FAUST
Habe nun, ach! Philosophie,
Juristerei und Medizin,
Und leider auch Theologie
Durchaus studiert, mit heißem Bemühn.
Da steh ich nun, ich armer Tor!
Und bin so klug als wie zuvor;
Heiße Magister, heiße Doktor gar
Und ziehe schon an die zehen Jahr
Herauf, herab und quer und krumm
Meine Schüler an der Nase herum-
Und sehe, daß wir nichts wissen können!
Das will mir schier das Herz verbrennen.
Zwar bin ich gescheiter als all die Laffen,
Doktoren, Magister, Schreiber und Pfaffen;
Mich plagen keine Skrupel noch Zweifel,
Fürchte mich weder vor Hölle noch Teufel-
Dafür ist mir auch alle Freud entrissen,
Bilde mir nicht ein, was Rechts zu wissen,
Bilde mir nicht ein, ich könnte was lehren,
Die Menschen zu bessern und zu bekehren.
Auch hab ich weder Gut noch Geld,
Noch Ehr und Herrlichkeit der Welt;
Es möchte kein Hund so länger leben!
Drum hab ich mich der Magie ergeben,
Ob mir durch Geistes Kraft und Mund
Nicht manch Geheimnis würde kund;
Daß ich nicht mehr mit saurem Schweiß
Zu sagen brauche, was ich nicht weiß;
Daß ich erkenne, was die Welt
Im Innersten zusammenhält,
Schau alle Wirkenskraft und Samen,
Und tu nicht mehr in Worten kramen.
*
FAUST
Have now, alas! quite studied through
Philosophy and Medicine,
And Law, and ah! Theology, too,
With hot desire the truth to win!
And here, at last, I stand, poor fool!
As wise as when I entered school;
Am called Magister, Doctor, indeed,--
Ten livelong years cease not to lead
Backward and forward, to and fro,
My scholars by the nose--and lo!
Just nothing, I see, is the sum of our learning,
To the very core of my heart 'tis burning.
'Tis true I'm more clever than all the foplings,
Doctors, Magisters, Authors, and Popelings;
Am plagued by no scruple, nor doubt, nor cavil,
Nor lingering fear of hell or devil--
What then? all pleasure is fled forever;
To know one thing I vainly endeavor,
There's nothing wherein one fellow-creature
Could be mended or bettered with me for a teacher.
And then, too, nor goods nor gold have I,
Nor fame nor worldly dignity,--
A condition no dog could longer live in!
And so to magic my soul I've given,
If, haply, by spirits' mouth and might,
Some mysteries may not be brought to light;
That to teach, no longer may be my lot,
With bitter sweat, what I need to be taught;
That I may know what the world contains
In its innermost heart and finer veins,
See all its energies and seeds
And deal no more in words but in deeds.
--from Faust I
*
FAUST
Ó jaj, a filozófiát,
a jog- s az orvostudományt
és - haj - a teológiát:
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis így állok, tudatlan,
mint amikor munkába fogtam.
Címem magiszter, sőt több: doktor úr,
s tíz éve már, hogy álnokul,
orránál fogva vezetgetem
egész tanítványseregem -
s látom, semmit sem tudhatunk mi!
Ettől fog szívem elhamuhodni.
Bár jártasabb volnék egynémely gazoknál,
orvos-, professzor-, írók-, papoknál.
Szorongás, kétely engem nem gyötörget,
s nem félelmes a Pokol, sem az Ördög
minden örömtől-fosztottságom innét:
nem hiszem, tudnék valamit is még,
s azt sem, hogy tanítani tudnám
az embert, térítvén s megjavítván.
Aztán meg se pénz, se vagyon,
se hír, se földi hatalom.
Így élni már eb sem kívánna,
ezért adtam fejem a mágiára,
hogy szellem-száj, szellem-erő
nem egy titkát tárná elő,
s ne kelljen izzadván beszélnem
arról, amit nem értek én sem;
s miktől együtt van a világ,
megismerjek minden csodát,
s mint már titkos erőkre látó,
ne legyek többé betűrágó.
[Goethe: Faust, fordította Jékely Zoltán, Kálnoky László]
..............................................................................................................................................................................................................................
