Meztelenül jöttél a Neandervölgyből, szőröstestű asszonyaiddal,
de immár szmokingod tökéletes, asszonyaid keble marcipán,
Bölényeidet leigáztad kőbaltád kivirult az üvegházakban
virágja
Taylor-System, parlament.
Bőrzéseid de szépen hegedülnek,
Homo sapiens homo sapiens!
Meztelenül jöttünk a Neandervölgyből s lám milyen nagy fiúk
vagyunk:
Csápjainkat titkárok serege tartja tisztán, esténként
lakkcipőben járunk.
S lángoló falloszaink előtt a Föld asszonyai térdrehullnak.
Én homo sapiens vagyok te homo sapiens vagy ő homo sapiens.
Koldusok aszott beleiben meggyulladt a száraz kenyérhaj,
börzések szívszaggatóan hegedülnek:
Homo sapiens a szemétdombon!
Homo sapiens a safe előtt a safe előtt!
1924
Ergy Landau: Palasovszky Ödön (1921)
Üzenet a Szélkiáltónak
(Epilógus az Ismeretlen szerelmesekhez)
(Töredék)
(Töredék)
Hallod-e hallod-e Szélkiáltó!
Mi most már elmegyünk nemsokára,
Más bolygóra megyünk virágot szedni,
Mert itt már nem nyílik nekünk virág.
Ha kérdeznének, hová lettünk,
Vonj vállat és nevess Szélkiáltó.
Mondd, hogy erre mentünk, arra mentünk,
Hiszen csak sétálni jöttünk a Földre,
Éppen csak egy kicsit játszani jöttünk.
Játszani egymással, játszani szobrot,
Játszani táncokat, forró színházat,
Játszani eszmék záporozását,
Játszani gondolatok vonulását ---
Üzenetet hagytunk a Szélkiáltónak
Szélkiáltó! ha keresnének,
Mondd, hogy elmentünk, nem jövünk vissza.
Tudod, mi csak sétálni jöttünk a földre,
Mi csak egymásból inni jöttünk,
Mi csak egymással játszani jöttünk.
Mi csak játszani jöttünk a földre
És nagyon jól mulattunk.
Mondd meg, hogy nagyon jól mulattunk.
Visszaadom nektek a föld örökét,
A zúzmarákat
Az égi eget
S a reggelekben égő reggelt.
A tiétek már minden ösvény,
A rétek bársony lábnyoma,
Az ormok hívó tekintete,
A suhanások városai
És forró medre
Minden bujtó asszonyi ölnek.
Ez mind a tietek, visszaadom
A kalandozást a kék mezőkön,
A beláthatatlan tengereket,
Szíveteknek a meredekségét
S lépteiteknek a fényt.
Visszaadom nektek a szomjúságot,
Visszaadom nektek a régi jogon
A célt, a mindig változóz
S a célok irdatlan erdejében
Az ágbogak céltalan ágbogait.
Eloldom a tűz lovait,
A madarak röptét kitárom,
Visszaadom nektek a reggelt,
A kékhajút.
Visszaadom nektek az útvesztőket
S a szabad választást a keresztutakon.
Nem adhatok mást, visszaadom
A zúzmarákat,
Az égi eget
S nyers, kitakart ölét a szenvedélynek.
És visszaadom,
Mert visszaadom
A gyötrelmes, gyönyörű bolyongást.
1955
1968
A só ízével
(részlet)
"A só ízével várlak
A cukor ízével várlak.
A só ízével -
Ezeket a füveket adom neked,
Ezeket a fiatal fákat,
Ezt a különös falevelet,
Ezt az ismeretlen vidéket.
Ezekkel a viharokkal várlak.
Úttalan utakon várlak,
Szakadékok fölött várlak.
Jöjj, ez a szél,
Jöjj, ez a szél, a nyugtalan,
Jöjj, ez a hó,
Utunkon a hó,
A hó csípős íze, mely arcunkba csap -
Kínálom neked a vihart.
Nézz a tükörbe,
Melyben halántékunk tükröződik.
Nézd ezt az utat,
Amelynek soha nincs vége. (...)"
1968
________
Palasovszky Ödön: Csillagsebek, Magvető, Budapest, 1987
9, 154, 178, 201. old.
Fotó 1, 2, : Landau Erzsi (1921) (megj.: E.Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők, 2000)
Fotó 3: Pécsi József (1943) /MFM
