"Anyanyelvem a vers. Nem emlékszem, mikor s hogyan tanultam meg: amint az
ember arra sem tud visszaemlékezni, hogy is tanult meg beszélni?
Most, hogy ezt leírom, magam is csodálkozom, mily ritkán s mily szűk körben szólaltam meg anyanyelvemen.
Volt egy hosszúra nyúlt korszakom, mikor a műfordítás fölébe nőtt a magam munkájának s egész életemnek.
Bánjam utólag? Vagy hálás legyek érte?
Merész álmokat láttató, felséges narkotikum volt a fordítás, komoly fájdalmaknak is hathatós ellenszere...."
Most, hogy ezt leírom, magam is csodálkozom, mily ritkán s mily szűk körben szólaltam meg anyanyelvemen.
Volt egy hosszúra nyúlt korszakom, mikor a műfordítás fölébe nőtt a magam munkájának s egész életemnek.
Bánjam utólag? Vagy hálás legyek érte?
Merész álmokat láttató, felséges narkotikum volt a fordítás, komoly fájdalmaknak is hathatós ellenszere...."
(Mészöly Dezső, Önarckép retus nélkül, 1975)
~
"Akármiként állítjuk föl a mércét:
a vers csak úgy szép, ha nem tudni, mért szép."
(Ars poetica)
~
François Villon: NÉGYSORORS VERSEZET
Francnak születtem – megbántam nagyon –,
Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon.–
Egy jó öles kötéllel nyakamon
Immáron seggem súlyát latolom.
Mészöly Dezső fordítása
~
EXITUS
Csak hagyjátok az ajtót nyitva rám, és beszélgessetek
tovább nyugodtan, jó fiúk, leányok.
Valami hirtelen álmosság szállt meg, hadd nyújtózzam el
a ruhatár-szobában, itt a bundák közt, a jó
meleg sötétben.
Ne is vegyétek észre majd hajnal felé,
ha a rövidke zeneszünetekben
nem halljátok többé az ismerős,
hullámzó horkolást. A zsivajos,
zajló, kavargó világbuliról
angolosan távozni ősi jog.
_________
Mészöly Dezső: Lyukasóráim, Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1993
Fotó: MTI/Kollányi Péter
~
Főbb művei:
Villon Magyarországon (1942),
Villon Testamentuma (fordító,
1943),
Legenda a dicsőséges feltámadásról (színművek, 1965),
Villon és a
többiek (fordítások, 1966),
Shakespeare új tükörben (esszék,
drámafordítások, 1972),
Molière műhelyében (1975),
Önarckép retus nélkül
(1975),
Esszék és asszók (1978),
A teljes Villon (1980),
Századok
színháza (1982),
Villon árnyékában (1983),
Betűk rabságában (1987),
Új
magyar Shakespeare (1988),
Az igazi Villon (1993),
Lyukasóráim (1993),
Sirály a Burgban (1995),
Shakespeare-napló (1998)
Villon összes versei (kétnyelvű kiadás, 2001)
Magyar ég alatt (esszék, versek, vallomások, 2005)
Angol ég alatt (2006)
Francia ég alatt (2006)
.
.
.
