Adam Zagajewski

(born 21 June 1945)

If only we'd read poetry as carefully as the menus in expensive restaurants...

- 

Poetry is joy hiding despair. But under the despair - more joy.

—from Antennas in the Rain (Eternal enemies, translated from the Polish by Clare Cavanagh)

Gdybyśmy umieli czytać wiersze równie uważnie, jak studiujemy menu w drogiej restauracji.

-

Poezja jest radością, pod którą kryje się rozpacz. A pod rozpaczą znowu jest radość.

Ha ugyanolyan figyelmesen tudnánk olvasni a verseket, ahogyan az étlapot tanulmányozzuk egy drága étteremben...
-
A költészet öröm, ami alatt kétségbeesés rejtőzik. És a kétségbeesés alatt újból ott az öröm.

—Antennák esőben (Anteny w Deszczu), -részlet, Dabi István fordítása)

*****

A mások alkotta gyönyörűségben

Csakis a mások alkotta
gyönyörűségben találni vigaszt,
a mások zenéjében és költészetében.
Csakis mások menthetnek meg minket,
még akkor is, ha a magány ópiumként
bódít. A mások nem jelentenek poklot,
ha idejekorán megismered őket,
amikor homlokuk még álmoktól tiszta.
Így aztán folyton tűnődöm, magázzam-e
őket vagy tegezzem. Minden egyes magázás
merénylet a kétségtelen te ellen -
ugyanakkor egy idegen által írt vers
a komoly párbeszéd fedezetét kínálja.


Esti madárdal

Az óriás város felett, a szürkületbe veszve,
oly lassan lélegezve, akár az alvó,
te, ki valaha Homérosznak zengtél,
és Cromwellnek és talán még
Johanna szürke hamvainál is,
újra belekezdesz édes panaszodba,
csengő gyászdalodba; senki sem hallgat,
csak az orgona fekete levelei közt, hol
a láthatatlan művészek bújnak,
hatódott meg a fülemüle, kissé féltékenyen.
Senki sem hallgat, ez a város gyászolja
múltja nagy, káprázatos napjait,
mikor még ő is képes volt valódi
emberi hangon keseregni.


Lélek

Mi már nem használjuk a neved.
Már tudjuk, hogy kifejezhetetlen vagy,
vérszegény, nagyon törékeny és titkos
gyermekkori vétkek gyanúsítottja.
Tudjuk, hogy mostanság nem lakhatsz
sem a zenében, sem a fákban, midőn kihuny a nap.
Tudjuk - pontosabban úgy mondták nekünk -
hogy egyáltalán, sehol sem létezel.
És mégis, folyton halljuk fáradt hangod
egy visszhangban, egy panaszban és a levelekben,
melyeket a görög pusztaságból ír nekünk Antigoné.


A néma város

Képzelj el egy néma várost.
Semmit sem ért. Hallgatás uralja.
És a csendben a denevérek mint ión filozófusok,
röptükben váratlan, súlyos döntéseket hoznak,
amelyek elragadtatással töltenek el.
       Néma város. Felhőkkel borított.
       Még semmit sem tudni. Semmit.
       Hirtelen egy éles villám hasítja fel az éjt.
       Persze a plébános és a pópa máris
kékeslila bársonyt vonnak az ablak elé,
de mi kimegyünk, meghallgatni
az eső és a hajnal moraját.
A hajnal mindig mond valamit,
mindig.

Zsille Gábor fordításai

__________

Az év műfordításai, 2008 (Esti madárdal, Lélek)

További versek: Vigilia, Nagyvilág, Fókusz

.