(Born 15 April 1931, Stockholm, Sweden)
The Nobel Prize in Literature 2011 is awarded to Tomas Tranströmer "because, through his condensed, translucent images, he gives us fresh access to reality". (Nobelprize.org)
*
VIHAR
STORM
Vándor és őstölgy akad össze itten,
mint kövült szarvas nagy erős agancsát
nyújtja, és mélyzöld színű vár a háttér:
ősszel a tenger.
Északon zápor, hol a vackor érik.
Ébren éj mélyén figyel itt az ember
és a csillagkép-sereg imbolyog fenn
tölgy-terebélyesen.
Weöres Sándor fordítása
C-DÚR
C-DUR
Mikor kilépett az utcára a találka után,
hó kavargott a levegőben.
Mialatt szeretkeztek,
eljött a tél.
Fehéren világított az éjszaka.
Sietésre ösztökélte az öröm.
Lejtett az egész város.
Elsuhanó mosolyok –
mosolygott mindenki a felhajtott gallérok mögött.
Lehetett!
És a kérdőjelek Isten létéről kezdtek el énekelni.
Úgy vélte.
Elszabadult egy dallam
s hosszú léptekkel
a kavargó hóban járt.
A C-hang felé vándorolt minden.
A C felé irányult egy remegő iránytű
Egy teljes óra a fájdalmak felett.
Könnyű volt!
Mindenki mosolygott a felhajtott gallérok mögött.
Thinsz Géza fordítása
A FÉLKÉSZ ÉG
DEN HALVFARDIGA HIMLEN
A csüggedés félbeszakítja útját.
A rettegés félbeszakítja útját.
A keselyű félbeszakítja szárnyalását.
Előcsurran a szorgos fény,
a kísértetek is kortyintanak egyet.
És előkerülnek festményeink,
jégkori műtermeink vörös állatai.
Előbb-utóbb mindannyian körültekintünk.
Százszámra járunk a napon.
Félig kitárt ajtó valahány ember,
a térre nyílik, amely mindnyájunké.
A végtelen táj alattunk.
Víz fénylik a fák közt.
Földre nyíló ablak a tó.
Thinsz Géza fordítása
PRELÚDIUMOK
PRELUDIER
I
Visszaretten a hólatyakon átcsoszogó valami.
Töredéke annak, ami még hátra van.
Egy fal ház nélkül. Valami szem nélkül. Kemény.
Egy arc fogakból.
Egy magányos fal. Vagy tán ott a ház?
csak én nem látom?
A jövő: üres házak serege,
tapogatózva keresnek utat a hólatyakban.
II
Két igazság közeledik egymáshoz. Egyik
belülről, másik kívülről,
s ahol összeakadnak, ott az alkalom,
hogy megláthasd önmagad.
Aki rájön, mi készül,
rémülten felkiált: "Megálljatok!
Történjék bármi, csak ne kelljen megismernem
önmagam."
S akad egy hajó, mely ki akar kötni – épp
itt kísérli meg –
ezerszer is megkísérli.
Erdő sötétjéből hosszú csáklya
vetődik be a nyitott ablakon
a vendégek közé, kik táncoltak fölhevülésig.
III
A lakást, melyben életem java részét leéltem, ki kell rámolni. Most már egészen üres. A horgony fölhúzva – s bár tovább tart a gyász –, ez a legkönnyebb lakás a városban. Az igazság megvan bútorok nélkül. Körülutaztam az életet és visszatértem a kiindulópontra: egy kiürített szobába. Amik itt történtek velem, a falakon jelennek meg mint egyiptomi freskók, jelenetek egy sírkamra mélyén. De egyre inkább kifakulnak. Tudniillik, túl erős a fény. Az ablakok kitágultak. Az üres lakás égnek irányított nagy látcső. Csend van, mint egy kvéker ájtatosságon. A hátsó udvar galambjait hallani csak, ők turbékolnak.
Károlyi Amy fordítása
ÁTLÁTVA A TEREPEN
MARKGENOMSKADANDE
A fehér nap kiömlik a szmogra,
a csuromvizes fény letapogatódzik
a legalsó szememhez: mélyen
a város alatt fölfelé tekintek,
alulról nézem az utcákat, a házak alaprajzát, –
mintha légi felvétel lenne, hadviselő város,
csak megfordítva – vakondfénykép:
fülledt színű, néma négyszögek.
Ott születnek a határozatok. A holtak csontjai
nem különböztethetők meg az élőkétől.
Kitágul a napfény, beárad
a repülők kabinjába és a borsóhüvelyekbe.
