(4 February 1900 – 11 April 1977)
SONG IN THE BLOOD
[CHANSON DANS LE SANG]
There are great puddles of blood on the world
where is it all going? all this spilled blood?
is it the earth that drinks it and gets drunk?
funny kind of drunkography then,
so wise...
so monotonous...
No, the earth doesn’t get drunk
the earth doesn’t turn askew
it pushes its little car regularly, it’s four seasons,
rain... snow... hail... fair weather...
never is it drunk
it’s with difficulty it permits itself from time to time
an unhappy little volcano
It turns,
the earth,
it turns with its trees... its gardens... its houses...
it turns with its great pools of blood
and all living things turn with it and bleed...
It doesn’t give a damn the earth
it turns
and all living things set up a howl,
it doesn’t give a damn,
it turns
it doesn’t stop turning
and the blood doesn’t stop running
Where’s is it going
all this spilled blood?
murder’s blood... war’s blood...
misery’s blood... and the blood of men tortured in prisons...
and the blood of children calmly tortured by their papa and their mama...
and the blood of men whose heads bleed in padded cells...
and the roofers blood if the roofer slips and falls from the roof
and the blood that comes and flows and gushes with the newborn...
the mother cries...
the baby cries...
the blood flows
the earth turns
the earth doesn’t stop turning,
the blood doesn’t stop flowing
where’s it going all this spilled blood?
blood of the blackjacked....
of the humiliated...
of the suicides...
of firing squad victims...
of the condemned...
and the blood of those that die
just like that
by accident
In the street a living being goes by with all his blood inside
suddenly there he is,
dead
and all his blood outside
and other living beings make the blood disappear
they carry the body away
but it’s stubborn blood
and there where the dead one was, much later
all black
a little blood still stretches
coagulated blood, life’s rust, body’s rust
blood curdled like milk, like milk when it turns, when it turns like the earth like the earth
it turns with its milk, with its cows...
with its living... with its dead...
the earth that turns with its trees... with it’s living beings... with its houses...
the earth that turns with marriages... burials...
shells... regiments... the earth that turns... and turns... and turns...
with its great streams of blood.
Translated by Lawrence Ferlinghetti
Jacques Prévert, Paris, 1955 by Robert Doisneau
DAL A VÉRBEN
Nagy vértócsák virítnak a világon
hová fut mind e vér mely szétterül
a föld issza-e föl az rúg talán be tőle
de hát fura iszákosság ez akkor
oly megfontolt... oly monoton...
Dehogy a föld nem issza le magát
a föld nem forog összevissza sohasem
ahogy megszokta akár egy kofa tolja taligáját... négy évszakát...
az eső... a hó...
a jégverés... a napsütés...
sohasem ittas
épphogy csak néhanap engedhet meg magának egy-egy kis lökést
szánalmas kitörés
mert forog ő a föld
forog fástul... kertestül... házastul...
forog nagy vértócsáival
s minden mi él vele forog és vérzik...
De bánja is
a föld
forog és minden ami él jajongni kezd
bánja is ő
forog
szüntelenül forog
s a vér meg szüntelen csorog...
Hová fut mind e vér mely szétterül
gyilkosság vére... háborúknak vére...
a nyomorúság vére...
s a börtönökben meggyötörtek vére...
a gyermekeknek vére akiket nyugodtan
gyötörhet agyon a papa a mama...
s a vérzőfejű férfiaknak vére a tébolyultak zord celláiban...
s a tetőfedő vére
amikor a tetőfedő megcsúszik s lezuhan
És az a vér amely együtt jön s hömpölyög
az újszülöttel...
az új emberrel...
Sikoltozó anya... s a síró gyermek...
Ömlik a vér... a föld forog
a föld meg forog szüntelen
a vér meg csorog szüntelen
Hová fut mind e vér mely szétterül
a megkorbácsoltaknak vére... megbántottaké...
az elítélteké... az öngyilkosoké... és kivégzetteké...
és azé, aki csak úgy... csak balesetből áldozat...
Az utcán élőlény halad
a vére cseppig megmarad
de hirtelen már íme holt
minden csöpp vére szertefolyt
s a többiek eltüntetik a vért amely tapad
elcipelik a testet s ott marad a folt
mert ott ahol a hulla volt
jóval később is csuromfeketén
terpeszkedik a folt
kevéske vér...
vér vér megalvadott
a lét rozsdája... a test is ilyet hord
megalvadt vér mint a tej
akár a tej ha összefut
ha fut forog akár a föld
akár a föld amely forog
tejestül és sok tehenestül...
élőivel... hulláival...
a föld amely forog a fáival... élőivel... házaival...
a föld amely forog az esküvőivel...
és temetéseivel...
és ezredeivel...
és sok-sok kagylós lénnyel...
a föld amely forog... forog... forog
patakzó vérrel vérnek özönével
Gereblyés László fordítása
_______
Jacques Prévert, Maszkabál
Európa, 1984, 29-31. o.
