(Swiss novelist and poet naturalized French in 1916, September 1, 1887 - January 21, 1961)
.AU COEUR DU MONDE
(Fragment)
Ce ciel de Paris est plus pur qu'un ciel d'hiver lucide de froid.
Jamais je ne vis de nuits plus sidérales et plus touffues que ce printemps
Où les arbres des boulevards sont comme les ombres du ciel,
Frondaisons dans les rivières mêlées aux oreilles d'éléphant,
Feuilles de platanes, lourds marronniers.
Un nénuphar sur la Seine, c'est la lune au fil de l'eau.
La Voie Lactée dans le ciel se pâme sur Paris et l'étreint
Folle et nue et renversée, sa bouche suce Notre-Dame.
La Grande Ourse et la Petite Ourse grognent autour de Saint-Merry.
Ma main coupée brille au ciel dans la constellation d'Orion.
Dans cette lumière froide et crue, tremblotante, plus qu'irréelle,
Paris est comme l'image refroidie d'une plante
Qui réapparaît dans sa cendre. Triste simulacre.
Tirées au cordeau et sans âge, les maisons et les rues ne sont
Que pierre et fer en tas dans un désert invraisemblable.
Babylone et la Thébaïde ne sont pas plus mortes, cette nuit, que la ville morte de Paris
Bleue et verte, encre et goudron, ses arêtes blanchies aux étoiles.
Pas un bruit. Pas un passant. C'est le lourd silence de guerre.
Mon oeil va des pissotières à l'oeil violet des réverbères.
C'est le seul espace éclairé où trainer mon inquiétude.
C'est ainsi que tous les soirs je traverse tout Paris à pied
Des Batignolles au Quartier Latin comme je traverserais les Andes
Sous les feux de nouvelles étoiles, plus grandes et plus consternantes.
La Croix du Sud plus prodigieuse à chaque pas que l'on fait vers elle émergeant de l'ancien monde
Sur son nouveau continent.
Je suis l'homme qui n'a plus de passé. — Seul mon moignon me fait mal, —
J'ai loué une chambre d'hôtel pour être bien seul avec moi-même.
J'ai un panier d'osier tout neuf qui s'emplit de mes manuscrits.
Je n'ai ni livres ni tableau, aucun bibelot esthétique.
Un journal traine sur ma table.
Je travaille dans une chambre nue, derrière une glace dépolie,
Pieds nus sur du carrelage rouge, et jouant avec des ballons et une petite trompette d'enfant:
Je travaille à la Fin du Monde.
***
La Nuit Monte
J’ai bien observé comment cela se passait
Quand le soleil est couché
C’est la mer qui s’assombrit
Le ciel conserve encore longtemps une grande clarté
La nuit monte de l’eau et encercle lentement tout l’horizon
Puis le ciel s’assombrit à son tour avec lenteur
Il y a un moment où il fait tout noir
Puis le noir de l’eau et le noir du ciel reculent
Il s’établit une transparence éburnéenne avec des reflets dans l’eau et des poches obscures au ciel
Puis le Sac à Charbon sous la Croix du Sud
Puis la Voie Lactée
Christophe Colomb
Ce que je perds de vue aujourd'hui en me dirigeant vers l'est c'est ce
que Christophe Colomb découvrait en se dirigeant vers l'ouest
C'est dans ces parages qu'il a vu un premier oiseau blanc et noir qui
l'a fait tomber à genoux et rendre grâces à Dieu
Avec tant d'émotion
Et improviser cette prière baudelairienne qui se trouve dans son journal de bord
Et où il demande pardon d'avoir menti tous les jours à ses compagnons en leur indiquant un faux point
Pour qu'ils ne puissent retrouver sa route
[Extraits de 'Feuilles de route', 1924, Au Coeur du Monde, Gallimard, 1947]
Blaise Cendrars. c. 1945
Photo: Robert Doisneau
A VILÁG SZÍVÉBEN
(Részlet)
Párizs ege tisztább, mint a hidegtől fényes téli ég.
