"The children never doubt that the great old trees in whose shade they play will stand forever, that one day they will grow to be strong like their fathers, fertile like their mothers, that they will live and prosper and raise their own children and grow old in the place where they were born. What has made it impossible for us to live in time like fish in water, like birds in air, like children? It is the fault of Empire! Empire has created the time of history. Empire has located its existence not in the smooth recurrent spinning time of the cycle of the seasons but in the jagged time of rise and fall, of beginning and end, of catastrophe. Empire dooms itself to live in history and plot against history. One thought alone preoccupies the submerged mind of Empire: how not to end, how not to die, how to prolong its era."
"To the last we have learned nothing. In all of us, deep down, there seems to be something granite and unteachable."
__________
--J. M. Coetzee, Waiting for the Barbarians, 1980.
"A gyerekek nem vonják kétségbe, hogy a hatalmas, öreg fák, melyeknek árnyékában játszadoznak, örökké fognak állni, és egy nap, ha felnőnek, ők is olyan erősek lesznek, mint az apjuk, és termékenyek, mint az anyjuk, bőségben fognak élni, és gyerekeket nevelnek, és megöregednek azon a helyen, ahol születtek.
Miért vált lehetetlenné, hogy úgy éljünk, mint a hal a vízben, mint madár a levegőben, mint a gyerekek? Ez a birodalom vétke. A Birodalom csinált történelmet az időből. A Birodalom nem az évszakok ismétlődő, természetes körforgásának idejébe helyezte létét, hanem a felemelkedés és a bukás, a kezdet és a vég, a katasztrófák széttördelt idejébe. A Birodalom arra ítéli önmagát, hogy a történelemben éljen és összeesküvéseket szőjön a történelem ellen. A Birodalom elvakult agyát csupán egy gondolat foglalkoztatja: hogyan lehet kikerülni a véget, hogyan lehet mind tovább fennmaradni."
(...)Miért vált lehetetlenné, hogy úgy éljünk, mint a hal a vízben, mint madár a levegőben, mint a gyerekek? Ez a birodalom vétke. A Birodalom csinált történelmet az időből. A Birodalom nem az évszakok ismétlődő, természetes körforgásának idejébe helyezte létét, hanem a felemelkedés és a bukás, a kezdet és a vég, a katasztrófák széttördelt idejébe. A Birodalom arra ítéli önmagát, hogy a történelemben éljen és összeesküvéseket szőjön a történelem ellen. A Birodalom elvakult agyát csupán egy gondolat foglalkoztatja: hogyan lehet kikerülni a véget, hogyan lehet mind tovább fennmaradni."
"Az utolsó pillanatig nem tanulunk semmiből. Lelkünk legmélyén mindannyiunkban gránitkemény, taníthatatlan mag rejlik."
__________
J. M. Coetzee, A barbárokra várva, Sebestyén Éva fordítása, Art Nouveau, én.
.
No comments:
Post a Comment