William Carlos Williams (1883-1963)

SILENCE

Under a low sky —

this quiet morning 

of red and  

yellow leaves — 

a bird disturbs 

no more than one twig 

of the green leaved 

peach tree

CSEND

Alacsony ég alatt — 
a piros és
sárga levelek
csöndes reggelén — 

egy madár csak
egyetlen ágat
zavar meg a még zöld
őszibarackfán

Tandori Dezső fordítása

 

 William Carlos Williams , 1940s

source: Beinecke Rare Book and Manuscript Library 

 ________

The Collected Poems of William Carlos Williams: 1939-1962, New Directions Publishing, 1991 
Tandori Dezső: Lombos ágak szívverése, Versek mondákról és fákról - Műfordítások, Kozmosz Könyvek, Bp., 1983  

Korábban / Previously:

• To a Solitary Disciple / Egy magányos tanítványhoz  
• This is Just to Say / Csak azt akarom mondani 
• Pastoral / Árkádia 
•  In Harbor / Öbölben
• Pictures from Brueghel / Brueghel-képek:
• The Parable of the Blind / Vak vezet világtalant 
• Children's Games / Gyermekjátékok
• Landscape with the Fall of Icarus / Tájkép Ikarosz bukásával

William Carlos Williams

(September 17, 1883 – March 4, 1963) 

. 

To a Solitary Disciple

 
Rather notice, mon cher,
that the moon is
titled above
the point of the steeple
than that its color
is shell-pink.

Rather observe
that it is early morning
than that the sky
is smooth
as a turquoise.

Rather grasp
how the dark
converging lines
of the steeple
meet at a pinnacle —
perceive how
its little ornament
tries to stop them—

See how it fails!
See how the converging lines
of the hexagonal spire
escape upward—
receding, dividing!—
 petals
that guard and contain
the flower!

Observe
how motionless
the eaten moon
lies in the protective lines.
It is true:
in the light colors
of the morning

brown-stone and slate
shine orange and dark blue

But observe
the oppressive weight
of the squat edifice!
Observe
the jasmine lightness
of the moon.

Hans Namuth: Photograph of William Carlos Williams, c. 1955

Yale Collection of American Literature, Beinecke Rare Book and Manuscript Library 

Egy magányos tanítványhoz  

Inkább azt vedd észre,
mon cher, hogy a hold
eldől a templom-
torony gombja fölött
mint azt, hogy a színe
rózsás.

Inkább azt figyeld,
hogy kora reggel van
mint azt, hogy az ég
sima
akár a türkiz.

Inkább azt fogd fel
ahogy a templomtorony
sötét, összetartó
vonalai
találkoznak a csúcson — 
érzékeld ahogy
a csekély díszítmény
útjukba akar állni — 
lásd meg hogy hasztalan!

Lásd meg ahogy a hatszögletű
torony összetartó vonalai
fölfelé menekülnek —
szétválva, távolodva — 
csészelevél
mely őrzi és befogja
a virágot!

Figyeld meg
a fölzabált hold
milyen mozdulatlanul
hever a védővonalak közt.
Való igaz:
a reggel
könnyű színeiben

homokkő és pala
narancsot, sötétkéket fénylik.

De figyeld meg
milyen nyomasztó súlyú
a zömök építmény!
Figyeld meg
a hold jázminos
könnyűségét.


Gergely Ágnes fordítása
 

________ 

[In: LÉLEKVESZTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986]

. 

William Carlos Williams

(American, September 17, 1883 – March 4, 1963)

.

THIS IS JUST TO SAY

I have eaten
the plums
that were in
the icebox

and which
you were probably
saving
for breakfast

Forgive me
they were delicious
so sweet
and so cold

William Carlos Williams

Beinecke Rare Book and Manuscript Library

CSAK AZT AKAROM MONDANI

megettem

a hűtő-

szekrényből

a szilvát

pedig

alighanem

a reggelihez

tetted el

Bocsáss meg

felséges volt

olyan hűs

olyan édes

Várady Szabolcs fordítása

[William Carlos Williams: AMERIKAI BESZÉDRE, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Carlos Williams

.

[WCW, seated, wearing hat and holding kittens] n.d.

Yale University Beinecke Rare Book and Manuscript Library *

Pastoral

WHEN I was younger

it was plain to me

I must make something of myself.

Older now

I walk back streets

admiring the houses

of the very poor:

roof out of line with sides

the yards cluttered

with old chicken wire, ashes,

furniture gone wrong;

the fences and outhouses

built of barrel staves

and parts of boxes, all,

if I am fortunate,

smeared a bluish green

that properly weathered

pleases me best of all colors.

    No one

will believe this

of vast import to the nation.

