(June 13, 1888 — November 30, 1935)
Alberto Caeiro — THE SOAP-BUBBLES WHICH THIS CHILD
(O Guardador de Rebanhos /The Keeper of Sheep — XXV.)
(O Guardador de Rebanhos /The Keeper of Sheep — XXV.)
The soap-bubbles which this child
Blows from a straw for amusement
Are transparently a philosophy in themselves.
Shiny, useless and transient as Nature,
Pleasing the eye as things do,
They are what they are
In a precisely spherical and airy way,
And no one, not even the child who launches them
Claims they are more than they seem.
There are some you can scarcely see in the clear air.
They’re like the passing breeze which scarcely stirs the flowers,
Its passing known to us only
Because something quickens within us
And accepts all things with clear insight.
Blows from a straw for amusement
Are transparently a philosophy in themselves.
Shiny, useless and transient as Nature,
Pleasing the eye as things do,
They are what they are
In a precisely spherical and airy way,
And no one, not even the child who launches them
Claims they are more than they seem.
There are some you can scarcely see in the clear air.
They’re like the passing breeze which scarcely stirs the flowers,
Its passing known to us only
Because something quickens within us
And accepts all things with clear insight.
Translated by Peter Rickard
Alberto Caeiro — A SZAPPANBUBORÉKOK, AMELYEKET EZ A KISGYEREK
As bolas de sabão que esta criança
A szappanbuborékok, amelyeket ez a kisgyerek
A maga mulatságára szalmaszálból ereget,
Áttetszőségükben egész filozófiai rendszert teremtenek.
Átlátszóak, haszontalanok és múlandóak, mint a Természet,
A szemnek szólnak, mint általában a dolgok,
S légies gömbölydedségükkel
Egyértelműen azok, amik,
És senki, még az őket fújdogáló gyerek sem
Akarja, hogy többek legyenek, mint aminek látszanak.
És néhányuk már alig kivehető a fényességes égben.
Olyanok, akár a szellő, mely épphogy érinti a virágokat s tovalibben,
Csak azt tudja róla, hogy elleng,
Mert valami könnyűvé válik bennünk,
És mindent pontosan olyannak fogad el, amilyen.
Döbrentei Kornél fordítása
[Pessoa - Alberto Caeiro, A nyájak őrzője és más versek, Íbisz, 2001]
Luís Badosa (b. 1944): Fernando Pessoa
Álvaro de Campos — All Love Letters Are
All love letters are
Ridiculous.
They wouldn’t be love letters if they weren’t
Ridiculous.
In my time I also wrote love letters
Equally, inevitably
Ridiculous.
Love letters, if there's love,
Must be
Ridiculous.
But in fact
Only those who’ve never written
Love letters
Are
Ridiculous.
If only I could go back
To when I wrote love letters
Without thinking how
Ridiculous.
The truth is that today
My memories
Of those love letters
Are what is
Ridiculous.
(All more-than-three-syllabe words,
Along with uncountable feelings,
Are naturally
Ridiculous.)
21 October 1935
Edited and Translated from the Portuguese by Richard Zenith, Grove Press, 1999]
Todas as cartas de amor são
Ridículas.
Não seriam cartas de amor se não fossem
Ridículas.
Também escrevi em meu tempo cartas de amor,
Como as outras,
Ridículas.
As cartas de amor, se há amor,
Têm de ser
Ridículas.
Mas, afinal,
Só as criaturas que nunca escreveram
Cartas de amor
É que são
Ridículas.
Quem me dera no tempo em que escrevia
Sem dar por iso
Cartas de amor
Ridículas.
A verdade é que hoje
As minhas memórias
Dessas cartas de amor
É que são
Ridículas.
(Todas as palavras esdrúxulas,
Como os sentimentos esdrúxulos,
São naturalmente
Ridículas).
Ridículas.
Não seriam cartas de amor se não fossem
Ridículas.
Também escrevi em meu tempo cartas de amor,
Como as outras,
Ridículas.
As cartas de amor, se há amor,
Têm de ser
Ridículas.
Mas, afinal,
Só as criaturas que nunca escreveram
Cartas de amor
É que são
Ridículas.
Quem me dera no tempo em que escrevia
Sem dar por iso
Cartas de amor
Ridículas.
A verdade é que hoje
As minhas memórias
Dessas cartas de amor
É que são
Ridículas.
(Todas as palavras esdrúxulas,
Como os sentimentos esdrúxulos,
São naturalmente
Ridículas).
*
Szerelmes levelek
Todas as cartas
A szerelmes levelek mind
nevetségesek,
nem is szerelmes levelek, amik nem
nevetségesek.
Annakidején magam is írtam szerelmes leveleket,
mint bárki más,
nevetségeseket.
A szerelmes levelek, ha szerelmesek,
óhatatlanul
nevetségesek.
De, végül is,
csak akik sose írtak
szerelmes levelet,
azok
a nevetségesek.
Ó, hol az az idő, mikor én is írtam
szerelmes leveleket,
nem tudva még,
hogy nevetségesek.
Az igazság az, hogy ma ezek:
a szerelmes levelek
fölött elmélázó emlékeim,
ezek
a nevetségesek.
(A túlhangsúlyozott szavaknak,
vagy érzéseknek — egyremegy —
a természetük az,
hogy nevetségesek.)
Somlyó György fordítása
