Federico García Lorca

(5 June 1898 – 19 August 1936)

Lorca, age 6, Granada, 1904 

Source: Artnet

Ballad Of The Little Square
[Balada de la Placeta]  

The children sing
in the quiet night;
clear stream,
serene fountain!

THE CHILDREN
 What joy does your divine

heart celebrate?

MYSELF
 A clanging of bells

lost in the mist.

THE CHILDREN
 You leave us singing

in the little square.
Clear stream,
serene fountain!

What signs of spring
do you hold in your hand?

MYSELF
 A rose of blood

and a white lilly.

THE CHILDREN
 Dip them in water

of the antique song.
Clear stream,
serene fountain!

What do you feel in your mouth
scarlet and thirsting?

MYSELF
 The savour of bones

of my great skull.

THE CHILDREN
Drink the tranquil water

of the antique song.
Clear stream,
serene fountain!

Why do you go so far
from the little square?


MYSELF
I go in search of magicians

and of princesses!


THE CHILDREN
Who showed you the path

of the poets?


MYSELF
The fountain and the stream

of the antique song.


THE CHILDREN
Do you go far, very far

from the sea and the earth?


MYSELF
My heart of silk

is filled with lights,
with lost bells,
with lillies and bees,
I will go far,
farther than those hills,
farther than the seas,
close to the stars,
to beg Christ the Lord
to give back the soul I had
of old, when I was a child,
ripened with legends,
with a feathered cap
and a wooden sword.


THE CHILDREN
You leave us singing

in the little square,
clear stream,
serene fountain!

The enormous pupils
of the parched fronds
injured by the wind,
the dead leaves weep.

1919


Translated by Stephen Spender and J.L. Gili 




----

BALADA DE LA PLACETA

Cantan los niños
En la noche quieta:
¡Arroyo claro,
Fuente serena!

LOS NIÑOS
¿Qué tiene tu divino
Corazón en fiesta?

YO
Un doblar de campanas,
Perdidas en la niebla.

LOS NIÑOS
Ya nos dejas cantando
En la plazuela.
¡Arroyo claro,
Fuente serena!

¿Qué tienes en tus manos
De primavera?

YO 
Una rosa de sangre
Y una azucena.

LOS NIÑOS
Mójalas en el agua
De la canción añeja.
¡Arroyo claro,
Fuente serena!

¿Qué sientes en tu boca
Roja y sedienta?

YO
El sabor de los huesos
De mi gran calavera.

LOS NIÑOS
Bebe el agua tranquila
De la canción añeja.
¡Arroyo claro,
Fuente serena!

¿Por qué te vas tan lejos
De la plazuela?

YO
¡Voy en busca de magos
Y de princesas!

LOS NIÑOS
¿Quién te enseñó el camino
De los poetas?

YO
La fuente y el arroyo
De la canción añeja.

LOS NIÑOS
¿Te vas lejos, muy lejos
Del mar y de la tierra?

YO
Se ha llenado de luces
Mi corazón de seda,
De campanas perdidas,
De lirios y de abejas,
Y yo me iré muy lejos,
Más allá de esas sierras,
Más allá de los mares
Cerca de las estrellas,
Para pedirle a Cristo
Señor que me devuelva
Mi alma antigua de niño,
Madura de leyendas,
Con el gorro de plumas
Y el sable de madera.

LOS NIÑOS
Ya nos dejas cantando
En la plazuela.
¡Arroyo claro,
Fuente serena!

Las pupilas enormes
De las frondas resecas,
Heridas por el viento,
Lloran las hojas muertas.

----

A TERECSKE BALLADÁJA 

Csendes éjszakában
gyermekdal, zsibongás:
üde patakocska,
tisztavizü forrás!

A gyermekek:
Mi van a szivedben,
ünneplő szivedben?

Én:
Csengő-bongó harangszó,
mely elveszett a ködben.

A gyermekek:
Lám, itthagysz dalostól
a kis piacocskán.
Üde patakocska,
tisztavizü forrás!

Mi van a kezedben?
a tavaszt hozod tán?

Én:
Vér-rózsa kezemben,
és egy liliomszál.

A gyermekek:
Régi dal vizébe
őket belefojtsd már.
Üde patakocska,
tisztavizü forrás!

Szomjas-piros szádban
mi az a zsibongás?

Én:
Nagy csont-koponyámnak
zsibongása, nem más.

A gyermekek:
Régi dal vizével
csillapítsd a szomját.
Üde patakocska,
tisztavizü forrás!

Mért hagyod el immár
ezt a piacocskát?

Én:
Elmegyek keresni
hercegnőt, boszorkányt.

A gyermekek:
Ki mutatta meg tenéked
a költőknek útját?

Én:
Régi dal kútja s patakja,
azok mutogatják.

A gyermekek:
Messzire, messzire mész el,
tengertől, földtől futamodván!

Én:
Csordultig sugárral
selyem szívem immár,
elveszett harangszó,
méh és liliomszál.
Messzire elmegyek innen,
túl ama nagy hegyek ormán,
messze, a tengereken túl,
hol csillag mosolyog rám,
hogy kérjem Krisztus-urunkat,
adná vissza nekem már
– mely nőtt sok régi legendán –
hajdani gyermeki lelkem,
a hosszú-hosszú fakarddal,
s a tollal a sapkám.

A gyermekek:
Lám, itt hagysz dalostól
a kis piacocskán.
Üde patakocska,
tisztavizü forrás!

És a száraz lombok
– óriás pupillák –
széltől megsebezve
holt levelük siratják.

____________

[Federico Garcia Lorca versei, Europa, Lyra Mundí sorozat]