.
Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
(Firenze, 1935)
*
[Szobáinkban megnőtt az árnyék…]
Szobáinkban megnőtt az árnyék:
új és új torony emelkedik
itt évről évre a halványkék
ég ellen. Ocsmány mindegyik.
E madárketrec-acélvázak
lesznek majd síremlékeink,
ha már csak szelek szirénáznak
Torontóban. Ne bánd. Legyints:
cserepeinkben a sok tarka
virág még egyre nő és sarjad;
mindegyik érzi, mily nagyon
szeretik, s párkányunkon reggel
galambok állnak lábujjhegyre
s bekopognak az ablakon.
Faludy György
Michelangelo's Last Prayer
Your anvil is the earth, and with your right arm
You span the arc of heaven like the sun.
Eight decades on this scaffolding a - lifetime -
I sought a sign of you, but there was none.
Under my chisel marble fell to stonedust,
But only torsos, idols would be born.
I found you not, elusive, radiant, sunburst,
Who glowed there pulsing under every stone.
I have myself become an ancient stone block,
Split by vines, a still, curmudgeonly old rock,
But in my soul the old flame yet burns on.
How can I shed this flesh that holds me prisoner?
Strike me, if you can love a hoary sinner,
Divine Sculptor, My God. I am the stone.
*
Sonnet 89
More and more shadow fills our rooms:
high-rises, towers, office-blocks
loom newly up, year upon year,
shutting out pale blue sky, all loathsome.
These bird cages of hard blue steel
are to become our death's memorials
when winds alone are the sirens of Toronto
and her streets. No matter. Wave your hand
in greeting now, for in our pots the flowers
bud and bloom still in their many colours,
each one of them aware how much they mean
and how much they are loved as pigeons wander
tiptoed on our windowsills each morning,
tapping upon the glass to be let in.
Translated by Robin Skelton
......................................................................................................................................................................................................................
