Pages

May 16, 2013

Emily Dickinson

(December 10, 1830 – May 15, 1886)




CXXXI

TO see her is a picture,   
To hear her is a tune,   
To know her an intemperance   
As innocent as June;   
By which to be undone        
Is dearer than Redemption—   
Which never to receive,   
Makes mockery of melody   
It might have been to live.

XLI

SPLIT the lark and you ’ll find the music,
  Bulb after bulb, in silver rolled,
Scantily dealt to the summer morning,
  Saved for your ear when lutes be old.
   
Loose the flood, you shall find it patent,
  Gush after gush, reserved for you;
Scarlet experiment! sceptic Thomas,
  Now, do you doubt that your bird was true?

XXV

THERE is a solitude of space,   
A solitude of sea,   
A solitude of death, but these   
Society shall be,   
Compared with that profounder site,        
That polar privacy,   
A Soul admitted to Itself:   
Finite Infinity.

XCVII

TO make a prairie it takes a clover and one bee,—   
One clover, and a bee,   
And revery.   
The revery alone will do   
If bees are few.

Creator: Emily Dickinson

1568.

Ha nézed, képnek látod,
Ha meghallod, zene,
És júniusi bódulat,
Ha ismerkedsz vele.
Csapás nem tudni róla,
És hogyha jóbarát,
Meleg, akárha nap hevét
Kezedben tartanád.

861.

Vágd szét a pacsirtát — benn a zene,
Ezüstbe burkolt rétegek.
Megmarad néhány nyári hang,
Mire a flóták megöregszenek.

Zsilipet nyiss — és fékét veszti
A néked őrzött áradat.
Hitetlen Tamás! Véres próba!
Úgy-e valódi volt a madarad?


1695.

Magánya van a térnek és
Magány van a tengeren,
Halál magánya, ám ezek
Társaság, úgy hiszem,
A belső tájhoz mérve, mely
Jégsarki rejtelem,
Lélek magába elvonult,
Bevégzett végtelen.

 1755

Hogy rét legyen egy bükköny kell és egy méh.
Egy bükköny és egy méh
S elrévedés.
A révedezés is elég,
Ha méh kevés.

Károlyi Amy fordításai


_____
Emily Dickinson válogatott írásai, Magvető Könyvkiadó, 1978

May 9, 2013

Dsida Jenő (1907-1938)

Minden nap esttel végződik

Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.

Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját –
minden valami semmivel végződik.

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

 ________
Dsida Jenő: Légy már legenda, Püski, Bp., 2005
Dsida Jenő Baráti Kör