Presser Gábor: Engem is vigyél el

Ha elindulsz csak úgy,
csak úgy cél nélkül, csak el,
Engem is vigyél el!
Ha a folyó mellett ülnél,
hogy nézd kik úsztak el
Engem is vigyél el!
Ha a háztetőkön sétálsz,
a szabad szél miatt
Engem is vigyél el!
Ha fényképezni indulsz
az új csillagokat,
Engem is vigyél el!

Ha elmennél a holdra,
mert az is érdekel,
Engem is vigyél el!
Ha egy másik dalt hallgatnál,
az enyém már nem kell,
Engem is vigyél el!
S ha eldöntöd, hogy elhagysz,
örökre - végleg - kész -
Engem is vigyél el!
S ha itt van már a taxi,
intesz - indulsz - mész -
Engem is vigyél el! 

.

Sławomir Mrożek (1930-2013)

Egy optimista ember testamentuma

Múltkoriban, hogy kisétáltam az erdőbe, egy papírlapot sodort lábam elé a szél, a papíron egyenetlen írás, mintha sötétben vagy legalábbis félhomályban rótták volna, betű betű után.

     Mint később kiderült, egy olyan optimista ember feljegyzése volt, aki az életnek nemcsak az árnyékos oldalát látta, hanem igyekezett több oldalról is megvilágítani a dolgokat. Helyenként csak monogrammal jelezte a szereplőket, naplóban ez megszokott eljárás. Ez volt a papírlapon:

   "Rendben mennek a dolgok. Wiktor tegnap megadta az adósságát. A náthámnak már nyoma sincs. Genia törött lábszárcsontja, mondhatnám, tökéletesen összeforrt. Az időjárás is jobbra fordult, a szűnni nem akaró esőzések után végre kisütött a nap, égszínkékben és aranyban pompázó napok köszöntöttek ránk. M. ugyan fenyegetőzött, de W. azt mondja, hogy csak kakaskodik, s ne vegyem komolyan az üres szavakat, a megalapozatlan érveket. Ami ennél sokkal fontosabb, a bácsikám tegnap érkezett haza a Podhaléról, és azt mondja, hogy ilyen szép tájat még életében nem látott. Pedig mint hajdani zuáv, látott már egyet s mást. Jó erőben van, barnára sült, egy műhelyt tervez beindítani. Csak bort fogunk inni, de azt is mértékkel. A rómaiak és a görögök, mert nem ismerték a tetteket gúzsba kötő tömény szeszt, nagy kultúrát teremtettek, vagyis cujkáról szó sem lehet. A tető beázik, javítani kell, már lerendeztem a dolgot. Sabcia úgy nő, mintha húznák, már a nénje válláig ér, vastag copfja van. Kawusiát megharapta egy kutya, de nem volt veszett, és Kawusia tréfára vette a dolgot. Azt hiszem, a C.-éket is sikerül a télen elintézni, már alig várom!

    Csak A. Tatar helyzete aggaszt kissé, de mással is megesett már ilyesmi, ő maga mondta, amikor találkoztunk, hogy fel a fejjel, mellesleg R. volt nála, és azt mondja, hogy már jobb a helyzet, és hamarosan kihozzák.

     Istenuccse, szép az élet!

   Csak egy dolgot nem értek: miért visz négy ember a vállán egy faládában, s miért szögezték le olyan akkurátosan a láda fedelét..."

     Ennyi volt a papíron. Minden jót!

Fejér Irén fordítása

 Sławomir Mrożek  
Fotó: Jacek Bednarczyk

R.I.P. 

_________

Sławomir Mrożek: A hasonmás és más történetek, Európa, 2001