A single path among ten thousand trees,
A misty valley hidden among a thousand peaks.
Not yet autumn but already leaves are falling;
Not much rain but still the rocks grow dark.
With my basket I hunt for mushrooms;
With my bucket I draw pure spring water.
Unless you got lost on purpose
You would never get this far.
A misty valley hidden among a thousand peaks.
Not yet autumn but already leaves are falling;
Not much rain but still the rocks grow dark.
With my basket I hunt for mushrooms;
With my bucket I draw pure spring water.
Unless you got lost on purpose
You would never get this far.
*
Magányos gyalogút a miriád fa közt
Ezer, ködben úszó hegytető
Még nincs ősz, de itt már
hullanak a falevelek
Nem esett eső
De a sziklatömbök mindig nedvesek
Kosárral kezemben gombázni megyek
Vagy egy kövek közt fakadó forrásnál
megtöltöm vizeskulacsomat
Soha senki nem talál ide
Legfeljebb csak ki eltéved
Ezer, ködben úszó hegytető
Még nincs ősz, de itt már
hullanak a falevelek
Nem esett eső
De a sziklatömbök mindig nedvesek
Kosárral kezemben gombázni megyek
Vagy egy kövek közt fakadó forrásnál
megtöltöm vizeskulacsomat
Soha senki nem talál ide
Legfeljebb csak ki eltéved
Ryokan, Oravecz Imre fordítása
About the Ability for Pleasure
by Irme Oravecz
Ryokan, the 18th century Japanese poet
spent decades in the woods as a hermit,
suffered from cold, from loneliness,
from human deficiency, from mortality,
but all along he enjoyed the pleasures of life:
the purl of the brooks, the song of the birds,
rice wine, dusk,
the touch of a chestnut unfolding from its shell,
the rolling of raindrops on the leaves.
I wish
I could maintain such an ability for decades.
by Irme Oravecz
Ryokan, the 18th century Japanese poet
spent decades in the woods as a hermit,
suffered from cold, from loneliness,
from human deficiency, from mortality,
but all along he enjoyed the pleasures of life:
the purl of the brooks, the song of the birds,
rice wine, dusk,
the touch of a chestnut unfolding from its shell,
the rolling of raindrops on the leaves.
I wish
I could maintain such an ability for decades.
Tranlated by Michael Castro and Gábor Gyukics
Ryokan, 18. századi japán költő
évtizedeket töltött remeteként az erdőben,
és szenvedett a hidegtől, magánytól,
az emberi tökéletlenségtől, elmúlástól,
de mindvégig élvezte az élet örömeit:
a patak csobogását, a madarak énekét, rizsbort, az alkonyt,
a héjából kibomlott gesztenye tapintását,
az esőcseppek gördülését a banánleveleken,
de jó volna,
ha én is sokáig meg tudnám őrizni e képességemet.
