A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
1912
(via maria0914)
Sag, willst du meine Spielgefährtin sein,
Und willst du immer, immer wieder spielen,
Willst zweisam gehn ins Düstere Hinein,
Wie Kinderherzen dich so wichtig fühlen
Und tiefernst obenan zu Tisch dich setzen,
Das Wasser und den Wein mit Maßen füllen,
Die Perlen werfen, dich am Nichts ergötzen
Und stöhnend dich in schlechte Kleider hüllen?
Willst all das spielen, all das Leben hier,
Den langen, langen Herbst, des Winters Schnee;
Ist’s möglich, Tee zu trinken stumm mit dir,
Den dampfenden, rubinrotfarbenen Tee?
Ob herzensrein zu leben du gewillt,
Zu schweigen rief, zuweilen furchterfüllt,
Wenn der November über’n Ring heran,
Der Straßenkehrer, schleicht, der alte Mann,
Vor unsrem Fenster pfeifend immerzu?
Willst Schlange spielen und das Vöglein du,
Ein Schiff, die Eisenbahn und weite Reisen,
Die Weihnacht, Träume; gute Sachen preisen?
Die glückliche Geliebte spielen, schönen
Geschmückten Friedhof vortäuschen, mit Tränen?
Sag, willst du leben, leben für und für,
Im Spiele leben, das zur Wahrheit ward?
Willst unter Blumen ruhn auf Erden hier
Und spielen, spielen auch den Todes Part?
Übersetzt von Ferdinand Klein-Krautheim
Tell me, would you like to be my playmate?
How would you like to play always and ever?
With a child's heart, looking very clever,
would you like to hide in the dark till very late?
Solemnly to sit at the head of the table
pouring out water and wine with restraint,
yet throwing around beads and pearls and be able
to enjoy trifles and clothes that look funny and quaint?
All these things that make life -- would you like to play
a snowy winter and a long-long autumn day,
together, silently, sipping our cups of tea,
with yellow steam, the drink the coulour of ruby?
With a pure, full heart, would you like to live
and between long silences sometimes to give
a sigh of fear, when this old man, November,
is strolling on the boulevards and under
our window he whistles now and again?
Would you like to play being a serpent or a bird,
a long voyage on a ship or on the train,
all the good things, a Christmas and dreams
and a happy lover, too, who only seems
to cry, who only pretends feeling blue?
To live inside a play which has become fully true,
how'd you like living like that forever and ever?
And here is a scene: between flowers you lie
on the ground... Would you like to play that we die?
Translated by Thomas Kabdebo
No comments:
Post a Comment