When the Present has latched its postern behind my tremulous stay,
And the May month flaps its glad green leaves like wings,
Delicate-filmed as new-spun silk, will the neighbours say,
'He was a man who used to notice such things'?
If it be in the dusk when, like an eyelid's soundless blink,
The dewfall-hawk comes crossing the shades to alight
Upon the wind-warped upland thorn, a gazer may think,
'To him this must have been a familiar sight.'
If I pass during some nocturnal blackness, mothy and warm,
When the hedgehog travels furtively over the lawn,
One may say, 'He strove that such innocent creatures should come to no harm,
But he could do little for them; and now he is gone.'
If, when hearing that I have been stilled at last, they stand at the door,
Watching the full-starred heavens that winter sees
Will this thought rise on those who will meet my face no more,
'He was one who had an eye for such mysteries'?
And will any say when my bell of quittance is heard in the gloom
And a crossing breeze cuts a pause in its outrollings,
Till they rise again, as they were a new bell's boom,
'He hears it not now, but used to notice such things'?
Azután
Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem:
„Ő olyan ember volt, aki erre figyelt"?
Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül,
röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv,
fenn a hegyen — gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül:
„Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld"?
Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt
s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt,
mondják-e: „Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt,
de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt"?
Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt,
bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég,
akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők:
„Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét"?
S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsuharang,
és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt,
hallatszik újra, mintha újonnan kondul a hang:
„Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt"?
Vas István fordítása
_____
A világirodalom legszebb versei, II. kötet, 6-7. o.
Európa, Budapest, 1978
