We fall asleep on words
we wake in words
sometimes they are gentle
simple nouns
a forest a ship
they tear themselves from us
the forest goes quickly
behind the line of the horizon
the ship sails away
without a trace or a reason
dangerous are the words
which have fallen from a whole
fragments of sentences maxims
the beginning of a refrain
of a forgotten hymn
“saved will be those who…”
“remember to…”
or “like”
a small prickly pin
that connected
the most beautiful
lost metaphor of the world
one must dream patiently
hoping the content will become complete
that the missing words
will enter their crippled sentences
and the certainty we wait for
will cast anchor
(1969)
Translated by John Carpenter and Bogdana Carpenter
*
Pebble
The pebble
is a perfect creature
equal to itself
mindful of its limits
filled exactly
with a pebbly meaning
with a scent that does not remind one of anything
does not frighten anything away does not arouse desire
its ardour and coldness
are just and full of dignity
I feel a heavy remorse
when I hold it in my hand
and its noble body
is permeated by false warmth
— Pebbles cannot be tamed
to the end they will look at us
with a calm and very clear eye
Translated by Peter Dale Scott and Czeslaw Milosz
More poems
Zbigniew Herbert
***(Szavakon alszunk el...)
(Zasypiamy na słowach...)
Szavakon alszunk el
szavak közt ébredünk
néha csak egyszerű
jámbor főnevek
erdő vagy hajó
elszakadnak tőlünk
az erdő sebesen távolodik
a látóhatár vonala mögé
a hajó elúszik
minden nyom és ok nélkül
veszélyesek a szavak
melyek kiestek a szövegegészből
mondatok szentenciák töredékei
egy-egy elfelejtett himnusz
refrénjének kezdete
"azok nyernek megváltást, akik..."
"emlékezz, hogy..."
vagy: "mint"
apró hegyes tű
mely összeforrasztotta
a világ legszebb
elveszett metaforáját
álmodni kell türelmesen
bízva benne hogy a tartalom beteljesül
hogy a hiányzó szavak
beépülnek a csonka mondatokba
s egyszer majd horgonyt vet a bizonyosság
amelyre várunk
Körner Gábor fordítása
*
Kavics
(Kamyk)
A kavics tökéletes
teremtmény
egyenlő önmagával
ügyel határaira
teljesen kitölti
a kavicstartalom
szaga semmire sem emlékeztet
nem riaszt nem ébreszt vágyakat
heve és hűvössége
jogos és méltósággal teljes
mardos a lelkifurdalás
mikor tenyeremen tartom
és nemes testét
hamis hő járja át
A kavicsok nem idomíthatók
mindvégig nézni fognak minket
tekintetük nyugodt és nagyon tiszta.
Csordás Gábor fordítása
[Zbigniew Herbert: FORTINBRAS GYÁSZÉNEKE, Kalligram, Pozsony, 2009]
..............................................................................................................................................................................................................................
