.
Song
We wave a handkerchief
on parting,
every day something is ending,
something beautiful's ending.
The carrier pigeon beats the air,
returning:
with hope or without hope
we're always returning.
Go dry your tears
and smile with eyes still smarting,
every day something is starting,
something beautiful's starting.
*
A Hundred Times Nothing
Maybe once more I will be driven mad
by your smile
and on ny pillow gently as a feather
will settle girlfriend love and mother grief,
always the two together.
Maybe once more I will be driven mad
by the bugle's tune
and my hair will smell of gunpowder
as I walk like one who's dropped from the moon.
Maybe once more I will be driven mad
by a kiss:
like a flame in a reluctant lantern I'll begin
to tremble
as it touches my skin.
But that will only be the wind on my lips
and in vain will I try
to catch its incorporeal dress
as it flits by.
*
And Now Goodbye
To all those million poems in the world
I've added just a few.
They were probably no wiser than a cricket's chirrup.
I know. Forgive me.
I'm coming to the end.
They weren't even the first footprints
in the lunar dust.
If at times they sparkled after all
it was not their light.
I loved this language.
And that which forces silent lips
to quiver
will make young lovers kiss
as they stroll through red-gilded fields
under a sunset
slower than in the tropics.
Poetry is with us from the start.
Like loving,
like hunger, like the plague, like war.
At times my verses were embarrassingly
foolish.
But I make no excuse.
I believe that seeking beautiful words
is better
than killing and murdering.
Translated from the Czech by Ewald Osers
[The Poetry of Jaroslav Seifert]
"With passion I read poetry
and loved music
and blundered, even surprised,
from beauty to beauty.
But when I first saw
the picture of a woman nude
I began to believe in miracles."
and loved music
and blundered, even surprised,
from beauty to beauty.
But when I first saw
the picture of a woman nude
I began to believe in miracles."
—from 'Autobiography'
*
"Szenvedélyesen faltam a verseket,
imádva ittam a zenét,
és örök ámulatban
bolyongtam szépségtől szépségig.
És amikor először pillantottam meg
meztelen női testet,
már hittem, hogy van csoda."
—részlet az Önéletrajz c. versből, Ferencz Győző fordítása
DAL
[PÍSEN]
Fehér kendővel integet,
ki messze megy —
valakit biztos nem talál már itt az éj,
valami gyönyörű mindennap véget ér.
Kitárt szárnyakon lebeg a galamb,
a légen át, míg hazatér —
mi is megleljük mindig otthonunk,
mindegy, hogy csüggedés, remény kísér.
Töröld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.
Végh György fordítása
*
SZÁZSZOR SEMMI
[STOKRÁT NIC]
Talán megtébolyít még egyszer engem
mosolya,
s leülnek ágyamhoz szelíden,
kik együtt járnak mindig, mindenütt:
anyám, a Fájdalom és barátnőm, a Szerelem.
Talán megtébolyít még egyszer engem
a harci kürt szava
s hajamból puskaporszag árad
ha majd úgy megyek,
mint ki a holdból pottyant haza.
Talán megtébolyít még egyszer engem
a csók:
s mint láng a lámpabélen
rianva rezzenek
ha majd arcomon érzem.
Csak a szél matat helyette ajkamon
s bizony, hiába
akarom megfogni kezemmel,
leng, leng és ellebeg ruhája...
Végh György fordítása
[In: Cseh Költők Antológiája, Kozmosz Könyvek, Bp., 1980]
*
ÉS ISTEN VELETEK
[A SBOHEM]
A világ vers-millióihoz
néhány strófát tettem én csupán.
Cseppet se bölcsebbeket a tücsökzenénél.
Tudom. Bocsássatok meg érte.
Mindjárt itt a vége.
Még csak az első lábnyomok se voltak
a Hold porában.
Ha olykor mégis fölragyogtak,
nem a saját fényüktől tündököltek.
Imádtam ezt a nyelvet.
S ha rábírja a néma ajkakat,
hogy megrebbenjenek,
nyomban csókra csábítja a szerelmeseket,
míg alkonyat-országban kóborolnak,
hol lassabban száll le a bukó nap,
mint a trópusokon.
Velünk a költészet kezdetektől fogva,
akár a szeretkezés,
az éhség, vagy a pestis, vagy a háború.
Verseim néha olyan gyarlók voltak,
röstellnivalóak.
De nem mentegetőzöm.
Hiszem, hogy szép szavakra lelni
különb,
mint embert mészárolni, ölni.
Garai Gábor fordítása
__________________
[Jaroslav Seifert, TALÁN RÓZSÁT HOZOK, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986]