Thinsz Géza fordítása
OKTÓBERI VÁZLAT
SKISS I OKTOBER
Rozsdától szeplős a vontatóhajó. Mit keres itt, messze kint a parton?
Hajó: súlyosodó, eloltott lámpa a hidegben.
De villognak a fák vad színei! Jelek a túlsó partra.
Talán valaki azt akarja, hogy érte menjenek.
Útban hazafelé: sarjadó tintagombák a pázsiton.
Valaki régóta zokogott egymagában, lenn a sötétben:
felnyújtja segélykérő ujjait.
A földé vagyunk.
Thinsz Géza fordítása
A RÁDIUSZ MENTÉN
LANGS RADIEN
I
Napfényben csillámlik a jégfedte folyó.
itt a világ kupolája.
A csend.
Ülök egy partra húzott felborított csónakon
s a csönd mákonyát nyeldesem, lassan
forog velem a világ.
II
A végtelenbe tágul egy kerék, körbe fordul.
Itt a középen csaknem
mozdulatlan.
Kívülebb kirajzolódik a mozgás: lépések a havon
a homlokzatok mentén vánszorgó
írás.
Az autóút mennydörgő forgalma
és a zajtalan forgalom:
a hazajáró lelkeké.
Távolabb: a tragédia álarcai, ellenszélben
a sebesség robajában – távolabb;
a rohanás
hol a szerelem legvégső szavai párolognak -
acélszárnyakon kúszó
vízcseppek –
kiáltozó arcélek - összecsörrennek a leakasztott
fejhallgatók –
kamikaze!
III
Csillámlik és hallgat a jégfedte folyó.
Az árnyak mélyen fekszenek itt
hang nélkül.
Robbanás volt minden egyes léptem, amíg ideértem
átfesti a csönd
átfesti.
Thinsz Géza fordítása
TITKOK AZ ÚTON
HEMLIGHETER PA VAGEN
Napfény hullt az alvó férfi arcára.
Élénkebb lett az álma,
de nem ébredt fel.
Árnyék hullt a férfi arcára, aki
a nap heves, türelmetlen sugarában
járt-kelt a többiekkel.
Mintha záporeső kerekedne, hirtelen besötétült.
Egy szobában álltam, mely magában foglalt minden pillanatot –
pillangómúzeum.
És mégis, a nap épp oly heves, mint azelőtt.
Türelmetlen ecsetvonásokkal festi a világot.
Thinsz Géza fordítása
_____
[SZÉDÍTŐ TÁJ, TIZENEGY SVÉD KÖLTŐ, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974]
További versei magyarul: itt , itt és itt.
Photo © Ulla Montan.
Courtesy: Albert Bonniers Förlag
His official site
The books and writers Tomas Tranströmer page
SECRETS ON THE WAY
Daylight struck the face of a man who slept.
His dream was more vivid
but he did not wake.
Darkness struck the face of a man who walked
among the others in the sun's strong
impatient rays.
It was suddenly dark, like a downpour.
I stood in a room that contained every moment –
a butterfly museum.
And the sun still as strong as before.
Its impatient brushes were painting the world.
Translation by Robin Fulton
[Tomas Tranströmer, The Great Enigma: New Collected Poems, New Directions Publishing, 2006]
After a black day, I play Haydn,
and feel a little warmth in my hands.
The keys are ready. Kind hammers fall.
The sound is spirited, green, and full of silence.
The sound says that freedom exists
and someone pays no tax to Caesar.
I shove my hands in my haydnpockets
and act like a man who is calm about it all.
I raise my haydnflag. The signal is:
“We do not surrender. But want peace.”
The music is a house of glass standing on a slope;
rocks are flying, rocks are rolling.
The rocks roll straight through the house
but every pane of glass is still whole.
ALLEGRO
Fekete nap végén Haydnt játszom
és derűs meleget érez a kezem.
Kedve van a billentyűknek. Lágy kalapács üt.
Zöld a hangja, élénk és nyugodt.
Van szabadság, mondja a hang,
s hogy a császárnak nem fizet valaki adót.
Haydn-zsebembe csúsztatom kezem,
azt utánozva, aki nyugalommal néz a világra.
Felvonom a Haydn-zászlót – és ez azt jelenti:
"Nem adjuk meg magunkat. De békét akarunk."
Lejtőn álló üvegház a zene,
hol kövek szállnak, kövek gördülnek.
És a kövek átzuhognak a házon,
de mindegyik ablak ép marad.
Thinsz Géza fordítása
.
