Ahogy a jobb a bal kezet leli–
lelked a lelkemhez oly közeli.
Összesimultunk, áldott-melegen,
ahogy a jobb a bal szárnyon pihen.
De vihar kél – s pokolmély szakadék
tépi a szárnyunk jobbra s balra szét.
1918. július 10.
Baka István fordítása
~
Like right and left arms, here,
Your soul to my soul is near.
In bliss and warmth we to each other cling
Like right wing and left wing.
But whirlwind rises – and lay the abyss
From left to right between the wings!
Your soul to my soul is near.
In bliss and warmth we to each other cling
Like right wing and left wing.
But whirlwind rises – and lay the abyss
From left to right between the wings!
*
TEREM A VERS, MINT CSILLAG ÉS A RÓZSA
Terem a vers, mint csillag és a rózsa,
s akár a szépség, oly szükségtelen.
S a koszorús apoteózisokra
csak egy a válasz: – Ki küldte nekem?
Alszunk – s a kőlapon keresztül égi
vendég emel föl négyszirmú csodát.
Értsd meg, világ! A dalnak álma érti
a csillagtörvényt s a virágformulát.
1918. augusztus 14.
Baka István fordítása
~
Poems grow like stars and like roses–
Like beauty not meant for home.
And to the wreaths and the apotheosis
The same answer: Where are they from?
We sleep–and then, as through the cobbles–
The heavens' guest and its four petals loom.
O, world, take note! A sleeping bard discovers
The law of star, the formula of bloom.
1 August 1918
Like beauty not meant for home.
And to the wreaths and the apotheosis
The same answer: Where are they from?
We sleep–and then, as through the cobbles–
The heavens' guest and its four petals loom.
O, world, take note! A sleeping bard discovers
The law of star, the formula of bloom.
1 August 1918
Translated from the Russian by Nina Kossman
*
VERSEK AZ ÁRVÁNAK
Ment az utcán egy gyerek,
fagytól kéken reszketett,
ment az utcán egy anyóka,
ő az árvát kézen fogta...
1.
A múló archoz csak keret
a hegyek jeges tiarája.
A várfalon ma kezemet
beletúrtam a borostyán hajába.
Ma fenyőtörzsek rácsa állt
előttem minden utamon keresztbe.
Ma fölvettem egy tulipánt:
mint gyermekáll, simult a tenyerembe.
Rab Zsuzsa fordítása
2.
Ölellek téged hegykoszoruval,
e csipkés gránitkoronával.
(Mulattatlak a szív szavaival –
enyhüljön fojtó éjed álma!)
E hűbéres-kastély köveivel,
a repkény prémmeleg kezével –
tudod, a repkény hány követ ölel
száznégy kezével-csermelyével?
De én se lonc, se repkény nem vagyok!
Még te – ki mindenemnél drágább –
se vagy fogoly, szabadon járhatod
gondolataim minden táját!
... Ölel virágok és kutak köre,
hová a kő – már őszen - csobban!
Oltalmazód az árvaság öle:
magányom késő ősze ott van!
(Így szőtt a szőke fürtjeimbe szált
a szál után ezüstlő őszöm!)
... S folyó ölel, mely kettős ágra vált,
hogy szigetét ölelje őszen.
Savoya s Piemont magába zár,
és – hegygerinceket repesztve –
ölellek téged én a láthatár
kékségével – a két kezemmel!
1936. augusztus 21. és 24. között
Baka István fordítása
~
Poems to Orphans
Baby walked along the road
Shivering and turning blue
An old woman walked that road
She took pity on the orphan...
1
Icy tiara of mountains –
Is a frame to sight transitory.
On the castle's granite today
I traced parting to ivy.
I have chased today on all roads
Towering figures of pines.
I have taken a tulip today
Like a child to the chin.
2
With surrounding of mountains I hug you,
With the granite crown of rocks.
(That you breathe easier and sleep tighter
I am busying you with talk.)
With the sides of a feudal castle,
With the ivy hands of down –
You know – in four hundred streams and rivers
Is the ivy, hugging the stone?
But I'm not woodbine - and not ivy!
Even you, dearer than my hand,
Are not flattened - and freely let out
Onto every side of my mind!
Round the flower-bed, round the well too,
Where to gray-haired ones stone will come,
With the round pledge of an orphan –
With the loneliness my round!
(Thus not one silver braid did weave
Into my light-brown braids!)
And with river, into two parting –
Island to create – and embrace.
With entire Savoy and Piedmont
And – cracking the ridge a bit –
I embrace you with blue horizon,
With two arms I embrace you yet.
Baby walked along the road
Shivering and turning blue
An old woman walked that road
She took pity on the orphan...
1
Icy tiara of mountains –
Is a frame to sight transitory.
On the castle's granite today
I traced parting to ivy.
I have chased today on all roads
Towering figures of pines.
I have taken a tulip today
Like a child to the chin.
2
With surrounding of mountains I hug you,
With the granite crown of rocks.
(That you breathe easier and sleep tighter
I am busying you with talk.)
With the sides of a feudal castle,
With the ivy hands of down –
You know – in four hundred streams and rivers
Is the ivy, hugging the stone?
But I'm not woodbine - and not ivy!
Even you, dearer than my hand,
Are not flattened - and freely let out
Onto every side of my mind!
Round the flower-bed, round the well too,
Where to gray-haired ones stone will come,
With the round pledge of an orphan –
With the loneliness my round!
(Thus not one silver braid did weave
Into my light-brown braids!)
And with river, into two parting –
Island to create – and embrace.
With entire Savoy and Piedmont
And – cracking the ridge a bit –
I embrace you with blue horizon,
With two arms I embrace you yet.
Translated by Ilya Shambat
_________
The Best of Marina Tsvetayeva (translated by Ilya Shambat)
Marina Tsvetaeva (Words Without Borders)
Heritage of Marina Tsvetayeva
Marina Cvetajeva versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 2007
