991

Radnóti Miklós

(1909-1944)
.

 Radnóti Miklós - Gyarmati Fanni, 1935

Photo: Rédner Miklós

Images

You're like a bough, so silky-whispery

arched over me,

and poppyseed to taste,

spice and mystery,

and like the seasons' ever rippling waves

you are exciting,

and so soothing, serene,

like tombstones on their graves,

or like a lifelong friend, with all to share,

yet I'm still mystified

when I inhale the scent

that haunts your heavy hair,

and when you're blue, I fret, don't leave me here

wayward willowy smoke–

and when you are lightning coloured

you give me quite a fear,

and like the tempest when the sun breaks through:

dark golden glow–

when you get cross, you are

exactly like an 'oo',

a booming, looming, long and gloomy sound,

and in response

I sketch sunny loops out of smiles

to circle you around.

1941

Translated by Peter Zollman

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni, 1937

Molnár Ferenc Liliom c. darabjából, Liliomnak és Juliskának öltözve

Fotó: Reismann

*

Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízü vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrüző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, –
ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

1941. november 16.

_______

Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai, Osiris, 2002

In Quest of the Miracle Stag, The Poetry of Hungary, 2000

Wislawa Szymborska

(b. 1923)
.

Children of Our Age

We are children of our age,
it's a political age.

All day long, all through the night,
all affairs – yours, ours, theirs –
are political affairs.

Whether you like it or not,
your genes have a political past,
your skin, a political cast,
your eyes, a political slant.

Whatever you say reverberates,
whatever you don't say speaks for itself.
So either way you're talking politics.

Even when you take to the woods,
you're taking political steps
on political grounds.

Apolitical poems are also political,
and above us shines a moon
no longer purely lunar.
To be or not to be, that is the question.
And though it troubles the digestion
it's a question, as always, of politics.

To acquire a political meaning
you don't even have to be human.
Raw material will do,
or protein feed, or crude oil,

or a conference table whose shape
was quarreled over for months;
Should we arbitrate life and death
at a round table or a square one?

Meanwhile, people perished,
animals died,
houses burned,
and the fields ran wild
just as in times immemorial
and less political.

Translated by Stanislaw Baranczak and Clare Cavanagh

[Wislawa Szymborska, Poems New and Collected (2001)]

*

A kor gyermekei

A kor gyermekei vagyunk,
S ez a kor – politikus.

Ügyeid, ügyeink, ügyeitek,
a nappaliak, meg az éjjeliek,
mind, mind politikai ügyek.

Akarod, vagy nem akarod,
génjeidnek politikai múltja van,
bőrödnek politikai színárnyalata,
szemednek politikai látásmódja.
Amiről beszélsz, annak a kicsengése,
amiről hallgatsz, annak a jelentése
így, vagy úgy – politikai.

Még az erdőben barangolva is
politikai lépéseket teszel
a politika talaján.

Az apolitikus versek is politikusak,
s ott fenn a hold sem már holdmódra süt.
Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.
Micsoda kérdés, mondjad csak kedves?
Politikától vemhes.

Még csak emberi lénynek sem kell lenned,
ahhoz, hogy politikai jelentőséged legyen.
Elég, ha kőolaj vagy,
erőtakarmány, szekundér nyersanyag,
vagy akár konferencia-asztal, amelynek alakjáról
hónapokig tart a vita.
Közben emberek pusztultak el,
állatok múltak ki,
házak leégtek,
és elvadultak a földek,
éppúgy, mint a régi időkben,
amelyek kevésbé voltak politikusak.

Gömöri György fordítása
________
In Az év műfordításai, Magyar Napló, 2006

André Gide

(22 November 1869 – 19 February 1951)
.

André Gide at his Paris apartment, October, 1947

Source: LIFE/ Yale Joel

"Believe those who are seeking the truth; doubt those who find it."
"Bízz azokban, akik az igazságot keresik, és kételkedj azokban, akik már megtalálták."

-
"It is better to be hated for what you are than to be loved for something you are not."
"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem."
 
*

"A heretic among heretics, I was always drawn to the most devious opinions, the farthest sidepaths of thought, the wildest detours. Nothing interested me in a mind but what made it different from the others. I went so far as to forbid myself sympathy, which seemed to me the mere recognition of a common emotion. No, not sympathy, Nathaniel — but love. (...) It was the fear of losing love that made me sometimes sympathize with sorrows, troubles, sufferings that otherwise I could hardly have borne. (...) Our acts attach themselves to us as its glow does to phosphorus. They consume us, it is true, but they are the source of our splendor.  And if our souls have been of any worth, it is because they have burned more ardently than others." (from The Fruits of the Earth / Les Nourritures terrestres, 1897)

 ~

"The true European spirit is opposed to the isolating infatuation with nationalism; it is equally opposed to that depersonalization that internationalism would like. Over a long period I have often said: one best serves the general interest by being the most particular; and this holds true for countries as well as for individuals. But this truth must be reinforced by the following: one finds oneself by giving up oneself. And so long as politics dominates and subjugates ethics, we are not permitted to glimpse the truth of this last statement as applied to countries." (from The Future of Europe)

*


"Eretnek minden eretnek között, engem mindig a végletes vélemények, az eszmék végső útvesztői, a különbözőségek vonzottak. Mindenkiben csak az érdekelt, ami megkülönböztette másoktól. — Még a rokonszenvet is száműztem magamtól a végén, mert csak egy közönséges érzés elösmerését láttam benne. — Nem rokonszenv, — szeretet kell. (...) Csak ha attól kellett félnem, hogy híjával maradok a szeretetnek, csak olyankor voltam képes rokonszenvvel tűrni a tűrhetetlent, gondokat, fájdalmakat, bánatokat.  (...) Tetteink úgy ragadnak hozzánk, mint a foszforhoz a lángja. Felégetnek bennünket, igaz, de őtőlük való a fényünk. S a lelkünk majd annyit ér, amennyivel lángolóbban égett, mint másoké."

