Allen Ginsberg

(June 3, 1926 – April 5, 1997)

A Supermarket in California

  What thoughts I have of you tonight, Walt Whitman, for I walked 
down the sidestreets under the trees with a headache self-conscious looking 
at the full moon.
  In my hungry fatigue, and shopping for images, I went into the neon
fruit supermarket, dreaming of your enumerations!
  What peaches and what penumbras!  Whole families shopping at 
night!  Aisles full of husbands!  Wives in the avocados, babies in the tomatoes!
—and you, García Lorca, what were you doing down by the watermelons?

  I saw you, Walt Whitman, childless, lonely old grubber, poking
among the meats in the refrigerator and eyeing the grocery boys.
  I heard you asking questions of each: Who killed the pork chops?    
What price bananas?  Are you my Angel?
  I wandered in and out of the brilliant stacks of cans following you,
and followed in my imagination by the store detective.
  We strode down the open corridors together in our solitary fancy 
tasting artichokes, possessing every frozen delicacy, and never passing the 
cashier.

  Where are we going, Walt Whitman?  The doors close in a hour.
Which way does your beard point tonight?
  (I touch your book and dream of our odyssey in the supermarket and
feel absurd.)
  Will we walk all night through solitary streets?  The trees add shade
to shade, lights out in the houses, we'll both be lonely.
  Will we stroll dreaming of the lost America of love past blue automo-
biles in driveways, home to our silent cottage?
  Ah, dear father, graybeard, lonely old courage-teacher, what America
did you have when Charon quit poling his ferry and you got out on a 
smoking bank and stood watching the boat disappear on the black waters of
Lethe?

—Berkeley, 1955

 Allen Ginsberg Typing in Kitchen, ca. 1955

Source: CORBIS

 ***

Nagyáruház Kaliforniában  

Milyen gondolataim támadnak ma éjszaka rólad, Walt Whitman, mert fejfájósan lődörgök a mellékutcákon a fák alatt elfogódott tekintettel bámulva a teliholdat.

Éhségbe fáradtan és a képzelet kirakatait méregetve a neon-gyümölcsű nagyáruházban, felsorolásaidról álmodozva.

Micsoda testes őszibarackok, micsoda félhomály! Egész családok vásárolnak ma este! Férjekkel teli folyosók! Asszonyok nyakig a tenger körtében, gyerekek a paradicsomban — te meg, García Lorca, mit csináltál ott a görögdinnyéknél?

Láttalak téged, Walt Whitman, gyermektelen, magányos vén turkáló, piszkálódtál a fridzsiderben a hús között és szemeztél a fűszeres fiúkkal.

Hallottalak kérdezősködni: Ki szeletelte föl a disznóhúst? Mibe kerül a banán? Te vagy az, Angyali Gyermek?

Ide-oda ténferegtem a ragyogó konzervhegyek közt, mindig a nyomodban, sarkamban egy képzeletbeli áruházi detektívvel.

Végig a tágas folyosókon nagy léptekkel egymásba fogódzva, magányos képzeletünkben articsókát kóstolgatva, minden megfagyott édesség birtokában, és soha nem érintve kasszát.

Hová megyünk mi, Walt Whiman? Zárnak egy óra múlva. Milyen utat mutat a szakállad ma éjszaka?

(Megérintem könyvedet és odüsszeánkról álmodom a nagyáruházban és lehetetlenül érzem magam.)

Magányos utcák sorát rójuk egész éjszaka? Árnyat árnyhoz adnak a fák, sötétek a házak, magunkra maradunk mind a ketten.

Kék autók között a parkolóhelyeken lődörgünk a szerelem elveszett Amerikájáról álmodozva, míg haza nem érünk csöndes kunyhónkba?

Ó, kedves apánk, deresszakállú, magányos vén példaadó, mi maradt Amerikádból, mikor Kháron átevickélt a folyón és kiszálltál a füstölgő partra és bénán bámultál a Léthe fekete vizein távolodó csónak után?

Berkeley, 1955 

Orbán Ottó fordítása 

 

______

In: Üvöltés, Európa, Bp., 1982

 Arnold Newman: Allen Ginsberg, New York, 1985