 

-from Al Que Quiere! A Book of Poems [1917]

(Source)

[William Carlos Williams as an infant] c.1885

Yale University Beinecke Rare Book and Manuscript Library

ÁRKÁDIA

Fiatalabban

hittem én is, hogy

vinnem kell valamire.

Öregebben már

a kis utcákat járom,

a nincstelenek

házaiban gyönyörködöm:

görbe gerincü tetők,

az udvarokon rozsdás drót,

salakhalmok,

ócska bútor;

kerítés meg árnyékszék

hordódongából,

ládaoldalból, és

mind kékeszöldre mázolva,

ha szerencsés vagyok:

az idő patinájával

futtatva ez a legszebb

minden szín közül.

                   Senki

se tudja, milyen fontos

mindez a nemzetnek.

Kodolányi Gyula fordítása

[William Carlos Williams: AMERIKAI BESZÉDRE, Európa, Budapest, 1984]

..............................................................................................................................................................................................................................

William Carlos Williams

(American, September 17, 1883 – March 4, 1963)

.

Pictures from Brueghel

IX. The Parable of the Blind

This horrible but superb painting

the parable of the blind

without a red

in the composition shows a group

of beggars leading

each other diagonally downward

across the canvas

from one side

to stumble finally into a bog

where the picture

and the composition ends back

of which no seeing man

is represented the unshaven

features of the des-

titute with their few

pitiful possessions a basin

to wash in a peasant

cottage is seen and a church spire

the faces are raised

as toward the light

there is no detail extraneous

to the composition one

follows the others stick in

hand triumphant to disaster

Pieter Bruegel the Elder, The Parable of the Blind (1568)
Oil on canvas, 34  x 61 in., Museo e Gallerie Nazionali de Capodimonte, Naples

Brueghel-képek

IX. VAK VEZET VILÁGTALANT

Ez a borzalmas de nagyszerű festmény

vak vezet világtalant

egyetlen vörös nélkül

a kompozíción egy csapat

koldust ábrázol amint

átlósan vezetik egymást

a vásznon keresztül

lefelé míg

egy lápba botorkálnak végül

ahol a kép és

a kompozíció véget ér egyetlen

látó sem jelenik meg

rajta a nincstelenek

borostás vonásai

kevéske nyomorúságos

javaik egy mosdótálka

egy parasztkunyhó

látszik és egy templomtorony

felfelé fordulnak az arcok

mintha a fényre

nincs semmi oda nem illő részlet

a kompozíción egyik

a másik nyomába lép bottal

a kézben diadalmasan a vesztükbe

Mihálycsa Erika fordítása

(Forrás: Látó)

.............................................................................................................................................................................................................................

William Carlos Williams

(American, September 17, 1883 – March 4, 1963)

.

Pictures from Brueghel

II. Landscape with the Fall of Icarus

According to Brueghel

when Icarus fell

it was spring

a farmer was ploughing

his field

the whole pageantry

of the year was

awake tingling

with itself

sweating in the sun

that melted

the wings' wax

unsignificantly

off the coast

there was

a splash quite unnoticed

this was

Icarus drowning

Pieter Brueghel the Elder, The Fall of Icarus
Oil-tempera, 29 in x 44 in. Museum of Fine Arts, Brussels.

Brueghel-képek

II. TÁJKÉP IKAROSZ BUKÁSÁVAL

Brueghel szerint

mikor Ikarosz lezuhant

tavasz volt

egy paraszt szántott

a földjén

az év teljes

pompájában

ébredezett bizsergőn

a tengerparthoz

közel

önmagával

betelten

izzadva a napon

mely elolvasztotta

a szárnyak viaszát

a parttól távolabb

mellékesen

valami

egészen észrevétlen csobbant

ez volt

a vízbefúló Ikarosz.

Mihálycsa Erika fordítása 

(Forrás: Látó, 2008)

Pieter Brueghel the Elder, The Fall of Icarus, detail

II.

TÁJKÉP A LEZUHANÓ ICARUSSZAL

Brueghel szerint

mikor Icarus

leesett tavasz volt

egy paraszt a földjét

szántotta

az év

teljes pompája

felébredt vibrált

a tenger-

part közelében

eltelve

magával

izzadt a napon mely

megolvasztotta

mellesleg

a szárnyviaszt

beljebb a parttól

senki se vette észre

valami loccsant

így fúlt

vízbe Icarus

Várady Szabocs fordítása

[William Carlos Williams: AMERIKAI BESZÉDRE, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984] 

..............................................................................................................................................................................................................................

William Carlos Williams

(American, September 17, 1883 – March 4, 1963)

.