 ~

"Az igazi európai szellem nem ismeri a nemzeti gőg elszigeteltségét; éppoly kevéssé ismeri azt a személytelenséget, amely a nemzetköziség óhaja. Sokszor mondtam már s igen régen: minél sajátosabbak vagyunk, annál jobban szolgáljuk az általánosság érdekeit; s ez nemcsak az országokra, hanem az egyénekre is ráillik. Viszont ezt az igazságot meg kell egy másikkal erősíteni: Akkor találjuk meg magunk, ha lemondunk magunkról. Ez azonban addig nem lesz érvényes az országokra, amíg nem lehet remélnünk, hogy a morál felszabadul a politika uralma alól."  (Forrás: André Gide: Vallomások)

Kányádi, Sándor

(Transylvanian poet and translator, b. 1929)

Prologue

there is a land with beauty graced
landscapes where the bitter taste
that fouls my mouth is purified
there is a land deep deep inside
where words-of-the-field are flowering
like edelweiss the phrases cling
for dear life to the mountain cliffs
the brooks are my blood relatives
they purl and whisper in my heart
[in winter I freeze over hard
to shelter them] like tiny mice
they clink my armour-plate of ice
the summers autumns winters springs
are my forebears and afterlings
there is a land without within
I wear it as I wear my skin
tormented but still beauty-graced
landscapes where the bitter taste
that fouls my mouth is purified
there is a land deep deep inside

1982


History Lesson

I tried to explain
history to the stones
they were silent

I tried it with the trees
and they nodded

I tried it with the garden
it smiled at me gently

history is the four
seasons it was saying
spring summer
autumn and winter

it's winter's turn now

1985
Translated by Peter Zollman

[Sándor Kányádi: THERE IS A LAND, Selected Poems, Corvina Books Ltd, 2000]

Szász Endre (1926-2003): Kányádi Sándor

Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

1982


Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak

próbáltam a fáknak
bólogattak

próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott

a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből

most éppen tél jön

1985

_________

[Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Magyar Könyvklub, Budapest, 2000]

Czeslaw Milosz

(June 30, 1911 – August 14, 2004)
.


The Thistle, the Nettle

(...) the thistle and the tall nettle,
and the childhood enemy, belladonna.
O. Milosz

The thistle, the nettle, the burdock, and belladonna
Have a future. Theirs are wastelands
And rusty railroad tracks, the sky, silence.

Who shall I be for men many generations later?
When, after the clamor of tongues, the award goes to silence?

I was to be redeemed by the gift of arranging words
But must be prepared for an earth without a grammar,

For the thistle, the nettle, the burdock, the belladonna,
And a small wind above them, asleepy cloud, silence.
 
 *

And Yet the Books

And yet the books will be there on the shelves, separate beings,
That appeared once, still wet
As shining chestnuts under a tree in autumn,
And, touched, coddled, began to live
In spite of fires on the horizon, castles blown up,
Tribes on the march, planets in motion.
"We are", they said, even as their pages
Were being torn out, or a buzzing flame
Licked away their letters. So much more durable
Than we are, whose frail warmth
Cools down with memory, disperses, perishes.
I imagine the earth when I am no more:
Nothing happens, no loss, it’s still a strange pageant,
Women’s dresses, dewy lilacs, a song in the valley.
Yet the books will be there on the shelves, well born,
Derived from people, but also from radiance, heights.

Translated by Czeslaw Milosz and Robert Hass

 Czeslaw Milosz 

Photo by Renata Gorczyńska

Source: http://www.milosz365.eu/

Bogáncskóró, csalán

„le chardon et la haute
Ortie et l’ennemie d’enfance belladonna”
Oscar Milosz

Bogáncskóró, csalán, lapu és nadragulya –
Ezeknek van jövőjük. Az üres rét övék,
S a rozsdás sínek is, meg fönn az ég, s a csönd.

Ki leszek azoknak, akik századokkal utánam születnek,
Mikor a nyelvek zsivaja után a csönd lesz csak becses?

Úgy hittem, engem megvált a szó-fűzés adománya,
De késznek kell lennem a nyelvtantalan földre

Amelyen bogáncs nő, csalán, lapu és nadragulya
S fölöttük szellő leng, álmos felhő és csönd honol.

Gömöri György fordítása

[Czeslaw Milosz, Ahogy elkészül a világ. AB-ART, Pozsony, 2001. ]


*

De a könyvek
(Ale książki)

De a könyvek ott lesznek a polcokon, valódi lények,
Amik egyszer megjelentek, frissen, még nyirkosan,
Mint ősszel a fák alatt a fénylő gesztenyék,
És megérintették, megsimogatták, létezni kezdtek
A láthatáron az esti pírban, a légbetörő várak,
A menetelő törzsek, a mozgó bolygók ellenére.
Vagyunk - mondták, még akkor is, amikor kitépték lapjaikat,
Vagy lobogó láng nyaldosta a betűket.
Mennyivel tartósabbak minálunk, akiknek nyomorék tüze
Kihuny az emlékezettel együtt, szétszóródik, elenyészik.
Elképzelem a  Földet, amikor én már nem leszek,
És semmi, semmiféle hiány, további csodálatos látvány,
Női ruhák, nedves jázmin, dal a völgyben.
De a könyvek ott lesznek a polcokon, a jól megszületettek,
Az emberekből, de a világosságból és a magasságból is.

Dabi István fordítása