(3 February 1887– 3 November 1914)
Josef Humplik: Büste von Georg Trakl. 1926.
Autumn of the Lonely
The dark autumn returns filled with fruit and abundance,
Yellow brilliance of beautiful summer days.
A pure blueness steps from a decayed sheath;
The flight of birds resounds with ancient legends.
The wine is pressed, the mild stillness
Filled with the soft answer to dark questions.
And here and there, a cross on barren hill;
In the red forest a herd wanders off.
The cloud roams over the pond-mirror;
The countryman's calm gesture is at rest.
Very softly the blue wing of the evening touches
A roof of dried straw, the black earth.
Soon stars nest in the brows of the weary;
In cool rooms a silent modesty enters
And angels step gently from the blue
Eyes of lovers, who suffer more softly.
The reed murmurs; a bony horror seizes
When dew drips blackly from bare willows.
Translation by Jim Doss and Werner Schmitt
Source: Loch Raven ReviewThe dark autumn returns filled with fruit and abundance,
Yellow brilliance of beautiful summer days.
A pure blueness steps from a decayed sheath;
The flight of birds resounds with ancient legends.
The wine is pressed, the mild stillness
Filled with the soft answer to dark questions.
And here and there, a cross on barren hill;
In the red forest a herd wanders off.
The cloud roams over the pond-mirror;
The countryman's calm gesture is at rest.
Very softly the blue wing of the evening touches
A roof of dried straw, the black earth.
Soon stars nest in the brows of the weary;
In cool rooms a silent modesty enters
And angels step gently from the blue
Eyes of lovers, who suffer more softly.
The reed murmurs; a bony horror seizes
When dew drips blackly from bare willows.
Translation by Jim Doss and Werner Schmitt
Der dunkle Herbst kehrt ein voll Frucht und Fülle.
Vergilbter Glanz von schönen Sommertagen.Ein reines Blau tritt aus verfallner Hülle;
Der Flug der Vögel tönt von alten Sagen.
Gekeltert ist der Wein, die milde Stille
Erfüllt von leiser Antwort dunkler Fragen.
Und hier und dort ein Kreuz auf ödem Hügel;
Im roten Wald verliert sich eine Herde.
Die Wolke wandert übern Weiherspiegel;
Es ruht des Landmanns ruhige Geberde.
Sehr leise rührt des Abends blauer Flügel
Ein Dach von dürrem Stroh, die schwarze Erde.
Bald nisten Sterne in des Müden Brauen;
In kühle Stuben kehrt ein still Bescheiden
Und Engel treten leise aus den blauen
Augen der Liebenden, die sanfter leiden.
Es rauscht das Rohr; anfällt ein knöchern Grauen,
Wenn schwarz der Tau tropft von den kahlen Weiden.
Georg Trakl, 1889
~
MAGÁNOS ŐSZ
Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes,
a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék les;
madár ha száll, akár mesékben szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földműves pihenni tér be éppen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen.
Most csillag fészkel már az álmos pillán;
hűvös szobákban csendes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád; kísértet hangja sír rám,
csupasz füzekről, hallom, hull a harmat.
Radnóti Miklós fordítása
A széthasadt ködből még tiszta kék les;
madár ha száll, akár mesékben szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földműves pihenni tér be éppen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen.
Most csillag fészkel már az álmos pillán;
hűvös szobákban csendes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád; kísértet hangja sír rám,
csupasz füzekről, hallom, hull a harmat.
Radnóti Miklós fordítása
Painted probably in the studio of Max von Esterle
Innsbruck, November, 1913
_______
Georg Trakl válogatott versei
Kozmosz Könyvek, 1972
.
