CÍM NÉLKÜL
Hogyan születnek a versek?
Az emberi csendből talán?
Vagy mert a dolgok túl hangosak?
Ha vasalni, csak vasalóval?
Ha nézni, hát csak a mennyezetet vagy
a padlót, és ebből fakad az egészség?
Talán Isten adja a verseket?
Bár ő aligha figyel a lármánkra, és
nem is olvas, de részvéttel szeret.
Ellenben mi semmibe vesszük őt.
Vagy mint valami gyógyszert az orvos,
receptre írja fel Isten a verset?
És ha nincs Isten, felesleges az írás?
És az se számít akkor, miről írok?
Írhatsz akármit, ha Isten nem áll veled szóba.
És ha nem, van-e tétje bárminek?
Túllépni a kicsinyességen, igen, de idebent
közben mindig a kételkedés, ami
a gondolathoz vezet el.
Nem szolgám, nem is uram a kételkedés.
Pusztán csak össze vagyok nőve vele?
Nem egészen.
De amikor egy szerencsétlen újszülött mégis
nélküle jön a világra, máris halott, mielőtt
még magára eszmélne.
Süket mindenre és néma.
Ezért a vers, hogy átjárjon minket
a remény rákfenéje.
Győrffy Ákos fordítása
El Kazovszkij: Piros felhő II. Én és a hattyúm II.
Felejtsd, hogy józan ész és értelem,
S a viharok útján indulj el,
Hogy a létből egy kis marék
Igaz történetet megszerezz,
Amíg képessé tesz erre a képzelet.
Bocsánat, de a színház ilyen.
(...)
A világon mondják, nincsen ének,
Se mese, se rege, ha nincsen vége,
Hisz kicsi a világ,
a dolgok csak így férnek.
Bár ez nem az én véleményem,
Mert nekem százszor fontosabb
Látnom, mint értenem téged.
Őrizd a távot, ami tiéd,
Maradj a hattyúk közt tekintély,
Őrizd a távlatban a csended,
Csak arra felelj,
hol repülsz most, merre?
/LEVÉL A HATTYÚKIRÁLYNŐNEK (részlet), Háy János fordítása/
Purgatórium V. (1990)
SÍRFELIRATOK
4.
Nektek ígérgettem,
de nem tudtok róla
Mégse mégse még Ti sem
Vajon hány sírja volt a szónak
Amik az égbe küldték közösen
Ha emlékeznétek
mennyi erő telít
Sziklát füvet utakat
Hogy mennyi gonddal hordtam ki mind
A ruhátlan hullácska szavakat
Kemény István fordítása
....
____________
El Kazovszkij: Homokszökőkút, Magvető, Budapest, 2011
.