Pirctures from Brueghel

Children's Games

I

This is a schoolyard

crowded

with children

of all ages near a village

on a small stream

meandering by

where some boys

are swimming

bare-ass

or climbing a tree in leaf

everything

is motion

elder women are looking

after the small

fry

a play wedding a

christening

nearby one leans

hollering

into

an empty hogshead

II

Little girls

whirling their skirts about

until they stand out flat

tops pinwheels

to run in the wind with

or a toy in 3 tiers to spin

with a piece

of twine to make it go

blindman's-buff follow the

leader stilts

high and low tipcat jacks

bowls hanging by the knees

standing on your head

run the gauntlet

a dozen on their backs

feet together kicking

through which a boy must pass

roll the hoop or a

construction

made of bricks

some mason has abandoned

III

The desperate toys

of children

their

imagination equilibrium

and rocks

which are to be

found

everywhere

and games to drag

the other down

blindfold

to make use of

a swinging

weight

with which

at random

to bash in the

heads about

them

Brueghel saw it all

and with his grim

humor faithfully

recorded

it

Pieter Brueghel the Elder, Children's Games (1560)
Oil on canvas, 46  x 63 in. Kunsthistorisches Museum, Vienna.

Brueghel-képek

GYERMEKJÁTÉKOK

I.

Itt egy iskolaudvar

gyerekekkel

tele

kicsikkel-nagyokkal egy falu

mellett egy kacskaringós

patak mentén

melyben néhány

csóré ülepű

fiúcska fürdik

vagy mászik fára

itt minden csupa

mozgás

az apróságra

idősebb asszonyok

vigyáznak

esküvőt vagy

keresztelőt

játszanak amott

egyikük beleordít

egy üres

hordóba

II.

Leánykák

röptetik szoknyájukat míg

vízszintesen eláll

búgócsigák forgók

futkosni a szélben

egy háromszintes játék mely

egy darab

madzagon pörög

szembekötősdi utánozd

a vezért gólyalábak

bakugrás bigézők golyókkal

a derekukra kötve

fejállás

vesszőfutás

egy tucat fekszik a hátán

rugdosva egymással szemben

át kell futni köztük

karikázás vagy

építőkövek

tégla amit valami

kőműves ott felejtett

III.

A neki-

keseredett

gyermekjátékok

képzelet egyensúly

és kövek

melyekben

sehol sincs

hiány

játékok a másikat

lehúzni

bekötött szemmel

felhasználni

egy lengő

súlyt

mellyel

találomra

be lehet verni

a fejeket

körbe

Brueghel látta

s mord

humorával hűen

feljegyezte

mind

Mihálycsa Erika fordítása

..............................................................................................................................................................................................................................

William Carlos Williams (American, September 17, 1883 – March 4, 1963)

In Harbor


Surely there, among the great docks, is peace, my mind;
there with the ships moored in the river.
Go out, timid child,
and snuggle in among the great ships talking so quietly.
Maybe you will even fall asleep near them and be
lifted into one of their laps, and in the morning—
There is always the morning in which to remember it all!
Of what are they gossiping? God knows.
And God knows it matters little for we cannot understand them.
Yet it is certainly of the sea, of that there can be no question.
It is a quiet sound. Rest! That's all I care for now.
The smell of them will put us to sleep presently.
Smell! It is the sea water mingling here into the river—
at least so it seems—perhaps it is something else—but what matter?
The sea water! It is quiet and smooth here!
How slowly they move, little by little trying
the hawsers that drop and groan with their agony.
Yes, it is certainly of the high sea they are talking.

[Source]

 William Carlos Williams (1954)

Photographer: Lisa Larsen / LIFE

Öbölben


Ott a nagy dokkokban bizonyosan béke van;
ott a folyón horgonyzó nagy hajók között.
Indulj el, értelem, félénk gyermek,
és lopóddz be a csöndesen beszélgető nagy hajók közé.
Talán majd el is alszol mellettük, és
egyikük ölébe emel, reggel pedig —
Mindig eljön a reggel, amikor mindarra visszaemlékezel!
Miről pletykálnak? Tudja Isten.
És az Isten tudja, hogy nem számít, mert nem érthetjük őket.
Igen, bizonyosan a tengerről, semmi kétség.
Halk a hangjuk. Maradj nyugton! Csak ők érdekelnek most.
Illatuk mindjárt elaltat mindkettőnket.
Érzed? Talán a tenger vize keveredik itt a folyóéba —
talán valami másé az illat — de mit számít?
A tenger vize! Itt csöndes és sima!
Milyen lomhán mocorognak, feszítgetik
a lanyhuló, fájdalmasan nyöszörgő köteleket.
Igen, bizonyosan a nyílt tengerről beszélgetnek.
 
Kodolányi Gyula fordítása


[In: A LÉTEZÉS HÁLÓI, Amerikai költők versei Kodolányi Gyula fordításában, Európa, 1990]
..............................................................................................................................................................................................................................