Cseh Tamás (1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.)

Csönded vagyok

V. Mayakovsky (1893-1930)

FIRST OLD WOMAN. I remember like today...
FIRST OLD MAN. No, I remember like today!
SECOND OLD WOMAN. You remember like today, but I remember like it was before.
SECOND OLD MAN: And I remember like today what it was like before.
THIRD OLD WOMAN. And I remember what it was like even before that, a long, long time ago.
THIRD OLD MAN. And I remember like today and like it was before.
ORGANISER. Be quiet, eyewitnesses. No quarreling! Make way for the children, comrades! This way, comrades! Quickly! Hurry up!

From: Vladimir Mayakovsky, The Bedbug, Scene Nine- excerpt

 

D. Shostakovich, V. Meyerhold, (seated)

V. Mayakovsky and A. Rodchenko (standing)

rehearsing Mayakovsky's play The Bedbug, 1929

1-я старуха.  Как сейчас помню...
1-й старик.  Нет — это я помню, как сейчас!
2-я старуха.  Вы помните, как сейчас, а я помню, как раньше.
2-й старик.  А я как сейчас помню, как раньше.
3-я старуха.  А я помню, как ещё раньше, совсем, совсем рано.
3-й старик.  А я помню и как сейчас и как раньше.
Распорядитель.  Тихо, очевидцы, не шепелявьте! Расступитесь, товарищи, дорогу детям! Сюда, товарищи! Скорее! Cкорее!! 

Клоп (Маяковский), 1928

Álvaro de Campos (Fernando Pessoa)

IDŐKAPU
(Passagem das horas)
- részlet -

"A szívem mélyén hordozom,
Mint valami dobozkában, amely annyira tele van, hogy nem lehet bezárni,
Az összes helyet, ahol jártam,
Az összes kikötőt, ahová megérkeztem,
Az összes vidéket, ami felbukkant az ablakok mögött vagy megláttam a kajütből,
Vagy a parancsnoki híd mögött álmodozva,
És minden egyéb, ami oly sok, és mégis kevés, ahhoz képest, amit akarok.
(...)

Érzékelni kell mindent a lehető legtöbbféleképpen,

Meg kell élni mindent minden oldalról,

Ugyanannak kell lenni egyszerre minden lehetséges módon,

Meg kell valósítani önmagában minden idők egész emberiségét,

Egyetlen szétszórt, tékozló, teljes és messzi pillanatban."

Mohácsi Árpád fordítása



"I carry inside my heart,
As in a chest too full to shut,
All the places where I’ve been,
All the ports at which I’ve called,
All the sights I’ve seen through windows and portholes
And from quarterdecks, dreaming,
And all of this, which is so much, is nothing next to what I want.
(...)
To feel everything in every way,
To live everything from all sides,
To be the same thing in all ways possible at the same time,
To realize in oneself all humanity at all moments
In one scattered, extravagant, complete, and aloof moment."

--from ‘Time’s Passage’
Fernando Pessoa & Co.: Selected Poems (trans. & ed. Richard Zenith, 1998, New York: Grove Press)


PASSAGEM DAS HORAS

"Trago dentro do meu coração,
Como num cofre que se não pode fechar de cheio,
Todos os lugares onde estive,
Todos os portos a que cheguei,
Todas as paisagens que vi através de janelas ou vigias,
Ou de tombadilhos, sonhando,
E tudo isso, que é tanto, é pouco para o que eu quero.
(...)
Sentir tudo de todas as maneiras,
Viver tudo de todos os lados,
Ser a mesma coisa de todos os modos possíveis ao mesmo tempo,
Realizar em si toda a humanidade de todos os momentos
Num só momento difuso, profuso, completo e longínquo."