La Poesía
VINO, PRIMERO, PURA
Vino, primero, pura
vestida de inocencia;
y la amé como un nino.
Luego se fué vistiendo
de no sé qué ropajes;
y la fuí odiando, sin saberlo.
Llegó ser una reina,
fastuosa de tesoros…
!Qué iracundia de yel y sin sentido!
…Mas se fué desnudando.
Y yo le sonreía.
Se quedó con la túnica
de su inocencia antigua.
Creí de nuevo en ella.
Y se quitó la túnica,
y apareció desnuda toda…
!Oh pasión de mi vida, poesía
desnuda, mís para siempre!
*
YO NO SOY YO
Yo no soy yo.
Soy este
que va a mi lado sin yo verlo,
que, a veces, voy a ver,
y que, a veces olvido.
El que calla, sereno, cuando hablo,
el que perdona, dulce, cuando odio,
el que pasea por donde no estoy,
el que quedará en pie cuando yo muera.
*
RETORNO FUGAZ
¿Cómo era, Dios mío, cómo era?
?¡Oh corazón falaz, mente indecisa!?
¿Era como el pasaje de la brisa?
¿Como la huida de la primavera?
Tan leve, tan voluble, tan lijera
cual estival villano… ¡Sí! Imprecisa
como sonrisa que se pierde en risa…
¡Vana en el aire, igual que una bandera!
¡Bandera, sonreír, vilano, alada
primavera de junio, brisa pura…
¡Qué loco fue tu carnaval, qué triste!
Todo tu cambiar trocóse en nada
?¡memoria, ciega abeja de amargura!?
¡No sé cómo eras, yo qué sé qué fuiste!
*
?¡Oh corazón falaz, mente indecisa!?
¿Era como el pasaje de la brisa?
¿Como la huida de la primavera?
Tan leve, tan voluble, tan lijera
cual estival villano… ¡Sí! Imprecisa
como sonrisa que se pierde en risa…
¡Vana en el aire, igual que una bandera!
¡Bandera, sonreír, vilano, alada
primavera de junio, brisa pura…
¡Qué loco fue tu carnaval, qué triste!
Todo tu cambiar trocóse en nada
?¡memoria, ciega abeja de amargura!?
¡No sé cómo eras, yo qué sé qué fuiste!
*
TerminArtors
At First She Came to Me Pure
At first she came to me pure,
all clothed in innocence,
and I loved her like a child.
Then she was dressing up
in goodness knows what fancies;
I hated her, not knowing why.
She even became a queen,
magnificent in her treasures…
what gall and bitterness, and oh, what nonsense!
...Then she began undressing,
and I could smile upon her.
Soon she was left in her shift,
in her former innocence;
I believed in her once more.
Then she took off even that
and appeared before me naked…
Oh, passion of all my life! Oh, poetry,
naked and mine forever!
*
"I Am Not I"
I am not I.
I am this one
walking beside me whom I do not see,
whom at times I manage to visit,
and whom at other times I forget;
who remains calm and silent while I talk,
and forgives, gently, when I hate,
who walks where I am not,
who will remain standing when I die.
Translated by Robert Bly
*
Return for an Instant
What was it like, God of mine, what was it like?
—Oh unfaithful heart, indecisive intelligence!
Was it like the going by of the wind?
Like the disappearance of the spring?
As nimble, as changeable, as weightless
as milkweed seeds in summer... Yes! Indefinite
as a smile which is lost forever in a laugh ...
Arrogant in the air, just like a flag!
Flag, smile, milkweed pod, swift
spring in June, clear wind! ...
Your celebration was so wild, so sad!
All of your changes ended up in nothing—
remembrance, a blind bee of bitter things!—
I don’t know what you were like, but you were!
Translated by Robert Bly
Juan Ramón Jiménez
KÖLTÉSZET
LA POESíA
Előbb ártatlanul jött,
tisztaság köntösében,
s én gyerekként szerettem.
Majd mindenféle ékes
ruhát öltött magára;
gyűlöltem s nem is tudtam.
Királynő lett belőle,
dús kincsű, pompás asszony.
Epés, vad düh fogott el!
... De lassan vetkezett és
én reámosolyogtam.
Ott állt ismét a régi
ártatlan, könnyű ingben,
S én újra hittem benne.
És levetette ingét,
elébem állt mezítelen...
Ó, életem szenvedélye, meztelen
vers — enyém te, mindörökre!
ÉN NEM VAGYOK ÉN
YO NO SOY YO
Én nem vagyok én.
Az vagyok,
aki mellettem jár, s nem láthatom,
kit meg is látogatok néhanap
s akit néhanap elfelejtek.
Az, aki csendben hallgat, mikor szólok,
az, aki jó és megbocsájt, ha gyűlölök,
az, aki arra sétál, ahol nem vagyok,
az, aki megmarad, ha meghalok.
András László fordításai
FUTÓ VISSZATÉRÉS
RETORNO FUGAZ
Milyen volt, Istenem, akadt-e mása?
— Ó, esendő, szív és tétova ész, te! —
Olyan volt, mint a szellő libbenése?
Mint a tavasz halk tovasuhanása?
Oly könnyű, illó, mint a szertevásva
száló pitypang-pihe... Mint nevetésbe
fúló mosoly kis kósza remegése...
Mint zászló, ha a szél szeszélye rázza.
Zászló, mosoly, pitypang, június érett,
szép szárnyas tavasza, friss, tiszta szellő...
Farsangod rég bús tébollyá foszlott már.
Színváltozásod mind-mind semmivé lett.
— Emlékezet, vak méh, mérget lehellő! —
Annyit tudok csak, hogy valaha voltál.
Jánosházy György fordítása
_________
In. Hesperidák Kertje, I. Európa Könyvkiadó, 1971
