SILENCE
Such a deep silence surrounds me, that I think I hear
moonbeams striking on the windows.
In my chest,
a strange voice is awakens
and a song plays inside me
a longing that is not mine.
They say that ancestors, dead before their time,
with young blood still in their veins,
with great passion in their blood,
with the sun still burning in their blood
come,
come to continue to live
within us
their unfinished lives.
Such a deep silence surrounds me, that I think I hear
moonbeams striking on the windows.
O, who knows, soul of mine, in which chest you will sing
you also, after centuries,
in soft ropes of silence,
on harps of obscurity - the drowned longing
and the pleasure of living torn? Who knows?
Who knows?
Such a deep silence surrounds me, that I think I hear
moonbeams striking on the windows.
In my chest,
a strange voice is awakens
and a song plays inside me
a longing that is not mine.
They say that ancestors, dead before their time,
with young blood still in their veins,
with great passion in their blood,
with the sun still burning in their blood
come,
come to continue to live
within us
their unfinished lives.
Such a deep silence surrounds me, that I think I hear
moonbeams striking on the windows.
O, who knows, soul of mine, in which chest you will sing
you also, after centuries,
in soft ropes of silence,
on harps of obscurity - the drowned longing
and the pleasure of living torn? Who knows?
Who knows?
(1895 – 1961)
Linişte
Atâta linişte-i în jur de-mi pare că aud
cum se izbesc de geamuri razele de lună.
În piept
mi s-a trezit un glas străin
şi-un cântec cânta-n mine-un dor
ce nu-i al meu.
Se spune că strămoşii cari au murit fără de vreme,
cu sânge tânăr înca-n vine,
cu patimi mari în sânge,
cu soare viu în patimi,
vin,
vin sa-şi trăiasca mai departe
în noi
viaţa netrăita.
Atâta linişte-i în jur de-mi pare că aud
cum se izbesc de geamuri razele de lună.
O, cine ştie - suflete,-n ce piept îţi vei cânta
şi tu odată peste veacuri
pe coarde dulci de linişte,
pe harfă de-ntuneric - dorul sugrumat
şi frânta bucurie de viaţă? Cine ştie?
Cine ştie?
*
CSEND
Akkora csend van körülöttünk, szinte hallom
a holdsugár koccanását az ablaküvegen.
Idegen
hang ébredt lelkemben
és a szenvedélyről énekelt
mely nem az enyém.
Mondják, hogy elődök, kik meghaltak idő előtt,
fiatalos vérrel ereikben,
lüktető nagy szenvedéllyel,
szenvedélyükben a nap erejével,
eljönnek,
eljönnek hogy bennünk élhessék
tovább
meg nem élt életüket.
Oly nagy a csend körülöttünk, szinte hallom
az ablakon koppanó holdsugarakat.
Ó, lélek, ki tudja milyen kebelben énekelsz
majd te is, évszázadok múlva,
a csend édes húrjain
sötétség hárfán – a megfojtott vágyról,
megtört életörömről? Ki tudja?
Ki tudja?
Balázs F. Attila fordítása
Akkora csend van körülöttünk, szinte hallom
a holdsugár koccanását az ablaküvegen.
Idegen
hang ébredt lelkemben
és a szenvedélyről énekelt
mely nem az enyém.
Mondják, hogy elődök, kik meghaltak idő előtt,
fiatalos vérrel ereikben,
lüktető nagy szenvedéllyel,
szenvedélyükben a nap erejével,
eljönnek,
eljönnek hogy bennünk élhessék
tovább
meg nem élt életüket.
Oly nagy a csend körülöttünk, szinte hallom
az ablakon koppanó holdsugarakat.
Ó, lélek, ki tudja milyen kebelben énekelsz
majd te is, évszázadok múlva,
a csend édes húrjain
sötétség hárfán – a megfojtott vágyról,
megtört életörömről? Ki tudja?
Ki tudja?
Balázs F. Attila fordítása
_____
Lucian Blaga, Poezii/Versek, AB-ART, 2011
.
