.
Passing Through
Like someone rudely woken on a winter
morning on a bench at the station, under
a glass roof soaked through by the bloody sun,
who sits up stiffly in the freezing, un-
swept hall, looks round and finds it all too loud,
and can't see what he's doing in the crowd,
or what brought him to this unfamiliar
terminal in the provinces (who are
these people, where have they all sprung from? why
this shoving others aside, this rushing by?)
then a sprinkling of semi-conscious drunks
spills from the doorways, bums with penknives, ranks
of fur-coated babushkas, loiterers,
soldiers on leave, newsboys, wheeltappers, porters,
sad office workers with worn leather cases,
kids selling towels, gypsies with brown faces
and bundles, skiving students, a lunatic
with empty paper bags whose party trick
is bursting them, some tired security toughs
with bullet proof jackets and Kalashnikovs,
unshaven old tramps and an under age
mother, her child screeching into her ribcage,
streetwalkers, cops, street preachers afloat
on rhetoric... from what vast womb or throat
have all these people issued, and why do they
rush blindly at commands from the PA,
why this swarming, what train is it they want,
why do they labour and look so hesitant,
of all this he knows nothing, but watches amazed
as dawn drips blood-grey through that distant glazed
roof and he cannot now remember whether
it was some curse or mission swept him hither,
or where he comes from, nor can he begin
to guess the past his home is swimming in
like someone rudely woken on a winter
morning on a bench at the station under
a glass roof, so was I born, so cold the air,
so hard the wooden bench, not knowing where
and why, not even now, what deadly crime
I have been exiled for, how long the time
till death or pardon come, His will be done
and God decide, so that I may move on.
Translated by George Szirtes
More poems
(Baka István Alapítvány)
*
Átutazóként
Mint aki egy kihűlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
s a pirkadattól átvérző üveg-
tető alatt a piszkos és rideg
csarnok zugában feltápászkodik
körülnéz és nem érti mért van itt
mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma
milyen nagyváros pályaudvarára
került s ez a körötte lüktető
tömeg mily bugyrokból buggyant elő
mért lökdösődik és hová siet
honnan fröccsennek szét a részegek
bicskás vagányok bekecses kofák
ingázók szabadságos katonák
rikkancsok pályamunkások kopott
disznóbőrtáskás hivatalnokok
törülközőket áruló polyák
batyus cigányok ténfergő diák
papírzacskót durrogtató bolond
pufajkás fáradt géppisztolyosok
borostás vén csavargó lányanya
soványka mellén síró kisbaba
rendőrök szajhák prédikátorok
mily óriási ágyék vagy torok
okádja őket s mért futnak vakon
ha parancsot recseg a megafon
mért rajzanak milyen vonatra várnak
miért vajúdnak és agonizálnak
semmit sem ért csak nézi félszegen
ahogy a szennyes messzi üvegen
a hajnal romlott vére átszivárog
s nem jut eszébe küldetés vagy átok
sodorta erre s honnan jött hova
merült miféle múltba otthona
mint aki egy kihűlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
átutazóként úgy születtem én
s hideg a csarnok és a pad kemény
s ma sem tudom hogy honnan és miért
űztek ki mily halálos bűnökért
vezeklek míg lesújt vagy megbocsát
az Isten és utazhatom tovább
(1986)
[Forrás: Baka István Alapítvány]
Baka István 1995 tavaszán. Miskolczi Róbert felvétele
István Baka, 1995, Spring. Photo by Róbert Miskolczi
Csak a szavak
Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad
testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér
csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol
a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között
jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek
(1994)
Words
Just words nothing except for words
words have remained the only things
I'm swimming in the word of lake
in which a reed-grass sentence clings
to my body and drags me down
but down is a word too nothing more
call me by name and free that word
and it will safely reach the shore
nothing remains except the words
I cannot live on bread and wine
I am a soul but burdened by
my body I stumble on the line
between existence and the void
though line is but a word again
and straggling lost among the words
I'm frightened by this strange terrain
it may be good to stay alive but
what if I'm taken off the list
please put me in your book of words
then look me up and I'll exist
Translated by Peter Zollman
[Forrás/Source: Baka István Alapítvány]
..............................................................................................................................................................................................................................
