IF you were coming in the fall,
I ’d brush the summer by
With half a smile and half a spurn,
As housewives do a fly.
If I could see you in a year,
I ’d wind the months in balls,
And put them each in separate drawers,
Until their time befalls.
If only centuries delayed,
I ’d count them on my hand,
Subtracting till my fingers dropped
Into Van Dieman’s land.
If certain, when this life was out,
That yours and mine should be,
I ’d toss it yonder like a rind,
And taste eternity.
But now, all ignorant of the length
Of time’s uncertain wing,
It goads me, like the goblin bee,
That will not state its sting.
~
Emily Dickinson: The Complete Poems
Ha őszre várnám jöttödet,
Elűzném a nyarat,
Gazdasszony hessent így legyet,
Arcán derűs harag.
Ha év múltán jönnél megint,
Gyúrnék hónap-golyót,
És külön lenne mindegyik,
Egy hónap - egy fiók.
Ha századok telnének el,
Számlálnám ezt a rajt,
Míg nem temetné ujjaim
Van Dieman földje majd.
Ha tudnám, hogy a vég után
Élted lesz éltemé,
Héjként lökném odébb, s kapnék
Az öröklét felé.
De nem tudom, mennyi is az,
Ami még hátravan,
És ez gyötör, mint gonosz méh,
Mely zaklat untalan.
Tábor Eszter fordítása
~
[Emily Dickinson versei, Európa könyvkiadó, 1989]
..............................................................................................................................................................................................................................
