ESTÉK
Este kivetem a csapdákat, azután gyertyafénynél
történeteket olvasok a humanizmusról,
hogy "az ember a legcsodálatosabb", meg ilyesmit.
Emlékszem, pár éve szerelmes voltam,
piszkos folyóban lestem a csillagokat
órákon át, s nem kavarta gyomrom csatornaszag.
Szerelmesnek vagy részegnek kell lenni, hogy
elámuljunk időnként önmagunkon,
és nyúl-sírás, ember-mocsok ne ríkasson.
TÖREDÉK
és amikor a szél
magával viszi
az elvérzett felleget
új Nap süt rájuk,
és újra Új Világról szavalnak,
pedig a régi kell nekik,
s a szolgabírók
feltámadása közben
berekedt indulók döngicsélnek,
és mi itt nézzük egymást
tétlenül, tehetetlenül és
gyanakodva megint.
TÉLI VERS
Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak.
Köztük énekem is madártalan. Ziháló
lélegzetem páráiból a rosszkedv varja száll föl.
Kétszerkettőnégy király fázó hadában
gondok deres vasát cipeli a hátam.
Tavasz, találj rám!
Legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben,
rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!
MINT A KENYÉR
Kevés az öröm, mint a kenyér a Földön,
de ha te jössz, nekem is törsz belőle,
ha erre jössz, azt mondod csak: egyél - és
boldog szemem arany Napban mosakszik,
és éhes szám a szavakat feledve
ízeddel lesz teli, és falja, falja
az örömöt, mely egyre kevesebb,
mint kenyér a Földön.
RÁOLVASÁS
Adja a kéménynek lila füstöt,
adja a reggelnek tíz kakast,
adj a tócsának fodrozó szelet,
adja a halálnak fehér gyolcsot,
adj az ekének csonttalan mezőt,
s a költőnek esővert életet,
adj az anyáknak jobb fiat,
vénebb hullát a temetőnek,
s a munkásoknak kemény öklöket,
adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek.
IKTATVA
Menj el tőlem, szomorúság. Ma délelőtt
belenéztem igazolványaimban,
s világosan kitűnt, hogy Ladányinak hívnak,
1934. február 12-én születtem,
Puskin utca 14-ben lakom,
és be van írva még három gyerek,
meg hogy elvált, meg még pár adat,
de egyáltalán semmi nyoma annak,
hogy álmodozik, reménykedik, csalódik, megöregszik -
rosszul vezetik ezeket az igazolványokat,
így egyedül semmit se tudok tenni ez ellen
talán segítségül kellene kérnem az emberiséget,
de nem tudom, az emberiség hol tartózkodik ma délelőtt,
és mikor fogad szomorúság-ügyben.
OPTIMIZMUS
Nem fojthatnak kétszer
ugyanazon folyóba.
______
Ladányi Mihály: Csillagok kutyaláncon, Magvető, 1987
Ének a Jóistenhez, Urbis, 2005
Fotó: Irodalmi Jelen
No comments:
Post a Comment