Pages

July 29, 2012

Pablo Neruda (1904-1973)

 
Pablo Neruda and Matilde Urrutia, Isla Negra, Chile



I Will Come Back

Some time, man or woman, traveller,
afterwards, when I am not alive,
look here, look for me here
between the stones and the ocean,
in the light storming
in the foam.
Look here, look for me here,
for here is where I shall come, saying nothing,
no voice, no mouth, pure,
here I shall be again the movement
of the water, of
its wild heart,
here I shall be both lost and found -
here I shall be perhaps both stone and silence.



Alguna vez, hombre o mujer, viajero,
después, cuando no viva,
aquí buscad, buscadme
entre piedra y océano,
a la luz procelaria
de la espuma.
Aquí buscad, buscadme,
porque aquí volveré sin decir nada,
sin voz, sin boca, puro,
aquí volveré a ser el movimiento
del agua, de
su corazón salvaje,
aquí estaré perdido y encontrado:
aquí seré tal vez piedra y silencio.



* * *

 
Isla Negra (2006) by Thomas Hoepker 


VISSZATÉREK

Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.

Somlyó György fordítása

[Pablo Neruda, Válogatott versek, Magyar Helikon, 1974]

July 24, 2012

Edmond Jabès (1912-1991)

     
     Having our paths (or our possible paths) mapped out for us, why do we usually take the one which leads us away from our goal, leads us elsewhere, where we are not? But perhaps we are there also? Only when guided by isnpiration do we choose right, when we are receptive, in a state of grace. But that is rare, even very rare. And those who are (in the state of grace) do not know it. I mean, at the time. The more so, since being in the state of grace often means losing your way, your usual way, in order to follow another: more secret, more mysterious. 
      We all have our routes mapped out. And, on the unfolded map of knowledge, the longest are the shortest. (...)
        Man's salvation is whatever has, as he has, a beginning and and end, whatever can start over. Salvation is the water that quenches our thirst only to be needed again. It is what sprouts, develops, ripens for man and with him. Eternity, the infinite, are enemies of pulp and rind. When there is nothing left, there will be sand. There will be the desert to conjugate the nothing. (...)
         To recover, after each blow, the original balance of life and death, to sacrifice to one as to the other, to one after the other, to be dead with death and living with life up to your last sigh (which is not death's triumph, but forsaking the body): this is health. 

- Edmond Jabès, from 'The Book of Questions', vol I., translated by Rosmarie Waldrop, Wesleyan University Press, 1991
Photo: Michel Dieuzaide, 1970


* * *

       Miért van az hogy a nekünk kirótt út - vagy esetleges útjaink - ellenére általában azt választjuk, amely egyre távolabb visz eredeti célunktól, oda, ahol nem vagyunk - de talán mégis ott is vagyunk? - hacsak nem az ihlet vezérel, amikor a befogadás vagy a kegyelem állapotában leledzünk - ám ez ritka, hihetetlenül ritka - és azok, akik ebben a kegyelmi állapotban vannak, nem tudnak róla, úgy értem fogalmuk sincs, meddig részesülnek benne. Annál is inkább, mivel a kegyelem állapotában gyakran eltévesztjük az utat, letérünk a megszokott útról, hogy aztán, titkosabb, rejtelmesebb utakon vándoroljunk tovább.
    Valamennyiünknek megvan a maga kijelölt útja, s a leghosszabbak lesznek a legrövidebbek a megismerés kiterített térképén.  (...)
         Az ember számára csak az jelenthet üdvözülést, aminek mint neki, kezdete és vége van, s így újrakezdődhet. Az üdvözülés maga a víz, mert oltja a szomjat, de csak hogy újra szomjúhozzák; maga a kenyér, mert csillapítja az éhséget, de fenn is tartja: az üdvözülés abban van, ami az embernek és az emberrel együtt csírázik, vezérel, érlelődik. A végtelen, az örökkévalóság a gyümölcs húsának és héjának ellenségei. Amikor már semmi sem marad, ott lesz a homok, ott lesz a sivatag a semmi igéjeként. (...)
        Helyreállítani minden egyes próbatételnél az élet és halál eredendő egyensúlyát, áldozni mindkettőnek, egymás után, meghalni a halálért, élni az életért az utolsó leheletig, mely nem a halál győzelme, csupán a test elhagyása: az ember egészsége.


- Edmond Jabès, A kérdések könyve, fordította Simonffy Zsuzsa, Múlt és Jövő Könyvek, Bp., 1999

July 15, 2012

Rose Ausländer (1901-1988) - Poems


 
Wir werden uns wiederfinden
im See
du als Wasser
ich als Lotosblume

Du wirst mich tragen
ich werde dich trinken

Wir werden uns angehören
vor allen Augen

Sogar die Sterne
werden sich wundern:
hier haben sich zwei
zurückverwandelt
in ihren Traum
der sie erwählte


Love VI
 
We will meet again
in the lake
you as water
I as lotus blossom

You will carry me
I will drink you

We will belong to each other
in everyone’s sight

Even the stars
will be surprised
here are two beings
transformed back
into their dream
that chose them

Translated by Vincent Homolka




Kafkas Hungerkünstler 

Im Käfig 
stellt er sein Hungern 
zur Schau 

Die vor den Stäben stehn 
die Mahlzeit verdaut 
an die Sinne verteilt 
mit fetten Fragen 
betasten sie seine Kunst 

Immer tiefer  
hungert er 
übt jede Finesse des Fastens 
erprobt alle Eingebungen
an der Hungeridee

Sie wenden sich ab:
das Absolute langweilt


Kafka éhezőművésze

Éhezését
közszemlére teszi
a ketrecben

A rácson kívül állók
ebédjük megemésztették
érzékeiket kielégítették
zsíros kérdéseikkel
művészetét tapogatják

Egyre mélységesebben
éhezik végigpróbálja
a koplalás összes fordulatát
az éhségeszme
minden ötletének enged

Elfordulnak otthagyják:
az abszolútum unalmas

Tandori Dezső fordítása

(1931)
Dialog 

Endlos
der Dialog

Du und die Blume
du und der Stern
du und dein Mitmensch

Ununterbrochenen
Zwiesprache
Funke an Funke

Der König in dir
der Bettler in dir

Deine Verzweiflung
deine Hoffnung

Endloser Dialog
mit dem Leben



Párbeszéd

Te és egy virág
te és egy csillag
te és egy másik ember

Végtelen
párbeszéd
szikra mellett szikra

A király benned
a koldus benned

Kétségbeesésed
reményed
Végtelen párbeszéd
az élettel

Szlafkay Attila fordítása


.