The Nobel Prize in Literature 1984 was awarded to Jaroslav Seifert "for his poetry which endowed with freshness, sensuality and rich inventiveness provides a liberating image of the indomitable spirit and versatility of man".
.
The Song of the Nightingale
[Zpěv Slavíka]
I am a hunter of sounds and a collector
of tape recordings.
I listen to huntsmen sounding the mort
on very short waves.
Let me show you my collection.
The nightingale’s song. It's fairly well known,
but this nightingale
is a kinsman of those to whom Neruda was listening
when he turned the heads of Prague’s young beauties.
Added to the recording is the amplified sound
of a bursting bud
as the rose petals begin to unfold.
And here are a few gloomy recordings:
A person’s death-rattle.
The recording is absolutely authentic.
The creaking of the hearse and the rhythm
of the horses’ hooves on the paving stones.
Then the solemn fanfares from the National Theatre
at Josef Hora‘s funeral.
All these I acquired by swapping.
But the tape
"Frozen earth on my mother’s coffin"
is my own recording.
Then follow Chevalier and Mistinguette,
the charming Josephine Baker
with a cluster of ostrich feathers.
Among the younger ones the graceful Greco and Mathieu
with their new recordings.
And finally you shall hear the passionate whispering
of two unknown lovers.
Yes, the words are difficult to make out,
you only hear the sighs.
And then the sudden silence
ended by another —
the moment
when tired lips are glued
to tired lips.
It is a restful moment,
not a kiss.
Yes, you may be right:
the silence after love-making
resembles death.
Translated from the Czech by Ewald Osers
[The poetry of Jaroslav Seifert]
CSALOGÁNY-DAL
[Zpěv Slavíka]
Hangvadász vagyok s magnófelvételek
gyűjtögetője.
A rádióban ultrarövidhullámon
hallgatom a kürt szavát.
Nézzétek csak a gyűjteményemet.
Íme, a csalogány-dal. Igaz, elég közismert,
de ez a csalogány
abból a családból való, melyet Neruda hallgatott,
mikor a prágai széplányoknak csapta a szelet.
Ehhez a felvételhez társul
a bimbó-fakadás fölfokozott hangja,
mikor a rózsaszirmok fesleni kezdenek.
És van itt néhány szomorú felvétel.
Egy haldokló hörög.
A felvétel teljesen hiteles.
Nyikorog a gyászkocsi és
ütemesen dobog a lovak patkója az utcakövön.
Majd gyászharsonák a Nemzeti Színházból —
akkor épp Horát temették.
Ezeket cserélve szereztem.
Hanem az a szalag,
amelyen az anya koporsójára hulló fagyos rögök dübörögnek,
saját felvételem.
Aztán Chevalier és Mistinguett következik,
s a bájos Josephine Baker
strucctoll-uszállyal.
Az ifjabbak közül pedig a kecses Greco és Mathieu,
legújabb felvételeikkel.
S végül majd meghalljátok idegen szerelmesek
vágyteli suttogását.
Nem, a szavakat nem lehet érteni jól,
csak sóhajokat hallotok majd.
És hirtelen csend lesz, melynek aztán
egy sóhajtás vet véget,
ez az a pillanat,
mikor a megfáradt száj rátapad
a fáradt ajakra.
Megnyugvás ez inkább,
nem is annyira csók.
Igen, meglehet igazatok van,
szeretkezés után az a rövid csönd
a halálra hasonlít.
Garai Gábor fordítása
__________________
[Jaroslav Seifert: TALÁN RÓZSÁT HOZOK, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986]
