(b. 1925, Marosvásárhely / Târgu Mureș, Romania)
.
Voici des mains
Pose-les dans une brève secousse de ton corps
avec un pot de basilic
et l’espace fouillé d'oiseaux,
quand l’aube sur nos corps mouillés
les doigts sentent encore l’origan.
J'ai seulement des choses très simples
le soleil s'est découpé peu à peu comme
ma mère découpait le pain,
nous mettons la soupe sur la table
(ces choses au-dehors qui tombent lentement,
le jasmin, la neige, l'enfance)
goût de piments rouges et les dents heureuses
nos corps nous tiennent encore chaud quelque temps
dans l'âge avancé de la nuit.
(Iconostase)
*
Mort où tant de vie s'égare
de nos faibles yeux abandonnée.
Torrent tu nous étonnes
étincelant et boueux
de bouche en bouche
le doux et l'amer
cailloux et bois
achevés repris.
Ces photos floues
que le temps a bougées.
La lumière se cherche sur nos mains
et soudain tout est plume
neige neige –
Le même vent traîné dans le feu
La même nuit avec la même texture de branches
d'un bonheur inavoué.
La même croissance dans les gestes
et l'effeuillement des mains sur la peau
trouées soudaines dans les formes
quand l'espace nous entend –
(Écailles)
*
Ce bruit de mots
que tu es venu sécher
sur ces pistes où le vent
se prépare avec les soins la minutie
d’un entomologiste penché sur les coléoptères –
ce que j’aimais par-dessus tout
clarté d’herbes du bonheur fragile
c’était en somme l’invention de la tige
poussée téméraire, vulnérable
occupée seulement à croître.
-
Que dans une très douce syllabe
Je puisse diluer toute violence et tout or
Ce pur froment de moi-même tu.
L'effritement est à mes doigts.
(Le jardin de pierres)
Íme két kéz
tested futó remegésébe helyezd el őket
melléjük cserép bazsalikomot állíts
s a madarak-feltúrta teret
mikor nedves testünkre virrad
s ujjaink origanótól illatoznak.
Nagyon egyszerű dolgok vannak csak birtokomban
a nap lassanként felszeletelte magát
amint anyám szelte a kenyeret
a levest asztalra tesszük
(pár dolog odakünn lassan lehull
jázmin hó és gyerekkor)
pirospaprika íze boldog-mohó fogak
testünk még forró marad egy ideig
az éj előrehaladott korában.
(Ikonosztáz)
*
Halál amelyben annyi élet tévelyeg
gyenge szemünk magára hagyta.
Zuhatag csodálunk
szikrázó csupa sár
szájból szájba
édes és keserű
kavics és fadarab
bevégzett felbukkanó.
Homályos fénykép
idő elmozdította.
A fény magát keresgéli kezünkön
egyszerre tollpihe minden
hó és hó –
Be nem vallott boldogság
egyazon tüzébe hempergetett fuvallat
egyazon éjszaka egyazon ág-szövedéke.
Mozdulatok egyazon növekedése
és elpergő kéz tapintása a bőrön
váratlan irtások a formák tömbjeiben
mikor meghallgat bennünket a tág tér –
(Pikkelyek)
(Pikkelyek)
*
Szavak neszét
jöttél szárítani
e csapásokon hol a szél
oly aprólékos gonddal készülődik
mint rovarok fölé hajló bogarász –
amit szerettem mindenekelőtt
törékeny boldogság növényi ragyogása
ennyi volt végülis a szárak leleménye
merész és sebezhető törekvés
hogy nőjön arra van gondja csupán.
-
Bár egyetlen puha lágy szótagban
feloldhatnék minden aranyat durvaságot
e magam elől is elhallgatott tiszta búzát.
Ujjaim hegyén mi elpereg –
(Sziklakert)
Lackfi János fordításai
_________
Lorand Gaspar, Az anyag negyedik halmazállapota
(Le quatrieme état de la matiere)
Válogatott versek
Múlt és Jövő Könyvek, Budapest, 1999
