Pages

August 28, 2010

Franz Kafka


1911
September 29.

Goethe's diaries. A person who keeps none is in a false position in the face of a diary. When for example he reads in Goethe's diaries: " I/II/1797. All day at home busy with various affairs", then it seems to him that he himself had never done so little in one day.

Goethe's observations on his travels different from today's because they are made from a mail-coach, and with the slow changes of the region, develop more simply and can be followed much more easily even by one who does not know those parts of the country. A calm, so-to-speak pastoral form of thinking sets in. Since the country offers itself unscathed in its indigenous character to the passangers in a wagon, and since highways too divide the country much more naturally than the railway lines to which they perhaps stand in the same relationship as do rivers to canals, so too the observer need do no violence to the landscape and he can see systematically without great effort. Therefore there are few observations of the moment, mostly only indoors, where certain people suddenly and hugely bubble up before one's eyes, for istance, Austrian officers in Heidelberg, on the other hand the passage about the men in Wiesenheim is closer to the landscape, "They wear blue coats and white vests ornamented with woven flowers" (quoted from memory). Much written down about the falls of the Rhine at Schaffhausen, in the middle in larger letters. "Excited ideas."

--from The Diaries of Franz Kafka 1910-1913, translated by Joseph Kresh


***


1911
Szeptember 29.

Goethe naplói. Az olyan ember, aki nem vezet naplót, hamisan foglal állást egy naplóval szemben. Ha például azt olvassa Goethe naplójában: „1797. január 11. Egész nap mindenféle ügyekben intézkedtem”, úgy tűnik neki, ő maga még sohasem végzett ilyen keveset egy napon.

Goethe úti elmélkedései mások, mint a maiak, mert postakocsiból esnek, és a táj lassú válto­zásai­val egyszerűbben szövődnek, és sokkal könnyebben nyomon tudja követni őket az is, aki nem ismeri azokat a tájakat. Nyugodt, úgyszólván tájképszerű gondolkodás alakul ki. Mivel a táj sértetlenül tárul fel a maga eredendő mivoltában a kocsi utasainak, és az országutak is sokkal természetesebben szelik át a vidéket, mint a vasútvonalak, amelyekhez úgy viszonyul­nak talán, mint a folyók a csatornákhoz, így a szemlélőnek sem kell erőszakoskodás­hoz folyamodnia, és rend­szeres lehet minden különösebb fáradság nélkül. Pillanatnyi megfigyelések így ritkán adód­nak, többnyire csupán belső terekben, ahol bizonyos emberek egyformán határtalanul tornyosul­nak fel az ember szeme előtt, például osztrák tisztek Heidelbergben, ellenben a wiesenheimi férfiakról szóló rész közelebbi a tájhoz, „kék kabátot viselnek és virág­hímzéses fehér mellényt” (emlékezetből idézem). Sokat írt a schaffhauseni Rajna-vízesésről, a kellős közepébe ezt írva nagyobb betűkkel: „Felajzott gondolatok.” [...]


Györffy Miklós fordítása 
[Franz Kafka, Naplók, Levelek, Európa Könyvkiadó, Bp., 1981]
..............................................................................................................................................................................................................................