.
If only one could taste one's void, if one could really rest in one one's void, and this void were not a certain kind of being but not quite death either.
It is so hard to no longer exist, to no longer be in something. The real pain is to feel one's thought shift within oneself. But thought as a fixed point is certainly not painful.
It is so hard to no longer exist, to no longer be in something. The real pain is to feel one's thought shift within oneself. But thought as a fixed point is certainly not painful.
I have reached the point where I am no longer in touch with life, but still have all the appetites and the insistent titillation of being.
I have only one occupation left: to remake myself.—from The Nerve Meter [Le Pèse-nerfs], 1925
Antonin Artaud, 1947
Photo: Denise Colomb
Ha legalább élvezetet lelhetnénk a magunk semmijében, ha megpihenhetnénk ebben a semmiben, és ha e semmi nem lenne valamilyen formája a létezésnek, de azért nem volna a halál sem.
Oly nehéz nem létezni többé, nem lenni ott valamiben. Az igazi kínlódás érezni, ahogy a gondolat mozdul bennünk. A nyugvóponton lévő gondolat bizonyára nem jelent szenvedést.
Arra a pontra jutottam, ahol már nem férek hozzá az élethez, de azért bennem van a lét minden mohósága és állandó bizsergése.
Már semmi más nem foglalkoztat: csak az, hogy újra legyek.Részlet Az "ideg-mérleg"-ből, Somlyó György fordítása
..............................................................................................................................................................................................................................