Sohasem láttam még csillagosabb és bujább éjszakákat, mint ezen a tavaszon.
Olyanok a körút fái most, akár az égnek árnyai,
folyók vizén elefántfülekkel keverednek a lombok,
platánlevelek, terhes vadgesztenyefák.
Vízililiom a Szajnán, a hold ez a víz tükörén.
Az égből a Tejút Párizsra ájul és átöleli
bolond és meztelen, aléltan a Notre Dame-ot szívja szája.
A Nagymedve és a Kismedve amott Saint-Merry táján dörmög,
levágott kezem ragyog az Orionnál.
Ebben a hideg és nyers fényben reszkető, valószínűtlen
Párizs akár egy megfagyott növény,
amely hamvában újraéled. Szomorú bálvány,
kimért és időtlen, a házak és az utcák
csak kő és vashalom egy képzelt pusztaságban.
Babylon és Théba sem oly halott, mint Párizs ezen az éjszakán.
Zöld és kék, tinta és kátrány, tetői felfehérlenek a csillagokra.
Zaj se hallik. Járókelő se lép. Háború súlyos csöndje ez.
Szemem a vizeldéken és az utcalámpák kék szemein tétováz.
Ezek csupán a világos helyek, melyeken nyugtalanságom elpihenhet.
Így megyek át minden este Párizson gyalog
Batignolles-tól a Quartier Latinig, mintha az Andeseken mennék keresztül,
nagyobb és döbbenetesebb új csillagok fénye alatt.
A Dél Keresztje, ahogy lépkedek felé, egyre csodálatosabban merül fel a régi világból
s új földrészre néz le itt.
Ember vagyok, kinek nincs múltja többé. —
Csupán a csonkaságom fáj —
szobát béreltem egy szállodában, hogy magam egészen egyedül lehessek magammal,
Vadonatúj fűzfakosaram van, kézirataimmal teli.
Könyvem nincs, képem sincs, nincs semmiféle esztétikai játékom nekem.
Újság fekszik az asztalomon.
Puszta szobában dolgozom, egy vak tükör mögött,
Meztelen lábam a vörös kőkockákon. Léggömbökkel játszom
és egy kicsiny gyermektrombitával;
a VILÁG VÉGÉN dolgozom.
Radnóti Miklós fordítása
Úti levelek
FEUILLES DE ROUTE
(Részlet)
FÖLSZÁLL AZ ÉJ
Jól megfigyeltem hogy történik ez
Mikor lemegy a nap
Először a tenger sötétül el
Az ég soká megőrzi még a fényét
Az éj a vízből száll fel és lassan elönti a láthatárt
Aztán lassanként az ég is elsötétül
Van egy pillanat mikor egész sötét lesz
Elefántcsont derengés kél a víz csillámai s az ég homályos zsebei között
Aztán a Szeneszsák Dél Keresztje alatt
Aztán a Tejút
KOLUMBUSZ KRISTÓF
Amit én ma szem elől vesztek Kelet felé haladva az tűnt
Kolumbusz Kristóf szemébe amint nyugat felé haladt
Ezen a partvidéken pillantotta meg az első fehér és fekete madarat amitől
térdre hullt és oly meghatottan
Adott hálát az égnek
És azt a baudelaire-i imát rögtönözte amely hajónaplójában olvasható
S amelyben bocsánatért esedezik amért mindennap hazudott bajtársainak
és hamis helyzetjelentést adott
Nehogy megtalálják visszafelé az utat
Somlyó György fordításai
Blaise Cendrars (1950s)
Photo: Ida Kar / NPG
[Francia Költők Antológiája, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Bp., 1962]
[Somlyó György: Az Utazás, Magvető, Budapest, 1984]
..............................................................................................................................................................................................................................
