(October 24, 1923 – December 20, 1997)
I am waiting.
On benches, at the corners
of earth's waitingrooms,
by trees whose sap rises, rises
to escape in gray leaves and lose
itself in the last air.
Waiting
for who comes at last,
late, lost, the forever
longed-for, walking
not my roat but crossing
the corner where I wait.
On benches, at the corners
of earth's waitingrooms,
by trees whose sap rises, rises
to escape in gray leaves and lose
itself in the last air.
Waiting
for who comes at last,
late, lost, the forever
longed-for, walking
not my roat but crossing
the corner where I wait.
(Poems, 1968-1972)
VÁROK
Várok.
Padokon, a földkerekség
várótermeinek ajtajában,
fáknál, amikben nedv emelkedik,
emelkedik, hogy szürke levelekbe meneküljön
s elvesszen az utolsó fuvallatban.
Várok,
az utolsó érkezőre,
az elkésőre, elveszettre, örökké
vágyottra, aki nem is
az én utam járja, csak
éppen átmegy a sarkon, ahol várok.
Kodolányi Gyula fordítása
Kodolányi Gyula fordítása
Denise Levertov - Dec. 2, 1983
via Phillips Exeter Academy
In hollows of the land
in faults and valleys
the white fog
bruised
by blue shadows
a mirage of lakes
and in the human
faults and depths
silences
floating
between night and daybreak
illusion and substance.
But is illusion
so repeated, known
each dawn,
silence
suspended in the
mind's shadow
always, not substance
of a sort?
the white
bruised
ground-mist the mirage
of a true lake.
HAJNALI KÖDÖK
A mélyedésekben
csorbulásokban és völgyekben
fehér ködök
kék árnyékok
horzsolta
káprázat-tavak
az emberi
csorbulásokban és mélyedésekben
hallgatások lebegnek
este és napkelte
ámítás és való között.
De az ismerős
ámítás, a minden hajnallal
visszatérő
az örökké
a lélek árnyékában
lebegő
hallgatás nem valódi
talán?
a kihorzsolt
fehér
köd valódi tó
káprázata.
Kodolányi Gyula fordítása
________
In A LÉTEZÉS HÁLÓI, Európa Bp., 1990
