Pages

June 12, 2011

Gottfried Benn

(2 Mai 1886 – 7 Juli 1956)


WORTE

Allein: du mit den Worten
und das ist wirklich allein,
Clairons und Ehrenpforten
sind nicht in diesem Sein.

Du siehst ihnen in die Seele
nach Vor- und Urgesicht,
Jahre um Jahre - quäle
dich ab, du findest nicht.

Und drüben brennen die Leuchten
in sanftem Menschenhort,
von Lippen, rosigen, feuchten
perlt unbedenklich das Wort.

Nur deine Jahre vergilben
in einem anderen Sinn,
bis in die Träume: Silben -
doch schweigend gehst du hin.


SZAVAK

Magad vagy: a szavakkal
vagyis csakugyan magad,
trombita nem vigasztal,
diadalkapu nem fogad.

Lelkükből kéne kiásnod
elő- s ősképüket
esztendők óta – s akárhogy
erőlködsz, nem leled.

S amott, hol fáklya világol,
s mentsvárban a lakó,
a párás rózsaszájról,
gyanútlan gyöngyöz a szó.

Csak éveid szakadoznak,
mind más módon fakul,
az álmokig ér le: szótag –
de elmúlsz szótlanul.


Eörsi István fordítása

 ***

EINZELHEITEN

Es ist in Sommertagen,
ein Glück in jedem Mund,
man fährt im Buickwagen
am Ufer des Öresund,
ein Blau den Menschen zu Häupten
und des Mittags leichtes Flirrn -:
nur einer schweigt im betäubten
Wissen von ihrem Irrn.

Die im Motorboot kamen
durch manchen Wasserlauf,
sie nannten die Blumen mit Namen
den Höhenzug darauf,
es waren geschützte Stätten
mit Böschung und mit Quelln –:
doch einer kannte die Ketten
der Ufer und Libelln.

Der Abend kam mit Schatten,
er, der den Sommer verlor,
die Sträuße der Rosen hatten
einen Schleier von Tränen vor,
man trennte sich bei Zeiten,
als ahnte man Schweres schon:
es waren Einzelheiten,
nicht Totalisation.


MINDIG CSAK RÉSZBEN

Bizonyos nyáridőben
oly boldog a száj, az íny,
Buick visz ráérősen
Öresund partjain,
fejtől az ég azúrja,
könnyű kis dél zizeg –
s egy bódult Néma tudja:
megint csak tévhitek.

Motorcsónakkal jöttek,

ki tudja, miféle vizen;
és virágnevek nőttek
tőlük, nevek a hegyen,
mind védett hely volt: horhos,
forrás és csermely-ág –:
de ő ismerte e partok
kérészélet-vonalát.

Árnyakkal jött az este,

ő vesztett egy nyarat;
rózsák csokra pereg le
könnyek fátyla alatt,
elválás, még idejében,
nyomasztó sejtelem:
hogy minden mindig csak részben,
hogy teljes marad a Sosem.


Tandori Dezső fordítása

 ***



SATZBAU

Alle haben den Himmel, die Liebe und das Grab,
damit wollen wir uns nicht befassen,
das ist für den Kulturkreis gesprochen und durchgearbeitet.
Was aber neu ist, ist die Frage nach dem Satzbau
und die ist dringend:
warum drücken wir etwas aus?

Warum reimen wir oder zeichnen ein Mädchen
direkt oder als Spiegelbild
oder stricheln auf eine Handbreit Büttenpapier
unzählige Pflanzen, Baumkronen, Mauern,
letztere als dicke Raupen mit Schildkrötenkopf
sich unheimlich niedrig hinziehend
in bestimmter Anordnung?

Überwältigend unbeantwortbar!
Honoraraussicht ist es nicht,
viele hungern darüber. Nein,
es ist ein Antrieb in der Hand,
ferngesteuert, eine Gehirnanlage,
vielleicht ein verspäteter Heilbringer oder Totemtier,
auf Kosten des Inhalts ein formaler Priapismus,
er wird vorübergehen,
aber heute ist der Satzbau
das Primäre.

»Die wenigen, die was davon erkannt« - (Goethe) -
wovon eigentlich?
Ich nehme an: vom Satzbau.


MONDATSZERKEZET

A menny, a szerelem, a sír mindenkié,
ezekről nincs mit mondanunk.
Kultúrkörökben meghányták-vetették valamennyit.
A mondatszerkezet kérdése azonban új
és fontos is:
mi kényszerít az alkotásra?
Mivégre rímelünk?
Mivégre rajzolunk le egy leányt
vagy annak tükörképét,
mivégre pingálunk tenyérnyi merített papírra
növényt, fakoronát, falat,
ez utóbbit kövér hernyóra emlékeztető alakban,
teknősbékafejjel és rém alacsonyra nyújtva
egy bizonyos irányban?

Lenyűgözően rejtélyes a kérdés!
Nem pénzért tesszük, hisz sokunknak
felkopik az álla. Nem!
Távirányított ösztöne ez a kéznek, elmeállapot,
talán megkésett Üdvözítő vagy totemállat,
formai priapizmus, rovására a tartalomnak,
és egyszer majd elmúlik,
de ma a mondatszerkezet
a legfőbb.
"A kevesek, akik valamit felfognak belőle" – (Goethe)
hogy voltaképp miből?
Úgy vélem: a mondatszerkezetből.

Ircsik Vilmos fordítása



______
Gottfried Benn versei, Európa, Lyra Mundi-sorozat, 1991, 67., 158. old.
SZÍNKÉP, Kozmosz Könyvek, 1984, 129-130.old.